Pawlowski 1932. október 25-én született Varsóban, ott folytatta tanulmányait, és tanult jogot az egyetemen, közben a hadseregben őrnagyi rangig vitte. Tinédzserként részt vett az 1944-es varsói felkelésben, élelmiszert csempészett és gyújtóbombákat dobált a tetőkről. Az egyik akció során súlyosan megsérült, egy szilánk az egyik szemébe pattant, és végleges látáskárosodást szenvedett.
Viszonylag későn, 16 évesen kezdett el kardvívással foglalkozni, de tehetségére jellemző, hogy 1953-ban, az U21-es világbajnokságon a második lett, és már tagja volt annak a csapatnak, amely a felnőtt vébén bronzérmet szerzett – ilyen sikerre a lengyelek 1934 óta vártak. 1954-ben a csapat második lett a magyarok mögött a luxembourgi vébén, míg Pawlowski legjobb lengyelként a 4. helyet csípte meg egyéniben, esélye sem volt a bombaerős Kárpáti Rudolf, Kovács Pál, Berczelly Tibor trióval szemben.
Az 1956-os olimpián ezüstérmet szerzett egyéniben és csapatban is, 1957-ben azonban már ő volt a legjobb, és a párizsi vébét megnyerte Kárpáti Rudolf és Mendelényi Tamás előtt.
Dziś premiera książki Ś.P. Wiktora Bołby pt. “Szpieg olimpijski. Jerzy Pawłowski; od PRL-owskiego celebryty do wroga państwa nr 1”, która wychodzi nakładem wydawnictwa Fronda. Lektura obowiązkowa dla kibiców Legii. pic.twitter.com/kQnWH26LnC
— Marcin Bodziachowski (@Bodziach_LL) April 27, 2022
Elképesztő sikereket ért el, 1960-ban, Rómában olimpiai ezüstöt, 1964-ben, Tokióban bronzot nyert csapatban, míg a világbajnokságokon összesen hét aranyat, hat ezüstöt és öt bronzot szerzett. Négy csapataranya mellett még kétszer lett egyéniben világbajnok, mindannyiszor magyarok előtt: 1965-ben, Párizsban Meszéna Miklóst és Horváth Zoltánt, egy évvel később Moszkvában Pézsa Tibort és Horváthot előzte meg.
A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején egy rivális megszámolta, hogy nyolcféle támadás végrehajtására képes – ez egy sportághoz értő, jó szemű szakember számára talán nem nagy kunszt, de egy átlagember fejével belegondolva valóban kiemelkedhetett a mezőnyből.
Amit nem szabad elfelednünk, hogy a klasszissá válásához kellett azért magyar segítség is: edzője az a Kevey (Richter) János volt, aki annak idején a lengyel vívást állami edzőként megreformálta, hogy aztán később Olaszországban is sikereket érjen el.
Mint egy miniszterelnök
Pawlowskinál népszerűbb ember kevés volt ebben az időszakban Lengyelországban. Már a 60-as évek közepén egy Mercedes 300-assal közlekedett – ugyanolyannal, mint az ország miniszterelnöke. Varsó központjában egy ötszobás lakásban élt, amely tele volt antik bútorokkal, drága könyvekkel és festményekkel.
Több nyelven beszélt, falta a nőket, habzsolta az életet. Esetében a sportsikerekkel nem párosult családi boldogság. 1951-ben ugyan feleségül vette Halina Jakubikot, és két lányuk is született, a kapcsolatuk három év után zátonyra futott.
Ahogy a közeli ismerősei tartották, házassága a kezdettől fogva kudarcra volt ítélve, Halina ugyanis gyűlölte a férje által szeretett életmódot. Az erős, jóképű, világos hajú, kék szemű férfi a nők kedvencévé vált, ő pedig örömmel viszonozta a sok rokonszenvet, amitől felesége boldogtalannak érezte magát.
Pláne, amikor kiderült számára, hogy férje – más nők elcsábítása közben – komoly viszonyba keveredett a híres színésznővel, Teresa Szmigielównával, akivel az 1651-es parasztfelkelésről szóló, egyik első színes mozifilmben (Podhale w ogniu) ismerkedett meg, ahol megcsillogtathatta mesteri vívását.
Mintha a föld nyelte volna el
Az 1973-ban, az olimpiáról írt könyve (Trud olimpijskiego zlota – Az olimpiai arany terhe), rendszeres televíziós szereplései, filmes karrierje Lengyelország-szerte népszerűvé tette. Megkapta a legmagasabb állami kitüntetéseket – többek között a lovagkeresztet és a Lengyelország Újjászületése érdemrendet –, még aktív versenyzőként a lengyel szövetség elnökévé választották (1970–74).
