Cigiszünetben a buszvezető dohányozzon, ha akar. Oké. Megteheti ezt úgy is, hogy a füst nem száll be a várakozó buszba. Van, hogy beszáll. Ha az utas megkéri, hogy legyen már olyan jó, álljon odébb egy kicsit, normálisan az a reakció, hogy lép párat és mindenki vidáman integet. Olvasónk egy nem normális esetet írt le.
Nem nevezem meg a környéket, mivel nem egyedi jelenségről van szó, de azt sem szeretném, ha az illető esetleg közvetlenül magára ismerne (még megpofozna bennünket…). Mindenesetre vannak olyan megállóhelyek, ahol a busz hosszabb ideig várakozik, ezalatt a sofőrnek van ideje elszívni egy cigarettát. Ismeretes az is, hogy a megállók területén egy ideje betiltották a dohányzást.
Ennek ellenére a napokban udvariasan megkértünk egy, közvetlenül a busz orra előtt sétálgató, és ott füstölő sofőrt, hogy legyen szíves, fáradjon kissé távolabb, mert bejön az utastérbe a füst. Erre jött a szöveg, hogy az ő füstje fizikailag képtelen bejutni a buszba, mi pedig egy korábban elhaladó jármű dízelfüstjét érezzük.
Hozzáteszem: az úttest felőli ablakok egytől-egyik zárva voltak a légkondi miatt, az ajtók voltak csak nyitva (a párbeszéd is az első ajtón keresztül zajlott). No, és persze az egyszeri utas eleve képtelen megkülönböztetni a dízelfüstöt a cigarettáétól… Gondoltuk, a mukival nem nagyon érdemes ezek után tovább csevegni, még felhívtuk a figyelmét a tilalomra, innentől kezdve nem “harcoltunk” vele tovább.
A bagót elszívta – persze közben még magában is “füstölgött” egy sort, hogy az utas Őt leckézteti, aztán elindultunk. Talán a pofon “réme” már akkor felsejlett előttük, szóval nem feszegettük tovább ezt a nyilvánvaló szabálysértést, hiszen ő az úr a kis szemétdombján, mi nem számítunk.
Másnap: ugyanaz a busz, ugyanaz a manusz, de most már nem egyedül bagózott a megállóban – a tiltó tábla alatt -, hanem kedélyesen csevegett egy szintén dohányzó ismerősével (tovább ragozva az eseményt úgy is megfogalmazhatnánk: jó példával járt elöl). Az ajtók nyitva voltak természetesen. Még mintha a korábbi sztorit is mesélgette volna neki, hogy őrá itt rászóltak. Ezen már csak röhögni tudtunk, és megállapítottuk, hogy bizony nagyon messze vagyunk még Európától.
