A mostani szituáció sok-sok régi és kölcsönös sérelem végkifejleteként állt elő. A legfontosabb azonban az adott politikai szituáció, amelyet 2009 őszén Budapesten a BKV-ügy határoz meg – mondta a fővárosi koalíciós szakadással kapcsolatban Lakner Zoltán.
Három választás volt
A Vision Politics vezető elemzője szerint ebben a helyzetben az MSZP a következőket tehette: tovább sodródik az eseményekkel, valamilyen módon megoldja a BKV-botrányt, vagy kitör (ha tetszik: kimenekül) a helyzetből. „Sodródás alatt azt értem, hogy benne marad a fővárosi vezetésben, előterjeszt és elfogad ’tiszta kezek’ típusú szabályokat, de leginkább megpróbálja túlélni, kibekkelni az ügyet, reménykedve, hogy az pár hónap alatt lecseng” – hangsúlyozta a politológus az FN.hu-nak.
Lakner Zoltán szerint a „megoldást” célozta Horváth Csaba fellépése, aki miután átvette a BKV teljes körű felügyeletét, három hónapos határidőt szabott a rendrakásra. Ennyi idő alatt nyilván el lehet érni bizonyos – korlátozott – eredményeket, ám elsősorban a határozott vezető kommunikációjának kellett volna következnie, ami nem valósult meg.
„A harmadik variáció a kitörés, s most ez történt: az MSZP a közszolgáltató cégek alapító okiratához nyúlt volna hozzá, hogy ne lehessenek a jövőben vitatott kifizetések. Mikor ezt a Közgyűlés leszavazta (illetve a többi párt másféle módszereket javasolt), az MSZP erre hivatkozva kiszállt a koalícióból. Utána pedig igyekszik a rendcsinálás éllovasaként pozícionálni önmagát, így a jövőben arra hivatkozhat, hogy a vezető állásokat is kész volt elhagyni a ’megtisztulás’ érdekében” – fogalmazott a szakértő.
Több a semminél
A vezető elemző hozzátette: a döntésnek megvan a belső logikája, ám valószínűleg csak korlátozott eredményre vezethet. „Nem lehet ugyanis egyetlen mozdulattal feledtetni a botrányt. Az MSZP szempontjából azonban a semminél – vagyis a sodródásnál – mindenképpen jobb, ami történt, tehát legalább ésszerű döntésnek minősíthető” – emelte ki Lakner Zoltán.
Szerinte Budapest szempontjából a koalíció felbomlása – s ez talán meglepő lehet – nem túlságosan nagy jelentőségű. „Először is, a közös kormányzás akkor ér véget, amikor már csak egy év van hátra a ciklusból. Nem várható tehát, hogy stratégiai váltás menjen végbe a budapesti politikában, mivel ilyenre amúgy sem készült senki. A pártok ilyentájt már a választási rajtvonalhoz sorakoznak fel” – véli Lakner Zoltán.
Felértékelődött a Fidesz
Másodszor, az MSZP-SZDSZ budapesti koalíciója jó ideje küszködik a többség biztosításának nehézségeivel: 2006-ban mindössze egyfős többséget szereztek, később pedig Hunvald György letartóztatása miatt szavazategyenlőség jött létre, emiatt nem volt a fővárosnak költségvetése hosszú ideig. Az SZDSZ és az MDF belső küzdelmeinek is volt hatása a Közgyűlés erőviszonyaira, hiszen szakadár képviselők közös javaslatai egy-két esetben átrendezték a számarányokat.
„E helyzetekben a Fidesz-frakció szerepe felértékelődött; a nem jelentéktelen változás annyi, hogy az SZDSZ-nek, az MSZP-nek és a Fidesznek most már elvileg minden egyes ügyről külön-külön meg kell állapodnia. Ez azonban nem tűnik lehetetlennek, épp azért, mert kialakult egy ezzel kapcsolatos gyakorlat, és mert a ciklusból már csak a levezetés van hátra. Ha nehezen is, de ennyit bármely párt elvisel a kompromisszumkényszer politikájából, megpróbálva érvényre juttatni saját politikai érdekeit” – tette hozzá a Vision Politics vezető elemzője.
A harmadik ok Lakner Zoltán szerint, ami miatt valószínűleg nem rázkódik meg alapjaiban a budapesti politika az az, hogy az országos és a budapesti költségvetés elfogadása az MSZP-nek és az SZDSZ-színeket képviselő fővárosi vezetésnek is érdeke. Ezért nem várható, hogy a budapesti szakítás befolyásolja a költségvetési törvény elfogadását, s az sem, hogy Budapest költségvetés nélkül maradjon 2010-ben.
A Fidesz sem gondolja komolyan a feloszlatást
Nem beszélhetünk az MSZP egységes érdekeiről a fővárosi koalícióból való kilépés esetében Gyulai Attila szerint. A Political Capital elemzője úgy véli: látható, hogy törés van az országos és a fővárosi vezetés között, de sok esetben a fővárosi MSZP-n belül is. „Az MSZP nagyon nehéz feladatot vállalt, ha az a célja, hogy így meneküljön a fővárosi botrányoktól, hiszen mind az SZDSZ-nek, mind a Fidesznek az az érdeke, hogy a szocialistákra mutogasson vissza, akik viszont már nem rendelkeznek azzal a lehetőséggel, hogy válságkezelőként, rendteremtőként lépjenek fel” – fogalmazott a politológus.
Szerinte, mivel egyik szereplőnek, így a Fidesznek sem érdeke, hogy teljesen megbénuljon Budapest, a közgyűlés feloszlására sincs esély, mert a törvény szerint a önkormányzati választások előtt egy évvel már nem lehet feloszlatni a testületet. A Fidesz számára ugyanakkor fontos lehet, hogy ne tűnjön Demszky Gábor elkötelezett támogatójának.
Lakner Zoltán is úgy véli, hogy a Fidesz számára a parlamentfeloszlatási kísérletek után mintegy „kötelező gyakorlat” volt a Közgyűlés feloszlatását kezdeményezni, bár ő is hangsúlyozta, hogy nincsen rá esély.