Úgy tűnt, sohasem öregszik ki a vívásból. Összesen 17 alkalommal jutott döntőbe világversenyen, 1973-ban, 42 évesen még ott volt a legjobb hat között. A következő évben kiesett a negyeddöntőben, és soha többé nem szerepelt a válogatottban.
Sőt, egyszerűen eltűnt, mintha a föld nyelte volna el.
1975-ben aztán Lengyelországban kémkedés vádjával letartóztatták, miután beismerte, hogy a CIA beszervezte, azaz az amerikaiaknak kémkedett. 1976. április 8-án 25 év börtönbüntetésre ítélték, tíz évre eltiltották a közügyektől, őrnagyi rangból közlegénnyé fokozták le, megfosztották a kitüntetéseitől.
Tíz év után, 1986. február 11-én engedték szabadon, amikor a hidegháború harmadik és egyben utolsó kémcseréjét bonyolították le a CIA és a KGB között a Glienicke-hídon.
Fedőneve: Őszinte
De hogy keveredett bele a politikába? Erről szól Wiktor Bolba néhány hete megjelent Olimpiai kém című könyve.
„Pawlowski esetében a párt vezetői gyorsan észrevették a személyében rejlő lehetőségeket, ezért úgy döntöttek, rábírják az együttműködésre. Kicsit furcsán hangzik, de az élet minden területét besúgóhálózattal felölelő intézményben fontosabb volt az ügynökök száma, mint a toborzott személyek minősége” – idézett a könyvből a Do Rzeczy hetilap.
A sportoló 1952 márciusában kötelezettségvállalást írt alá az együttműködésre vonatkozóan, mondván: „vállalom, hogy a minisztérium tisztjével készült interjúk tartalmát szigorúan bizalmasan kezelem, egyúttal vállalom a Lengyel Népköztársaság ellenségeinek leleplezését és felderítését. Vállalom, hogy a fenti beszélgetést nem tárom fel közvetlen hozzátartozómnak vagy másnak.
Ha a fent említett tartalmat bárkinek a tudtára adom, különleges rangú államtitok elárulása miatt a Katonai Bíróság előtt büntetőjogi felelősségre vonnak.
Merész döntés volt a részéről, de a biztonsági apparátus tárt karokkal fogadta, ő pedig élvezte az ezzel járó előnyöket. Annyira jó ügynök volt, hogy hamarosan újabb megbízásokat kapott. A Papagáj (Papuga) fedőnevet felváltotta a beszédesebb Őszinte (Szczery) név, miután – a Katonai Belügyi Szolgálat kémelhárító főnökének anyagai szerint – 1955. augusztus 26-án önként a Biztonsági Hivatal informátora lett.
Akkoriban a toborzásnál először magát az ügynököt értékelték, majd osztályozták ideológiai, erkölcsi-pszichológiai és pénzügyi alapon. Pawlowski esetében előnynek számított, hogy hitt a hazájában és politikai rendszerben, valamint a pénzt sem vetette meg.
A könyvben két másik ügynök róla tett jelentései szerint „miután győz, rohan haza vidékre a családjához. Ebből látható, hogy Jerzy Pawlowski kötődik a hazájához. Illetve egy másik jelentés azt írta,
véleményem szerint pozitívan viszonyul a néphatósághoz, és nem találtam ellenséges kijelentéseket a részéről.
„Már nem voltam a magam ura”
Bár később azt állította, hogy mindent kényszer hatására tett, azért a fellelhető kartonok és beszámolók szerint barátai magánéletét szépen kiteregette a vezetők előtt. „Egy esetben sikerült megmentenem egy embert a titkosrendőrségtől” – írta visszaemlékezésében.
De hogy teljesen ártatlan lett volna? Nem valószínű, a történészek arra is rábukkantak, amikor saját apósáról jelentett.
Állítása szerint a CIA is zsarolással vette rá arra, hogy nekik kémkedjen.
„Rengeteget utaztam külföldre. Szinte mindenhol élnek lengyelek, akik megtiszteltetésnek vették, ha meghívhattak magukhoz. Legalábbis én így gondoltam. Ettünk, ittunk, beszélgettünk. Vendéglátóim meg csak kérdeztek, kérdeztek, hiszen távol az óhazától minden érdekelhette őket. Én meg csak válaszoltam a számomra banálisnak tűnő kérdésekre. Egy kedves ebédmeghívás alkalmával azonban még az aperitifig sem jutottunk el, amikor vendéglátóim rátértek a lényegre. Közölték, hogy azokat a bizonyos traccspartikat az ő ügynökeikkel folytattam le” – mesélte egy interjújában, amelyet a Pesti Hírlap az 1991. szeptember 24-i számában közölt.
