A pszichedelikus szerek terápiás kutatásának két fő központja a londoni Imperial College és az amerikai Johns Hopkins Egyetem. A két intézet korábban több olyan tanulmányt is megjelentetett, amelyek alátámasztják, hogy a varázsgomba hatóanyagával, a pszilocibinnel végzett terápia hatékonyan kezeli a szorongást és a depressziót. A londoni intézet magyar kutatójával, Szigeti Balázzsal beszélgettünk, aki nem gondolja, hogy a gomba egy az egyben kiváltaná az antidepresszánsokat: szerinte az MDMA-t hamarabb fogják engedélyezni terápiás célokra. Észak-Amerikában mindkét szer legális lehet az évtized végére.
∗
A pszichedelikus szerek, mint például a varázsgomba vagy az LSD terápiás hatását már az 1960-as évektől kutatják, mégis csak az utóbbi években kezdtek megjelenni a releváns kutatások eredményei. Mi történt a kettő közötti időszakban?
A politika és a pénzhiány akadályozta a kutatásokat. Az LSD-t felfedező Albert Hoffmann már a negyvenes években sejtette, hogy ezekben a szerekben van orvosi potenciál, de ezt igazából csak az első igazi pszichedelikus korszakban, a hatvanas években kezdték vizsgálni. Aztán a hetvenes évek elején jött Richard Nixon és a „war on drugs”, innentől kezdve gyakorlatilag semmi nem történt a területen évtizedeken keresztül. A 2010-es évekig kellett várni, hogy a pszichedelikus kutatások újra elkezdődjenek annak ellenére, hogy a tudományos körökben mindig ott volt az érdeklődés.
Mi indította be a folyamatokat?
Kellett néhány kisebb tanulmány, ami megfelelő alapot biztosított. David Nuttot, a londoni Imperial College kutatóját és Roland Griffithst, a Johns Hopkins Egyetem professzorát kell megemlíteni, tulajdonképpen nekik köszönhető, hogy a 2010-es évek elejétől elindult a pszichedelikus reneszánsz. Akkoriban nem volt meg a megfelelő anyagi támogatás ilyen kutatásokhoz, ezért magánfinanszírozásból készítettek kis mintavételű, de ígéretes eredményű kutatásokat. A sikeres kutatások mellett pedig ott volt az a háttér, hogy jelenleg a pszichofarmakológia válságban van, gyakorlatilag az elmúlt harminc évben semmilyen innováció nem volt, ugyanazokat a kis és közepes hatékonyságú gyógyszereket használjuk a nyolcvanas-kilencvenes évek óta. Az új terápiákra való igény és a korai sikeres kutatások találkozása hozta el a jelenlegi pszichedelikus reneszánszt. Ma már nem csak egyetemeken kutatják ezeket a szereket, hanem rengeteg magántőke is érkezik a szektorba és számtalan pszichedelikus startupba.
Mit kínál egy pszichedelikus startup?
Többnyire „pharmaveteránok” állnak össze hippikkel, hogy létrehozzanak egy startupot. Két fő vonal van: az egyik tábor próbál kitalálni es levédetni egy új pszichedelikus szert, illetve terápiás megközelítéseket. A másik tábor pedig kifejezetten a pszichedelikus élmények feldolgozásával akar segíteni, tehát azzal, ami a terápia után történik.
Jelenleg főleg antidepresszánsokkal kezelik a depressziót. Miért volt szükség új eljárások vizsgálatára?
Ma a depresszió kezelésére többnyire SSRI- vagy SNRI-gyógyszereket használnak, ezek hasonló mechanizmus alapján működnek, és nem sokkal hatékonyabbak mint egy placebo. Ezek a klasszikus antidepresszánsok körülbelül a betegek ötven százalékának segítenek csak, ezért van szükség új megközelítésekre.
Hogy kell elképzelni a Pszichedelikus Kutatóközpontot, ahol a kutatásaik zajlanak?
Londonban, a St. Charles Hospitalban alakítottak ki egy kutatóközpontot. Annyi a különbség a többi klinikával szemben, hogy nem tipikus fehér kórházi szobában zajlik a kezelés. Igyekeztünk hangulatosan berendezni a teret, amennyire csak lehetőségünk volt.
Hogyan zajlik egy ilyen terápia?
Ahány kutatás, annyi protokoll, de általánosságban elmondható, hogy az első egy-két hónapban csak beszélget a terapeuta a beteggel, átrágják a problémákat, feltérképezik, hol csúsztak félre a dolgok, mi a probléma gyökere. Utána a mi általunk alkalmazott protokoll szerint jön két alkalom, amikor pszilocibint kap a beteg, általában 3–6 hét különbséggel. Maga a gombaélmény közben a beteg többnyire egy szemfedővel fekszik és zenét hallgat. Ez nem kötelező, de ajánlott.
