Ma Magyarországon körülbelül nyolcmillió választásra jogosult – azaz magyar állampolgársággal és állandó magyarországi lakhellyel rendelkező – személy él. A négyévente megrendezett általános, titkos és egyenlő választásokkor a szavazópolgárok dönthetik el, melyik párt vezesse az országot, egyszersmind értékelik az elmúlt négy esztendőt is: vagy úgy, hogy folytatásra buzdítanak, vagy éppen úgy, hogy nem adnak még egy esélyt.
Magyarországon négyévente vannak országgyűlési választások. Egyetlen esetben lehet azonban előrehozott választást tartani: ha konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal a kormányt 12 hónapon belül négyszer leszavazza a parlament, és a köztársasági elnök feloszlatja a törvényhozást, vagy az országgyűlés dönt emellett.
A választások eljárási rendjét az 1997. évi C. törvény szabályozza. A választásokat a köztársasági elnök tűzi ki, miniszteri ellenjegyzés nélkül, a szokásjog szerint azonban a kormányfő előzetesen egyeztet a parlamenti pártok frakcióvezetőivel.
A szavazás menete
A magyar választási rendszer kétszavazatos, töredékszavazat-visszaszámláló rendszer. A vegyes választási rendszer a többségi és az arányos szisztéma keveredéséből keletkezett, a lehető legkisebb szavazatveszteség érdekében. A magyar voksolás kétfordulós, kötött pártlistákra és egyéni jelöltekre is szavazhatunk. A pártok pedig csak akkor kerülhetnek be a 386 fős, egykamarás országgyűlésbe, ha elérik az ötszázalékos parlamenti küszöböt.
A 386 mandátumból 176-ot egyéni választókerületben lehet megszerezni, 58-at országos, 152-t pedig területi pártlistáról.
Egyéni kerületek
Magyarország 176 egyéni választókerületre van felosztva, amelyeknek nagyjából egyenlő nagyságúaknak kell lenniük, és földrajzi értelemben is egységet kell alkotniuk. Az egyes választókerületekben legalább 750 ajánlószelvényt kell a – legalább 18 éves, magyar állampolgárságú – jelölteknek összegyűjteniük ahhoz, hogy felkerülhessenek a szavazólapra. A csalás kizárása érdekében a kopogtatócédulán (ajánlószelvényen) szerepelnie kell a jelölő személyi számának és aláírásának is.
Első forduló
Az első forduló akkor érvényes, ha a választópolgárok több mint fele elmegy voksolni, és ezt aláírásával igazolja (az ebben az esetben lényegtelen, hogy a leadott szavazat érvényes-e). Itt jelöltekre, illetve a pártok területi listáira is lehet szavazni. A forduló akkor eredményes – tehát akkor lehet kiosztani a mandátumot már az első körben – ha az adott jelölt megszerzi az egyéni választókerületben leadott érvényes szavazatok több mint felét.
Második forduló
Az egyéni választókerületekben akkor kell második fordulót tartani, ha elsőre nem sikerült jelöltet választani, vagy azért, mert nem ment el kellő számú választópolgár, vagy elmentek, de egyetlen jelölt sem kapta meg a szükséges támogatottságot. Ha érvénytelenség miatt kell újra az urnákhoz járulni, mindenki indulhat, de lehetőség van visszalépésre is. Ha viszont az első forduló érvényes volt, de eredménytelen, csak a három legtöbb szavazatot kapott jelölt próbálkozhat ismét, illetve az, aki a szavazatok legalább 15 százalékát begyűjtötte az első körben. Itt már az is elég, ha a választópolgárok több mint negyede részt vesz a voksoláson. Az az aspiráns jut mandátumhoz, aki a szavazatok többségét megszerzi, függetlenül attól, hogy az az összes szavazat hány százalékát teszi ki.
A második fordulóban a pártok gyakran élnek a visszalépés lehetőségével abban bízva, hogy szimpatizánsaik az esélyesebbnek tűnő szövetségesre ikszelnek majd. Az eljárási szabályozás szerint ezt a szavazás napján reggel hat óráig jelezhetik, írásban. Abban az esetben, ha egy jelölt a második fordulóig elhalálozik, a párt nem állíthat újat a helyébe.
Területi körzetek
Összesen 152 mandátum kerül kiosztásra a 20 területi – a tizenkilenc megyéből és Budapestből álló – listákról. Itt a lakosság számához igazodva osztják ki a képviselői helyeket. Ezt a törvény határozza meg: a fővárosból 28-an, míg Komárom-Esztergom megyéből mindössze négyen kerülhetnek be innen. Területi listán csak pártok indulhatnak, mégpedig olyan pártok, amelyek a körzetben található egyéni kerületek legalább negyedében tudtak jelöltet állítani (kivéve Komárom-Esztergom megye, ahol legalább két kerület a kritérium).
Területi listára is mindkét fordulóban lehet szavazni, igaz, a másodikra igazán nincs szükség. A voksolás ezen része az arányos választási rendszer applikálása a vegyes szisztémába. Az első forduló érvényességi feltétele, hogy a szavazók legalább fele megjelenjen, a másodikban ez már csak 25 százalék + egy fő. Ezt követően az egyes pártokra leadott szavazatok arányában kapnak mandátumot. Ennek kiszámításához az Országos Választási Bizottság (OVB) az úgynevezett Hagenbach-Bishop módszert alkalmazza: az összes érvényes szavazat számát elosztják a területen kiosztható mandátum száma plusz eggyel. Így kijön, hogy egy mandátumhoz hány szavazatra van szükség. Magyarországon az a párt is kaphat mandátumot, amelyik eléri ennek az értéknek a kétharmadát. A szükséges egyharmad azonban a töredékszavazatokból kerül levonásra.
A második forduló után az OVB megállapítja országos szinten az ötszázalékos bejutási küszöböt, és hogy ez hány szavazatot jelent (általában 200 000 körül húzzák meg a vonalat). Az a párt, amelyik a területi listán nem éri el a limitet, nem kaphat mandátumot.
Országos lista
Összesen 58 képviselő kerülhet be (plusz a felcsúszó mandátumok) azon pártok országos listájáról, amelyek legalább hét területi listát tudtak állítani. Itt az egész ország alkot egy választókerületet.
Töredékszavazatok
Az országos listákra nem szavaznak közvetlenül az állampolgárok, itt érvényesül a szavazat-visszaszámláló rendszer. A töredékszavazatok azok az egyéni választókerületekben az öt százalék fölötti pártok jelöltjeire leadott voksok, amelyek nem eredményeztek mandátumot: a vesztes, illetve a területi listákon „túlnyert” szavazatok. Nem számít ide azonban az a szavazat, amelyeket csak egyéni kerületben induló független jelöltekre vagy olyan pártokra adtak le, amelyek végül nem lépték át az öt százalékot, illetve érvénytelen választási fordulóban keletkeztek.
A mandátumkiosztásban a D’Hont módszer van az OVB segítségére. Ennek lényege, hogy minél több szavazatot kap egy párt, annál több mandátumhoz jusson. A pártok töredékszavazataik szerint bekerülnek egy táblázatba. Az összes töredékszavazatból egy osztó segítségével adják meg itt is az egy mandátumhoz szükséges szavazatszámot. Ezt először a legtöbb szavazattal rendelkező párttól vonják le (és váltják mandátumra), majd a következőtől, míg a kiosztható képviselői helyek el nem fogynak. Mivel az öt százalék alatti pártok ebből a körből kiestek, a módszer a nagy pártoknak kedvez.
