A mélyben lent nem az vagy, aki lehetnél
– énekli Bella, egy képzeletbeli magyarországi gyermekotthon lakója a Neked szól a taps – Ébredj! című előadás elején. A lányt Hegedűs Tímea játssza, akinek az élete több ponton is hasonlóságot mutat az általa megformált karakterével: ő is nehéz körülmények között nevelkedett, és szintén az volt az álma, hogy színpadon játszhasson. De míg Bella sorsa a darab története szerint csak rosszabbra fordul, esélye sincs a reflektorfénybe kerülni, addig a színésznővé avanzsáló Tímea már a Vígszínházban vagy a Katona József Színházban is elénekelhette a dalt. Az alkotók egyik célja éppen ez volt: megmutatni, hogy egy hátrányos helyzetű gyerek sorsa sincs eleve elrendelve.
Az előadás producere, Kreszner Zsófia 2017-ben kezdett az egyedülálló projektbe. A darab megálmodóját korábbi élettársának története ihlette meg, aki tizenkét évesen megkérte az édesanyját, hogy mondjon le a felügyeleti jogról, majd beköltözött egy gyermekotthonba. Az illető onnan egészen az Operettszínház színpadáig jutott, és műsorvezetőként is sikereket ért el. Nevét az alkotók kérésére nem közöljük, de azért sem, mert igazából mindegy is – lehetne bárki.
A producer a lehető leghitelesebb képet akarta felfesteni, így 2017-ben felkeresett egy gyermekotthont, amely kifejezetten a tehetséggondozással foglalkozik, ők segítették elindítani a projektet. Kreszner Zsófia úgy merült el a gyermekotthonok világában, hogy egyáltalán nem volt biztos, hogy ennek a munkának bármikor is egy színházi előadás lesz az eredménye.
„Nem volt meg az anyagi fedezete az előadásnak, »vakon« kezdtünk el dolgozni. Egy évig egy helyben toporogtunk, úgy éreztem, hogy ahhoz, hogy előrébb lépjünk, még jobban bele kell folynom a történetbe.
Felmondtam a munkahelyemen, hogy kifejezetten ezzel a projekttel foglalkozzak, egy évre be is mentem dolgozni a gyermekotthonba és a tehetséggondozást is segítettem
– mesélte nekünk.
A producerhez idővel csatlakozott a darabban később szerepet kapó Osváth Judit színésznő is, aki szintén önkéntesnek jelentkezett egy gyermekotthonba.
2018 tájékán indult be igazán a gyűjtés folyamata. A producer az íróval, Kiss-Ochtinszky Judittal, és a rendezővel, Miklós Marcellel közösen sorra járta a gyermekotthonokat. Beszéltek a bent lakókkal, gyűjtötték az ötleteket, hogy minél inkább valósághoz közel álló előadásszöveg álljon össze. Ekkoriban találkoztak az Emlékszem. Megérintett… – A gyermekvédelem és szociális ellátás igaz történetei című könyvvel, ami szintén fontos alapot biztosított az elinduláshoz.
„Szövetdarabként használtam minden történetet, amit hallottam a gyerekekről vagy a gyerekektől. Nem konkrét sorsokat szerettem volna bemutatni, a cél inkább egy általánosabb kép felfestése volt. A legnagyobb kihívás az volt, hogy megmutassuk, ezek a gyerekek milyen emberek, milyen érzelmeik vannak” – mesélte a darab írója.
Kiss-Ochtinszky Judit szerint a darab egyik célja az volt, hogy hatást váltson ki, úgy a nézőből, mint a darabban szereplő gyerekekből. Az előadás még el sem készült, de már láthatóak voltak az eredmények: már az anyaggyűjtés során is segítettek a gyerekeknek, olyanoknak is, akik lehet, hogy soha nem találkoznak az előadással.
Önmagában azzal hatást tudtunk elérni, hogy beszéltünk a gyerekekkel. Az egyik kisgyerek a második beszélgetés után úgy köszönt el tőlem, hogy »Szia, Anya!«… Azzal, hogy egy-két órát beszélgetek vele, érdeklődőm, már létrejött egyfajta kötődés. Ekkor éreztem igazán a tevékenységünk súlyát
– mesélte az író.
