Sosem értettem, hogy a buszvezetőnél és a biztonsági őröknél kapható jegy miért drágább, mint a sima vonaljegy. Tehet arról az utas, hogy nincs a megállóban automata vagy pénztár? Miért kell az utasnak felárat fizetnie (100 forint jegyenként) ha a BKV nem biztosítja a jegyvásárlás lehetőségét?
Olvasónk a fogaskerekű igen forgalmas végállomásán szeretett volna jegyet venni, de csak felárral tudott. Összesen 400 forintot szedett be tőle a BKV pluszba azért, mert csesznek pénztárat üzemeltetni, és mert nincs (vagy rossz) az automata.
Kedves BKV figyelő!
Újabb gyöngyszemmel igyekszem megajándékozni az olvasóközönséget. Az időpont múlt hét vasárnap…
Az egy hetes pihenésből ocsúdva gondoltuk a párommal, hogy kihasználjuk a kellemes időt és kerékpározunk egyet a János-hegyen és környékén. A viszonylagos meleg miatt a kényelmes feljutáshoz a BKV 60-as viszonylatát, ismertebb nevén a fogaskerekűt választottuk. Mindkettőnk bérlete lejárt még a nyaralás előtt, nem gondoltunk, hogy érdemes lesz a Pesten töltött pár nap kedvéért újat venni.
A fogaskerekű végállomásán a peron végén két BKV-egyenruhás idősebb fickó állt, egyikük egy jól hallható (valódi) angolsággal kommunikáló négy fős nyugdíjas-csoporttal igyekezett kézzel-lábbal megértetni magát, nem sok sikerrel.
A másik embert (karján az ellenőrök ismert karszalagja) kértük meg, hogy ha már automata nincs, legyen szíves négy darab (két sima és két kerékpár) jeggyel kiszolgálni minket. Az első megrökönyödés itt jött: ő nem tud adni, csak a biztonsági őr kolléga. Jött is menten, húzta elő a zsebéből a pénztári jegy-csomagot, és szedte le róla a négy darab jegyet, miközben mondta az árat: ezerhatszáz forint. Mennnyiiiiii?
Nos. A történet első csattanója következik. A BKV Zrt. új jegyértékesítési politikája szerint kétféle (hagyományos) vonaljegy van: egy sima és egy “helyszínen váltott” fajta. Ez előbbi kapható pl. a jegy- és bérletpénztárakban, ilyet ad ki az automata, és ilyet lehet az aluljárók mozgó árusaitól vásárolni. A másik fajta jegy az, amelyiket az utazás helyszínén lehet megvásárolni. Hogy ez mit takar, fogalmam sincs, merthogy a BKV Üzletszabályzatában csupán ez szerepel (idézem):
“A helyszíni vonaljegy megegyezik a vonaljeggyel, az alábbi eltérésekkel:
– a helyszíni vonaljegy ára magasabb a vonaljegyénél,
– a beléptetést végző személyzettől, illetve a megjelölt járműveken a járművezetőtől is megváltható.”Az átlag utazni vágyó tehát csak az utazás helyszínén a “beléptetést végző személyzettől” értesül arról, hogy ugyanaz az út akár 100 forinttal is olcsóbb lehetne, ha előre megvásárolta volna a vonaljegyet. Tiszta és egyértelmű az új eljárás célja: a kevésbé tájékozott utazók indokolatlan lehúzása, meglopása. Mivel az összes utazó közül a turisták a legtájékozatlanabbak, a történet most visszakanyarodik a négy angol nyugdíjashoz.
A turistákkal egy kocsiba ültünk, a késéssel abszolvált indulás után igazán jó hangulatban utaztak. A következő megállónál a hátsó kocsiból az elsőbe jött át a két középkorú ellenőrnő, és sorban kérte a jegyeket. A kocsiban a bicajával utazó fiatal sráctól (kora kb. 12-14 év) egyetlen gyűrött jegyet kapott, az sem volt érvényesítve. Reakció a fiatal sráctól: “Azt gondoltam, hogy maguk majd úgyis eltépik.” Reakció az ellenőrtől: “Azért ez nem egészen így megy, majd legközelebb érvényesítsd a jegyed!” Retorzió, büntetés, adatrögzítés nyomokban sem történt.
Röviddel ezután látjuk, hogy odaérnek a négyfős csoporthoz, ahol ismét felmerül oktatási rendszerünk erőssége, amennyiben egyikük sem beszél angolul. Országunk látogatói – gondolva, hogy a belépéskor vásárolt jegy érvényes – nem kezelték a jegyet. Nagyon valószínű, hogy ezt a hiányosságot próbálták nekik felróni, és egyúttal valamifajta pótdíj, büntetés megfizetésére rávenni őket egy segítségül hívott, az angol nyelvet is bíró fiatal lány közvetítésével. Két megálló múlva láthatólag feladták, elhagyták a kocsit és bősz jegyzetelésbe kezdtek. Azért az utánuk integető turistáknak még visszamosolyogtak.
Szóval akkor az egyértelműen rosszhiszemű (sőt, a jegyet és bérletet vásároló utazóközönséget kollektíve megkárosító) fiatalember “nem bűnös”, a jóhiszemű, tájékozatlan utazók viszont “bűnösök”? Hol van a szolgáltatás? Hol van az emberiesség, a tisztelet, a segítőkészség (amelyből akár csak egyet is használva egy pillanat alatt meg lehetett volna mutatni a gyámoltalanoknak, hogy tessék, ezt így kellett volna csinálni, és a jövőben majd így kellene).
Nem várom az időt, bár alighanem ettől függetlenül eljön, amikor a metrók bejárata is “helyszín” lesz, ahol csak 400 forintos vonaljegyet lehet vásárolni. Ez lesz az a nap, amikortól bliccelni fogok. Bőven eleget kapnak az évente befizetett adómból. Aztán ha majd a BKV elkezd szolgáltatást nyújtani (akár annyiért, mint pl. a londoni, párizsi vagy berlini tömegközlekedési vállalatok), meggondolom, hogy fizessek-e érte.
Professzore