Előtte azt az instrukciót kapja a beteg, hogy hagyja magát sodródni az élménnyel, jöjjön, aminek jönnie kell. Akadnak nehéz pillanatok is a pszichedelikus élményben, de sokszor aztán épp ezek a nehézségek vezetnek katarzishoz. A pszichedelikus élmény során nem szabad menekülni a nehézségektől, hanem szembe kell velük nézni.
Mindkét alkalommal ott van a terapeuta is, de ő nem vesz be semmit, sok esetben nincs is kommunikáció, ő azért van ott, hogy a biztonságot sugározza. A két alkalom után pedig jön az a folyamat, amit integrációnak nevezünk. Ennek az a lényege, hogy azok az új megközelítések, látásmódok, amelyeket tapasztaltunk a pszilocibin hatása alatt, beépüljenek a hétköznapi életbe. Itt van a terapeutának kritikus szerepe, hogy ezt a folyamatot vezesse.
Hogyan működik a pszilocibin-terápia?
Timothy Leary már a hatvanas években beszélt arról, hogy egy gombatrip a gyerekkori imprinting-élményekhez hasonló, azaz szemlélet-, illetve személyiségformáló tud lenni. Bizonyos értelemben ezt igazolják a modern kutatások is. Pszichedelikus élmény során növekszik az entrópia az agyban, rendezetlenebbé válik a rendszer. Ez a hatás bizonyos értelemben fellazítja az ember gondolkodását, új asszociációk jöhetnek létre, könnyebb új perspektívákat találni régi problémákra.
A depresszió esetében gyakran vannak rossz gondolatok mélyen beágyazva. A pszichedelikus élmény segíthet kitörni ezekből a berögzült gondolatokból. A gyógyulás ebben a perspektívaváltásban van.
Tehát nem arról van szó, hogy jön a gomba és megjavítja azokat az agyi pályákat, amik elromlottak, és utána magától minden rendben lesz, hanem a beteg aktív részvételére is szükség van. A pszichedelikus terápia kicsit olyan, mint amikor valaki felássa nekünk a kertet, de aztán azt nekünk kell rendbe rakni. A pszichedelikus terápia lényege, hogy segíts magadon, és a varázsgomba is megsegít.
Ez azért nem olyan egyszerű, mint bevenni egy gyógyszert.
Valóban nem, és bizonyos értelemben ez a gyengesége a pszilocibin-terápiának. Mivel a gombaélmény egy intenzív terápia része, ezért a költségek nagyon magasak, összehasonlítva mondjuk egy SSRI-kezeléssel, ahol ritkán van terápiás komponens. A legtöbb országban egy óra terápia szakemberrel drágább, mint egy hónapnyi SSRI-adag. Tehát lehet, hogy lesz egy legális pszilocibin-terápia, ami hatékony, de ez nem lesz elérhető a betegek nagy része számára.
Maga a pszilocibin nem drága, a varázsgomba gyógyszerészeti minőségi hatóanyagából 10–15 ezer dollárba kerül egy kilogramm, egy adag pedig 25 milligramm, ami nem nagy költség. Itt a terapeuta ideje, ami felhajtja a költségeket.
Ez a módszer mennyire fenntartható?
Erre a költségproblémára természetesen nem csak mi jöttünk rá. A startupok és az egyetemi laborok is azon vannak, hogy miként lehet fenntartani a terápiák hatékonyságát úgy, hogy csökkentjük a szakemberek feladatait. Vannak próbálkozások, ahol nem egy, hanem nyolc embernek tartanak terápiát, így nyolcfelé oszlanak a költségek. Mi meg azon gondolkodunk, hogyan lehetne a terápia egyes részeit virtuális valósággal kiváltani. Az biztos, hogy a jelenlegi modellen változtatni kell, hogy a gombaterápia elterjedhessen.
Mennyi gombának felel meg az a 25 milligramm pszilobicin, amit a betegek kapnak?
Körülbelül két-három gramm, tehát nagyjából mint egy rekreációs dózis. A pszichedelikus világban a hivatalos egyetemi kutatók mellett az underground szcénában is elkezdték használni a gombaterápiát, például Kanadában, ott általában nagyobb adagokat adnak és hosszabb a terápia.
A London Imperial College két, nagyhatású kutatása is alátámasztotta a varázsgomba hatékonyságát a depresszió ellen. Az elsőből dokumentumfilmet is forgattak, ami a Netflixen is megjelent Magic Medicine címmel. Ebben nagyjából 50 százalékos eredményről számoltak be, míg a második kutatásban már a betegek 60–70 százalékánál volt eredményes a terápia. Ez minek köszönhető?