Fontos szempont volt, hogy az előadásban is szerepeljenek az érintettek, ennek megvalósítása viszont nem volt könnyű feladat. A feszített próbafolyamatot, a fegyelmezettséget sokan nem bírták, és nehéz volt a gyerekeket hosszú távon motiválni, vagy elmagyarázni, hogy miért kell egy jelenetet többször is elpróbálni.
A darab amatőr szereplőgárdájának felállását a pandémia is nehezítette, amikor viszont a járványhelyzet megengedte, nyilvános castingokat tartottak, az ország összes gyermekotthon számára meghirdették lehetőséget. Az első trió nehezen állt össze, és hamar szét is esett: az egyik kislány megijedt a feladattól, és visszamondta a szereplést.
A Neked szól! háttérmunkáiba is bevonták a gyerekeket, a Csányi Alapítvány által támogatott Víg Dávid a darab rendezőasszisztenseként, míg Kátai Alíz grafikusként dolgozhatott. Amikor a korábban említett kislány kiesett, ő ugrott be a helyére.
Szürreális, hogy a Vígszínházban vagy a Katona József Színházban játszunk…
– mondta a fiatal Melindát játszó Kátai Alíz. A most 23 éves lány nehéz körülmények között nőtt fel, ezért hamar azonosulni tudott a karakterével.
„Nekem is elég hamar gondoskodni kellett magamról, nagyon sokat voltam egyedül. Régen próbálkoztam színészettel, de olyan visszajelzéseket kaptam, hogy inkább abbahagytam” – mesélte, de rögtön hozzátette, hogy már az első próbák után elfelejtette a korábbi rossz emlékeket, megjött az önbizalma, és azóta is folyamatosan kapja a pozitív visszajelzéseket az előadások után. A darab a jövőjére is hatással volt, a későbbiekben is nehéz sorsú gyerekekkel foglalkozna.
A darab rámutat, hogy nevelt szülők nehéz sorsú gyermekeként is ugyanúgy lehetőség van a kitörésre, mint például a korábban már említett Tímea esetében, aki elmondása szerint mindig is színésznő akart lenni, így egy álma vált valóra, amikor értesítették, hogy ő játszhatja Bellát. Tímea szerencsésnek érzi magát, hisz nevelőszülőknél élhet, ez azonban nem jelenti azt, hogy nem volt honnan merítenie a karakter megformálásakor.
A szeretethiány mindenképpen közös bennünk, de az is, hogy mindkettőnk számára az éneklés volt a menekülő út. A mostani nevelőszüleimet a saját szüleimnek tekintem, és a szeretetet is megkapom már, de annak ellenére, hogy mindenem megvan, ott van bennem, hogy azért mégsem olyan, mintha a saját szüleid nevelnének
– mesélte.
Az alkotók szándéka szerint fontos funkciója volt az előadásnak, hogy segítsen a részt vevő gyerekeknek, hogy feldolgozzák az élményeiket, kezeljék a rossz tapasztalataikat, és szembenézzenek mindezzel. A saját vagy a sajátjához közel álló sorsok bemutatása viszont nem volt könnyű feladat, a múlttal való szembenézés Tímeának is megterhelő volt az elején.
Színpadon állni felemelő és ijesztő: egy részemet át kellett adnom a közönségnek. A darab a saját történeteinkből van felépítve, így ki kell raknom az életemet a színpadra, mások elé. De ez hasznos, sokan megismerhetik ezt a világot, és talán elgondolkoznak, vagy máshogy viszonyulnak a környezetükben azokhoz az emberekhez, akik otthonban élnek vagy éltek. Sok gyerek olyan, mint én voltam régebben: nem merik megmutatni magukat, a tehetségüket, de ha azt látják, hogy valakinek sikerül, akkor talán ők is elhiszik, hogy meg lehet csinálni. Én is sokat fejlődtem, több önbizalmam lett, többen odajöttek és örültek a sikeremnek, meghatotta őket a darab.
Miklós Marcell rendező számára új volt, hogy teljesen amatőr, kőszínházban maximum csak nézőként megforduló gyerekeket rendezzen. Bár elmondása szerint a Neked szól élete egyik legnehezebb munkája volt, ez nem a gyerekeken múlt.
