A kata szigorítása főleg a szolgáltatói szektort érinti, de nagyon vegyes a kör: vízvezeték-szerelőktől marketingeseken át szabadúszó fotósokig sokaknak vált lehetetlenné, hogy alacsony adóteher mellett és szinte adminisztráció nélkül dolgozhassanak.
Még azok a mikrovállalkozások is, amik nem közvetlenül a turizmusból élnek, bevételük jelentős részét szerzik a vendéglátásból, idegenforgalomból (autószerelő, aki a nyaralók kocsiját is javítja, kőműves, aki üdülőkön, éttermeken, hoteleken is végez munkát vagy épp egy marketinges, aki vendéglők reklámozását végzi és így tovább). Igyekeztünk felkutatni olyan balatoni kisvállalkozókat, akik most vakarják a fejüket, mi legyen.
Gondolkodás, kétségbeesés, sírás
A balatonkenesei Ferik Andrea mikrovállalkozó nem kifejezetten a turizmus-vendéglátásból. Varrónőként „utolsó mohikán vagyok” – jellemezte magát keserédesen. Bárki fordulhat hozzá a megvarrnivalójával, magánszemélyeknek ugyanúgy dolgozik, mint hoteleknek vagy önkormányzatoknak, sőt hajóponyvagyártásban is részt vesz. Ferik Andrea elmondta, alapvetően mindenkinek számláz, aki kér, de zömmel cégek szoktak így eljárni. A mostani módosításról azt mondja:
Ez engem teljesen agyonvágott. Nem tudom, forintban mit fog jelenteni nekem a módosítás. Ráment erre az egészre három napom: gondolkodás, kétségbeesés, sírás.
Felnevelt egyedül három gyereket, a Covid-járványt is kibekkelte, most viszont tanácstalan. Van háza, egy Suzukija és hitele is, félretenni nem tud, épphogy megél, erre jön most a magasabb adó. „A nyugdíjra is rá kell startolnom” – mondja, hozzátéve, hogy már alig tud valamin spórolni.
Abban biztos a kétségbeesése ellenére, hogy nem akarja elhagyni a szakmát, szereti csinálni, ehhez ért. „Nem kívánom 52 évesen átképezni magam” – magyarázta a 24.hu-nak. Azt is hozzáfűzte, egy vitorláscég alkalmazná őt, de abban biztos, hogy feketén nem merne ilyesmit vállalni. Valószínűleg az átalányadózást fogja választani, bár nem ismeri még a közteherviselés e formáját. A havi 50 ezres katát korrekt dolognak tartotta, azt ki lehetett gazdálkodni, az viszont nem fér a fejébe, hogyan tudták a semmiből pár nap alatt elfogadni az adónem megsemmisítését.
Feketézés és suttogás
Kolozsvári Zsuzsa marketinges ellenkezőleg nyilatkozott lapunknak: „alapból nem tartottam fairnek a katás rendszert” – mondta, megtoldva azzal, hogy ő becsülettel tett félre az adóként nem befizetett bevételéből (például magánnyugdíjpénztárba). Őt az háborította fel a módosításon, hogy ennyire rövid határidőt adtak a vállalkozóknak az átállásra, ráadásul a nyár közepén vezették be mindezt, amikor sokan szabadságon vannak.
Neki is át kell állnia, hisz szinte 100 százalékban céges ügyfelei vannak, nem tud tovább katázni. Beszélt már könyvelővel is, aki megkérte, hogy írja össze a költségeit. Kétségbeesve azért nincs, meg fogja oldani a helyzetet szerinte, bár egyes ügyfeleket elbukhat emiatt. Kolozsvári Zsuzsa szerint újra belemegy majd a gazdaság egy része a feketézésbe,
újra visszamegyünk oda, hogy csak suttogva beszélnek az emberek a pénzügyeikről.
Valaki felébredt reggel, és az asztalra csapott
„Főállású katás vállalkozó vagyok” – mutatkozott be Budavári Dóra, Balatonnal foglalkozó píáros és rendezvényszervező, aki egészen bizakodó. Szerinte még bőven lehet, hogy lesznek változtatások más adónemekben, például a sokaknak ajánlott átalányadózásban, ami könnyíthet a helyzeten. Mindenesetre neki sem egyszerű most, „július közepén kell gondolkodnom erről, és döntenem másfél hónap alatt, egyelőre még agyalok”. Szerinte nem a katások hibája, hogy az adó mértéke kilenc éve nem emelkedett. Szavai szerint a bújtatott foglalkoztatásra való hivatkozás (amibe ő sem esik bele) nem jó indok, bár biztos volt sok ilyen eset, ám a környezetében nem ez volt a jellemző.
Budavári szerint lépcsőzetesen kellett volna változtatni a katán, ez nem úgy megy jó esetben, „hogy felébred valaki reggel, és az asztalra csap” azzal, hogy módosítsunk egyet. Sok szolgáltató ugyanis az évek alatt ennek megfelelően alakította ki az árszabását is. Nekik a bonyolult vállalkozói adminisztrációt sem kellett megérteni és elsajátítani, most is elég lett volna a kata formáját módosítani, akár sávos adózásra. Ő maga is „őskatás”, a kezdetek óta ebben a formában adózik vállalkozásával.
Elmondta még, hogy a Balaton eleve a szabadúszók kedvenc hazai térsége, sokan le is költöztek közülük a part környékére. Most ott is csak azok tudnak majd a katások között talpon maradni, akik magánszemélyeknek árulják a szolgáltatásaikat, mint a fodrász vagy a kozmetikus. A kézműves termelőknek is van esélyük túlélni, bár egy keramikus is készíthet étkészletet étteremnek, és akkor már rögtön cégnek kéne számláznia.
Vonulgatás helyett végy egy jó könyvelőt
Zsófia (teljes nevét nem vállalta) fotós, újságíró, copywriter, aki a Káli-medencében él. „Először csak néztem, hogy na még egy…” – osztotta meg érzését a sűrűn érkező, nagy port kavaró törvénytervezetekről. Az aggodalmon túl nem kezdett el pánikolni, pedig a férje is katás, mindkettejüket érzékenyen érinti a változás.
Elmondása szerint jó a könyvelőjük, ő nyugtatta Zsófiát is, augusztus elején tervez vele leülni megbeszélni, mi éri meg adózás szempontjából. Zsófia reménykedik, azt mondja, „nem biztos, hogy olyan rosszul járok majd, mint mások”, még a férjével közös biznisz is előkerült lehetőségként. A Balatonnál azt látja, a vendéglősök és a szállásadók zöme más adózási formákban fizet az államnak, maximum az e helyeknek számlázó, alkotó tevékenységet végző kisvállalkozók, például a zenészek érintettek.
A katás tüntetésekről is kifejtette véleményét: „Évek óta az van, hogy mindenki kimegy tüntetni, iszik pár sört, vonulgat, aztán nem történik semmit.” Hozzáteszi, nem akar erőszakos tüntetéseket, de ez így kevés, így kilátástalannak tűnik a helyzet az országban. Ennek ellenére nem akar elmenni és a szakmáját elhagyni sem, szereti a munkáját, és különben is,
az nem olyan egyszerű, amikor az ember már felépített egy életet.