A résztvevők kis létszáma miatt ez a különbség belefér, valószínűleg főleg statisztikai ingadozásról van szó. Egy biztosan kritikus faktor, hogy a két kutatás között a pszilocibin-terápia rengeteg pozitív médiavisszhangot kapott az Egyesült Királyságban, például az említett Netflix dokumentumfilm által. Ez a pozitív megítélés önmagában is javítja a kezelés hatékonyságát. Minden pszichiátriai gyógyszer a harmadik fázisú klinikai vizsgálatok alatt a leghatékonyabb, és utána veszít a hatékonyságából, amint piacra kerül. Ez misztikusan hangzik, pedig nem az. Például elmész egy orvoshoz, aki két opciót ajánl: vagy egy régi gyógyszert felír, amit húsz éve használnak közepes eredménnyel, vagy részt vehetsz egy új, izgalmas klinikai vizsgálatban, aminek az eredményei fantasztikusak a második fázisú kísérletek alapján. Mindenki a második opciót választaná, jobban hangzik, izgalmasabb, és ez önmagában is kivált egy placebo hatást. Aztán, amikor engedélyezik, ez az új kezelés is „boring medicine” lesz, elpárolog körülötte az izgalom, és ez az extra placebo faktor.
Ez a fajta „ráunás” mennyire van jelen a varázsgombák esetében?
Mint minden más gyógyszer esetében, valószínűleg, amikor megszűnik az izgalomfaktor, akkor a pszichedelikus gyógyászat hatékonysága is csökkenni fog. Mondjuk, ha harminc év múlva elmegy valaki depresszióval az orvosához, és „már megint” LSD-terápiát írnak fel neki, nem biztos, hogy olyan hatékony lesz, mint ma, amikor ez egy új, izgalmas terület.
Milyen előnye van a varázsgombának az antidepresszánsokhoz képest?
Hatékonyabb a kezelés, nem naponta kell szedni, és nincsenek mellékhatások.
Ki is lehetne váltani a gombaterápiával az antidepresszánsokat?
Ezt így nem mondanám, túl leegyszerűsítő. Az SSRI-k sokaknak segítenek, sokaknak nem. Valószínű ugyanez lesz a pszichedelikus terápiával is, sokaknak segíteni fog, de nem mindenkinek. Szerintem az lesz hosszú távon a legjobb mind a betegeknek, mind az orvosoknak, ha mindkét gyógyszercsalád a rendelkezésre áll, és mindenki használja azt, ami neki segít.
Létezhet, hogy valakinél egyszerre alkalmazzák a két terápiát?
Ameddig valaki SSRI-t szed, nem ajánlott a pszichedelikus terápia. Az azonban egy fontos kérdés, hogy mennyi időnek kell eltelnie az SSRI-k elhagyása és egy pszichedelikus terápia között. Erről most készítünk elő mi is egy publikációt, de sajnos még kevés az adat, pár év múlva tudunk választ adni erre a kérdésre.
Meg lehet határozni, hogy melyik hatékonyabb a depresszió kezelésében?
A depressziót legtöbbször az úgynevezett Hamilton-skálán mérik, itt egy orvos osztályozza a beteg állapotát a válaszai alapján. A legutóbbi metaanalízisek adatai alapján a placeboterápia átlagosan 8 pontot javít ezen a skálán, míg az SSRI-k 10-et. Bár még kevés adatunk van, de a pszilocibin-terápia esetében a javulás átlagosan 14 pont. Az SSRI-k egyik fő kritikája, hogy a 2 pont különbség a placebohoz képest a gyakorlatban minimális javulást jelent, nem éri meg a mellékhatásokat. Ezzel szemben a pszilocibin-terápia eseteben a javulás 6 pont a placebóhoz képest, ami érezhető életminőség-változást jelent.
Javítja, de el nem múlik tőle?
Mi fél évig követjük a betegeket, ekkor körülbelül ötven százalékuk nem depressziós, de sajnos valószínűleg sokan visszaesnek hosszabb távon. A depresszió nem olyan, mint mondjuk a Covid vagy egy bakteriális fertőzés, ahol van egy meghatározó faktor, hanem komplex állapot, amelyben vannak molekuláris, kognitív, pszichés és szociológiai faktorok is.
A depressziós betegek esetében már vannak mértékadó kutatások, de milyen más betegségeknél használható még a gomba?
A pszichedelikumok szemléletformálók, ezért általános pszichiátriai gyógyszerként is lehet rájuk tekinteni. Hogy ezt mennyire sikerül majd a gyakorlatban megvalósítani, azt idővel meglátjuk. Jelenleg nálunk az Imperialon depresszión kívül étkezési zavarok, OCD, illetve addikció gyógyítására lesznek kutatások.