„Az étlap helyett az általuk felkínált két lehetőség közül választhattam: vagy együttműködöm velük, vagy tönkretesznek. Nem udvariaskodtak ezek a fickók! Nagyon, de nagyon féltem. Tudtam, hogy gátlástalan emberekkel állok szemben, s egy életre végem lehet. Hosszú töprengést követően elfogadtam az ajánlatot.”
Azt mondta, bár katonatiszt volt, gyakorlatilag a vívópáston élte le az életét, így sok mindenről nem tudott beszámolni az amerikaiaknak.
„Azt igyekeztek megtudni tőlem, van-e nukleáris rakétánk, hol helyezkednek el a szovjet hadosztályok. Megjegyzem, ezt ők sokkal jobban tudták, mint én. De érdekelte őket az is, milyen a feletteseim közérzete, ki betegeskedik az ország vezetői közül, milyen az egyetemisták hangulata stb.
Mindezek után érthetően már nem voltam a magam ura, a kérdés csupán az volt, mikor csap le rám a lengyel biztonsági szolgálat.
Megúszta a halálbüntetést
Wiktor Bolba viszont éppen azt írta könyvében, ugyan eleinte nem akart beleegyezni az együttműködésbe, idővel azonban arra a következtetésre jutott, hogy így lehetősége lesz bejutnia a CIA főhadiszállására.
Amikor megkérdezték tőle, milyen álnéven fog dolgozni, a Pawel fedőnevet választotta. A CIA ügynöke ezt veszélyesnek tartotta, de Pawlowski azt mondta: „Épeszű ember nem fog gyanakodni, hogy ilyen egyszerű és veszélyes álnevet választhatok.”
„Uraim, nem fogok bujkálni. Az ilyen kereskedés nálunk a sportélet valósága, ezt mindkét fél ismeri és tolerálja. Ha egyáltalán nem viszek soha semmit, az gyanús lehet. Továbbra is úgy fogom csinálni, mint eddig, talán egy kicsit körültekintőbben” – mondta.
Hogy miért telt be nála a pohár, nem tudni, végül ugyanis önként jelentkezett a lengyel rendőrségen, és felfedte kilétét. 1975-ben letartóztatták és 25 év börtönre ítélték. Harmadik felesége, Iwona Pawlowska a nagy nyomás ellenére nem adta be a válókeresetet, pedig a kommunisták erre akarták kényszeríteni, hogy még jobban megszorongathassák a férjét.
A letartóztatásának híre sokkolta a lengyel közvéleményt, különösen a fiatalokat, akik szinte bálványozták. A Varsói Szerződés főparancsnokságának orosz képviselője halálbüntetést követelt, azonban Pawlowski végül megmenekült. A rossznyelvek szerint azért, mert az akkori védelmi miniszterrel, Wojciech Jaruzelskivel együtt járt lőni.
Hollywood is bejelentkezett
A börtönben festett, néhány rabtársát jogi tanácsokkal segítette a hatóságokhoz intézett leveleik során. Állítólag egy életfogytiglani börtönbüntetésre ítélt fogolynál kézrátéttel megszüntette az állandó migrént, így szabadulása után bioenergia-terápiával is foglalkozott.
Börtönből való szabadulása után visszatért az amatőr víváshoz, állítólag 55 évesen egy varsói klubnál majdnem minden fiatalt legyőzött, de amikor a nemzeti bajnokságba benevezett volna, a fiatal vívók szülei jelezték, nem akarják, hogy fiaik kezet fogjanak egy árulóval.
Fia, Michal Pawlowski tavaly januárban arról mesélt, hogy apja ártatlan volt, kemény zsarolások árán szervezték be besúgónak, az ő személyes bosszúja volt, hogy kereste a kapcsolatot az amerikaiakkal és lett a CIA embere.
Sokat hallottam, hogy apám elárulta a hazáját. Perelhettünk volna minden hazugságért, de ezek az ügyek évekig elhúzódtak volna. Inkább hagytuk. Számunkra az volt a legfontosabb, hogy sok év megpróbáltatása után egy családként élhessünk.
Hollywood korábban jelentkezett, hogy megfilmesítik az életét. Amennyire tudom, Gene Hackmant és Robert De Nirót próbálták ki apa szerepére. Volt azonban némi konfliktus, és az ötlet meghiúsult. De egyszer valami biztosan megvalósul.”