Soma Mamagésa volt a Mokka szerda délelőtti vendége, aki elmesélte, igyekszik támogatni az ukrajnai menekülteket a legkülönfélébb módokon. Sőt, látomása is akadt a háború előtt, amitől három napig enni sem tudott.
Nekem már akkor lepörgött, mikor a covid kezdődött, valahogy ott valami kidurrant. Képzeljétek el, mint valami űzött vad, képek jöttek elő belőlem, hogy gyökereket húzok ki a földből, és abból csinálok ennivalót a gyerekeimnek. Háborús, katasztrófa, trauma képek sora. Nem is tudtam három napig enni, hánytam is, olyan szintű feszültség volt bennem. Világos: itt vannak a félelmek.
Majd arról kezdett beszélni, transzgenerációs félelmeket hordozunk magunkban.
Mindenki érintett a II. világháború által, még azt se éltük túl. Ezeket a gombokat nyomkodja ez a jelenlegi helyzet. Folyamatosan mérgez. Van egy fizikai testünk, azt tisztítjuk, persze. Van egy energiatestünk is. Azt tisztítjuk? Ezeket a testeket mind lehet, sőt kell tisztítani.
A feszültség leküzdése ellen ilyen taktikái vannak:
A legegyszerűbb stresszoldás, egyik kéz a homlokon, másik a tarkón. Ez egy olyan meridiánt kapcsol össze, amely azonnal oldja a feszültséget.
Istenes László nem hitt nagyon ebben:
Ha fölteszem a fejemre a kezemet, akkor elmennek a gondolataim a háborúról? Nem hiszem, bocsánat.