A Netflixnek köszönhetően sok emberhez eljuthatott a Fantastic Fungi című dokumentumfilm, amely többek között azt is sugallja, hogy a varázsgomba a dadogásra vagy a poszttraumatikus stressz kezelésére is jó.
Minden betegségre lehet találni sztorikat, de eddig csak a depresszióra és az addikcióra vannak konkrét adatok. A poszttraumatikus stresszt inkább az MDMA-val kezelik.
Ha most egy tollvonással engedélyezhetné a gombaterápiát, megtenné?
Az orvosi használatot legalizálnám, mivel alacsony kockázatú, de ígéretes szerről van szó.
Elég távolinak tűnik, hogy a gomba gyógyszerként forgalomba kerüljön.
Pedig közelebb van mint gondolná, legalábbis ami Észak-Amerikát illeti. Én meg lennék lepve, ha az évtized végére nem lenne legális mind Kanadában, mind az Egyesült Államokban.
Más kábítószerek esetében milyen szinten állnak a kutatások?
Az MDMA, ami az ecstasy tabletták hatóanyaga, lesz először engedélyezve a poszttraumatikus stressz kezelésére, ezek a vizsgálatok már a harmadik fázisban tartanak.
Érdemes tudni, hogy az FDA-nél (Food and Drug Administration, az USA gyógyszerfelügyeleti szerve – a szerk.), mind az MDMA, mind a gomba hatóanyaga, a pszilocibin gyorsított engedélyeztetési eljárás alatt van. Az eredmények annyira biztatók a második fázisú kísérletekből, hogy ez az egyébként konzervatív intézet is gyorsítani akarja a piacra kerülésüket.
Illetve meg kell még itt említeni a ketamint, ami szintén népszerű rekreációs kábítószer. A különbség az MDMA-val és a gombával szemben, hogy ennek mindig elismerték az orvosi potenciálját, így mindig engedékenyebb volt a szabályozás, mint az előbb említett két szer eseteben. A ketamin rövid távon és gyorsan segít a depresszión, ezért szokták adni például, ha öngyilkosság közelében van valaki, és gyors segítség kell.
Mennyire van jelen a pszichofarmakológiában, hogy a varázsgombát más szerekkel is kombinálják?
Baselban Mathias Liechti laborja kísérletezik például az LSD es a MDMA kombinációján, amit rekreációs körökben „candy flipnek” hívnak. Ezek azonban még csak korai, kislétszámú kísérletek, messze vagyunk, hogy ezek orvosi alkalmazásra kerüljenek.
Korábban említette, hogy hamarosan CBD-vel, a marihuána nem pszichoaktív komponensével is foglalkozni fognak. Ez a kutatás már elindult?
Kell még egy év körülbelül, amíg ezt a kutatást engedélyeztetjük. A CBD „makrodózist” vizsgáljuk majd, segíthet-e a krónikus fájdalmon. A CBD-olajat itthon is lehet kapni, de elég drága. Két-három cseppet ajánlanak legtöbben, ami nagyjából 10–20 milligramm aktív CBD, a klinikai vizsgálatok alapján viszont 50–100 milligramm közötti adag lehet hatásos, tehát nagyjából ötször annyit kellene belőle fogyasztani.
Egyre többen használják ezek szerint feleslegesen?
Nem feleslegesen, a placebo hatást ki kell valamivel váltani.
Ahhoz viszont picit drága.
Igen, itt bejönnek a költségek. A napi száz milligramm CBD túl nagy költség lenne a legtöbb fogyasztónak. Hangsúlyozom, hogy jelenleg nincs bizonyíték, hogy a 10–20 milligramm hatékony lenne, de a bizonyíték hiánya nem egyenlő azzal, hogy ne lenne hatékony. A jelenlegi korlátozott klinikai vizsgálatok alapján az 50–100 milligramm valószínűleg a hatékony dózis, mi ezért ezzel a magasabb dózissal akarunk kísérletezni.
Milyen más kutatások vannak még kilátásban?
Tervben van egy izgalmas új kezdeményezés, amire sajnos még nincs forrás, de előbb-utóbb megcsináljuk. Egy olyan vizuális teszt fejlesztésén dolgoznánk, amely alapján meg lehet határozni, hogy mennyire intenzív a pszichedelikus élmény. A pszichedelikus szerek egyik hatása, hogy úgy látjuk, érezzük, mintha mozognának a körülöttünk lévő dolgok. A vizuális skála e hatás alapján határozná meg az élmény intenzitását, attól függően, hogy a használó éppen mit lát, illetve mennyire pontosan látja, mi mozog valójában és mi nem. Például tiszta tudatállapotban könnyű megmondani, két vonal mikor párhuzamos. Pszichedelikus tudatállapotban ez a feladat nehezebb, és minél intenzívebb az élmény, annál nehezebb.
