Állatvédői körökben sokszor hangzik el, hogy
Sőt, ez a két élet bizonyos értelemben sokszor inkább három: a harmadik a gazdié, aki az állattal olyan társat, felelősséget, életmódot, kötelezettségeket és örömeket kap, hogy az gyakorlatilag életmentő. Maga az örökbefogadási folyamat a legtöbb esetben sem nem bonyolult, sem nem túl időigényes: az ember és leendő házi kedvence megismerkedik, találkoznak néhány alkalommal, kutyus esetében egy-két közös séta, esetleg egy próbanap-próbahétvége, és ha stimmel a kémia, akkor onnantól kezdve csak egy egyszerű örökbeadási szerződés választja el az állatot a gazdisodástól. Igen ám, de fontos észben tartani, hogy az állattartás nem csak olyan, amilyennek az állateledel-reklámokban mutatják – olyan is, de nem kizárólag olyan –, jár vele ugyanis egy sor olyan kisebb-nagyobb nehézség és felelősség, amire fontos felkészülni.
Erről Schreiter Kata, az Országos Állatvédőrség Alapítvány kuratóriumi tagja így mesélt: „Nagyon fontos a tudatos fajtaválasztás annak fényében, hogy milyen az életmódunk, mennyi időt tudunk és szeretnénk velük tölteni, mennyire vagyunk aktívak, és célszerű olyan állatot választani, aki maga is olyan életmódot szeret, ami hasonlít a miénkhez. Kutyáknál a fajta ismerete is lényeges, ne az legyen, hogy divatkutyák közül választunk, és aztán amikor kiderül, hogy abszolút nem passzol hozzánk, lepasszoljuk egy állatvédő szervezetnek, vagy visszavisszük oda, ahonnan örökbe fogadtuk.”
Cipó kutyus története szépen példázza azt, hogy milyen fontos ez a fajta tudatosság. Cipó labrador megamix, akit egy dobozban tettek az utcára még kölyökként, így került az Illatos útra. Későbbi gazdája, Kriszti itt ismerte meg. Cipó már kölyökként is nagyon aktív volt, az alom legpörgősebb kiskutyája volt, így Kriszti nem vett zsákbamacskát: a kutyus felnőve is ugyanolyan energikus maradt, amilyen kiskutya korában volt, gazdájának azonban nem volt kérdés, hogy ő ezzel a pörgős temperamentumú kutyával a vele járó életmódot is vállalja. Így aztán Cipó és Kriszti kipróbált minden elképzelhető kutyás foglalkozást, jártak kutyaiskolában, mantrailingen, agilityn, és a mai napig másfél-két órás hegymászós sétával indul a napjuk – még a gazdi munkanapja előtt. Kriszti azonban úgy van vele, hogy Cipó mozgás- és ingerigényéért cserébe ő olyan struktúrát kapott az életébe, ami korábban hiányzott.
Ugyanakkor kihívás így is akad, Cipó ugyanis egyszer csak megbetegedett, folyton vakarózott, és hosszas állatorvosi vizsgálgatás után kiderült, hogy alighanem ételallergiája van. Azt azonban máig sem tudják, hogy pontosan mire allergiás a kutyus, így Cipó egy hosszadalmasan kikísérletezett étrendet igényel, ami külön odafigyelést és költséget is jelent, hiszen sosem fogyhat ki otthon a készlet, és ez az eledel drágább is, mint az átlagos kutyatápok. Schreiter Kata hangsúlyozta ezt is az örökbefogadás tervezésével kapcsolatban.
Az anyagiak terén általában az a szűk keresztmetszet, hogy mennyire tudjuk az állatot később gyógyíttatani, ha szükséges, illetve hogy ha kiderül, hogy speciális táplálásra van szüksége, akkor meg tudjuk-e neki venni azt az eledelt, ami megfelelő számára. Amennyiben nem igényel speciális étrendet a kiskedvencünk, akkor is fontos, hogy minőségi ételt adjunk neki – hogy aztán nyersétkeztetésben hiszünk, vagy száraztápban, esetleg otthon, az állatnak nem való alapanyagokat kerülve főzött ételt kap, az már egyéni döntés kérdése, de a minőség minden esetben fontos. A maradék lencsefőzelék és pörkölt például nem tekinthető ideális kosztnak.
Több mint 12 ezer kilogramm száraz táppal segítették a SPAR vásárlói az állatmenhelyek lakóit
„Mancs a bajban!” elnevezéssel kétnapos állateledel-gyűjtő kampányt szervezett a SPAR Magyarország az Országos Állatvédőrség Alapítvánnyal karöltve 2022. május 7-8-án a kijelölt INTERSPAR áruházakban. Kutya száraz tápból több mint 10 ezer kilogramm, macska száraz tápból pedig közel 2 ezer kilogramm gyűlt össze a vásárlók adományainak köszönhetően.
A SPAR vevőközönsége ezúttal is bizonyította a fontos társadalmi ügyek iránti érzékenységét, önzetlenségét és elkötelezettségét. A SPAR hazai üzletláncként több mint tíz éve segíti az itthoni menhelyek, állat- és vadasparkok munkáját azzal, hogy az áruházakban feleslegessé váló, kereskedelmi forgalomból kivont termékeket nekik ajánlják fel.
A szakértő szerint fontos, hogy bármilyen állatot tartunk, a fajtára jellemző életmódot kell neki biztosítani, és a sajátosságainak megfelelően kell vele bánni. Értve ez alatt azt is, hogy egy kutyával úgy bánunk, mint egy kutyával, és nem úgy, mint egy gyerekkel, mert onnan egyenes az út az olyan mentális problémákhoz, mint a szeparációs szorongás – azaz hogy ha nincs a közelünkben a kutya, akkor retteg, vonyít, esetleg rombol is.
Az emberek hajlamosak azt hinni, hogy csak fizikálisan lehet sanyargatni egy állatot, de ez nem igaz: a mentális kínzás is legalább annyira megviseli őket. Nem véletlen, hogy a sok háziállatként tartott terelőkutya miatt már vannak olyan birkanyájak Budapest peremén, ahová terelni lehet kivinni az állatot.
Schreiter Kata kiemelte azt is, hogy sokan azt hiszik, a macskatartóknak könnyebb a dolga – és ez bizonyos értelemben ugyan igaz, hiszen a cicákra nem jellemző a viselkedésprobléma, cserébe viszont fokozottan oda kell figyelni az egészségükre. Kiemelten fontosak a szűrővizsgálatok – ez nyilván kutyákra éppígy igaz –, mivel vannak halálos betegségek, amelyeket a macskák egymás között tudnak terjeszteni, a féreghajtás, bolhairtás, oltások és ivartalanítás fontosságát pedig talán már nem kell magyarázni. Emellett hogyha kinti-benti macskánk van, akkor ne rakjunk rá nyakörvet, hámot, mert bárhol felakadhat vele – bár a kijárós házimacskák negatív hatásairól eleve hosszan beszélhetnénk, de ha már kijár, akkor erre legalább gondoljunk.
Amikor állatot veszünk magunkhoz, az felelősség. Nem csak abból áll, hogy beszerzünk számára egy nyakörvet és egy pórázt, a nem használt műanyagtányérunkban pedig megkapja a megmaradt házi kosztot. Az állatnak minőségi életet kell biztosítani, amibe beletartoznak az orvosi költségek, az etetése, a megfelelő mozgás biztosítása és még sorolhatnánk. Örökebfogadás előtt mindenképp gondoljuk át, valóban felelős állattartók tudunk-e lenni.
