Nyikita Szergejevics Hruscsov 1894-ben született egy, a mai ukrán–orosz határhoz közel fekvő félreeső falucskában, pályafutását kohászként kezdte. Az orosz polgárháborúban komisszárként teljesített szolgálatot a vörösök oldalán, majd belépett a kommunista pártba. Szerencséjét azzal alapozta meg, hogy az 1936-ban kezdődő nagy tisztogatások idején Sztálin odaadó híve maradt – írja a Rubicon.hu. A II. világháború után a „Generalisszimusz” legbelső bizalmasai közé került, annak halála után azonban a kommunista párt erős emberei úgy vélték, a tanulatlansága miatt lenézett Hruscsov szerencséje végleg leáldozott.
Az 1956-os XX. pártkongresszuson tartott híres titkos beszédében ő is desztalinizációt hirdetett, a hruscsovi enyhülés alatt a gulágok politikai foglyainak döntő többsége szabadlábra került, a cenzúra enyhült, a Szovjetunió elszigeteltsége pedig drasztikusan csökkent. A főtitkár gazdasági programjában elsősorban a modernizációt és az életszínvonal emelését tartotta fontosnak, ám az agrárszektor elmaradottsága miatt évtizedes törekvései kudarcba fulladtak. Azt is érdemes megemlíteni, hogy Hruscsovnak komoly szerepe volt a szovjet űrprogram beindításában, amely kezdetben a szocialista birodalom fölényét hozta.
Bár Hruscsov a XX. pártkongresszusról kiszivárgott titkos beszédben enyhülést hirdetett, a desztalinizáció által is bátorított – szocialista blokkba tartozó – elégedetlenkedőkkel később kíméletlenül leszámolt. A válság aztán szerencsésen alakult Hruscsov számára, ugyanis az 1956-os forradalommal egy időben zajló szuezi válság elsőrangúan leplezte a Magyarország elleni szovjet agressziót.
1961-ben a Disznó-öbölben végrehajtott incidens után a két szuperhatalom a rettegett atomháború közelébe sodródott, Kennedy és Hruscsov azonban hamarosan megegyezett a rakéták visszavonásáról. Hruscsov külpolitikáját a szovjet keményvonalas kommunista politikusok viszont meghátrálásnak értékelték, és attól tartottak, hogy idővel a békülési szándék a szovjet ambíciók feladásához vezet. Ez az ellenérzés motiválta azt az 1964 őszén szervezett puccsot, mely Hruscsov bukását eredményezte.
A pártfőtitkári székbe ezután Leonyid Brezsnyev ülhetett, ám Nyikita Hruscsovot életben hagyták, és hátralévő éveiben Moszkvában, valamint egy dácsán tartották házi őrizetben. A politikus – szívbetegsége következtében – 1971. szeptember 11-én fejezte be életét.