„Mikor már megvolt a végleges szereposztás, a próbák gyorsan és könnyen mentek, mert a gyerekek nagyon alázatosak és koncentráltak voltak. A felnőtt szereplős részek jóval lassabban alakultak ki, mondhatni, többet kísérleteztünk, és megnéztünk különböző irányokat, sokat beszélgettünk. Igazi csapatmunka volt. A gyerekekkel kevesebb időt tudtunk együtt tölteni, és jóval határozottabbnak kellett lennem, mert a színházi világ számukra még ismeretlen volt. A gyerekek könnyen tanulták a szöveget és gördülékeny volt a velük való munka” – emlékezett vissza a rendező.
A profik is egyből rábólintottak a feladatra, úgy, hogy többen a gyerekekkel ellentétben még pénzt sem kapnak a közreműködésért. Kálloy Molnár Péter is rögtön igent mondott, a producer szerint „igazából még hálálkodott, hogy szerepet kapott a darabban”, a hátrányos helyzetből érkezett Horányi Juli is hamar vállalta, hogy ingyen megírja az előadás hivatalos dalát.
A játszóhelyek is nyitottak voltak: az első két előadás a 13. kerületi Táncosok Klubjában volt, később viszont már a Vígszínház és a Katona József Színház is jelezte, hogy befogadja a darabot.
Aki végletekig kimunkált színészi alakításokra vár, az nem feltétlenül találja meg a számításait a Neked szólban, és a darab vélhetően nem is működne, ha nem azok játszanák, akikről szól. A darabot többek között ezért sem lehet hagyományos előadásként értelmezni.
Lehet beszélni a felnőttek játékéról, a szövegkönyvről, de összességében nem lehet úgy viszonyulni hozzá, mint egy hagyományos előadáshoz. Fontos a szakmai visszajelzés, de ennél az előadásnál fontosabb volt, hogy sok gyermekotthoni nevelő vagy szociális dolgozók jöttek megnézni. Tőlük viszont megkaptam, amire szükségem volt: hogy óriási hatással volt rájuk az előadás, nem mellékesen hitelesnek tartották a történetet, ami legalább ennyire fontos. A »laikus« nézőkön látszott, hogy tudják, hogy létezik ilyen, és nagyjából tisztában vannak a gyerekek nehéz sorsával, de igazából még nem találkoztak a problémával. Itt viszont kőkeményen minden oda van pakolva, szomorú és sokkoló az előadás, megrendültséget, sírást tapasztaltam, egy sor végletes reakciót, amit színházban át lehet élni
– mondta Kreszner Zsófia.
Kiss-Ochtinszky Judit szerint szintén céljuk volt megmutatni az előadásra érkező, gyermekotthonban élő gyerekeknek, hogy egyfelől nincsenek egyedül, a többség hasonló problémákkal küzd, mint ők, másfelől egy biztató jövőképet akartak adni az egyéni sorsokon keresztül.
A nézők nagyjából húsz százaléka gyermekotthonból jön, az alkotók elmondása szerint értik és imádják a darabot, tisztelik a szereplőket, később még idéznek is a szövegből az otthonban.
Saját szövegét hallja vissza társaitól a fiatal Bencét játszó Szabó Pisti is, aki a gyermekotthonból jár a próbákra és az előadásokra. A tizenhét éves fiú nem zrikálásnak, hanem a megbecsülés jelének tartja, hogy a gyermekotthon falai között hallja vissza a színpadon elhangzott mondatait. A próbafolyamat és az előadás rá is hatással volt, nagy változáson ment keresztül: az első castingon még azt mondta, hogy csak gyúrni és focizni akar, ma viszont már színész szeretne lenni – azt mondja, ha összejönne neki a pénz, be is iratkozik egy színi tanodába.
Ebben az előadásban biztos, hogy láthatjuk még a jövőben, azt viszont egyelőre nem tudni, hogy lesz-e folytatása a projektnek. Az alkotók biztosak benne, hogy valamilyen formában a későbbiekben is foglalkoznak majd a nehéz sorsú, gyermekotthonokban élő gyerekekkel, de ez még odébb lesz, hisz az ezzel a rejtett világgal való szembenézés az alkotókban is mély nyomot hagyott.
