Az ókorban egyáltalán nem számított tabunak a szex, az élet ugyanolyan részének tekintették, mint az evést vagy az ivást. Bár nem szemérmeskedtek annyit, mint későbbi korokban, de így is megmaradt az intimitás részének.
A római társadalmat egyértelműen a férfiak uralták, akik szexuális tevékenységet négy módon folytathattak “legálisan”. Férfi és nő egymás iránt érzett szerelme révén, pederasztiával – vagyis felnőtt férfi és kamasz fiú közti kapcsolattal -, a házukban élő szolgákkal vagy prostituáltak látogatásával – olvasható a Rómaikor.hu-n.
Korlátok azért voltak
Ezek gyakorlását nem ítélték el, ha az illető betartott bizonyos szabályokat. Tilos volt például a vérfertőzés. Ha pedig nem akart túlzottan kicsapongónak látszani, a római férfi nem szeretkezhetett nappal vagy kivilágított helyiségben, és a nő nem lehetett teljesen meztelen. Mindez persze nem vonatkozott a prostituáltakkal töltött időre.
Az ókori Pompeii bőven hagyott ránk emléket a római szexualitásról:
Nem sérthette meg egy másik polgár lányának vagy feleségének szemérmét, a szüzesség ugyanis a római matrοnák nélkülözhetetlen tulajdonságának számított. A monogámia volt ugyan az elfogadott rend, de tudomásul vették a poligámiát is. Sok római házban élt együtt a hivatalos feleség és egy vagy több ágyas.
A feleségnek nem volt kifogása
Az ágyas lehetett tényleges vagy felszabadított rabszolga, státusza szinte teljesen elfogadott volt. Ám fontos kitétel volt, a betöltött 12. életév és az, hogy a hölgy olyan társadalmi csoportba tartozzon, amelynek tagjai nem házasodhattak római polgárral. Az esetleg születendő gyermeket az apa nem törvényesíthette.
Előfordult, hogy a családtagjai felett gyakorlatilag korlátlan hatalommal rendelkező családfő, a pater familias egy-egy ágyassal egészen élete végéig fenntartotta kapcsolatát. Ezen túl persze a házában dolgozó rabszolganőkkel bármikor keveredhetett futó kalandokba. A hivatalos feleség nem ellenezte a szolgálókkal folytatott viszonyokat, sőt időnként még támogatta is.
A hosszú hajú fiúcska belefért
Nem volt azon sem szégyellnivaló egy római polgár számára, ha vonzalmat érzett egy „édes fiúcska”, vagyis valamelyik hosszú hajú, fiatal fiú rabszolgája iránt. A hosszú haj fiúknál „szakmai jelnek” számított. A szabadnak született gyermekek elleni támadást a római törvények szigorúan tiltották, de megértőek voltak a pederaszta szerelemmel kapcsolatban.
A fiatal rabszolga nyugodtan kísérgethette a nyilvánosság előtt is gazdáját, őt a legális gyermekekhez hasonló bánásmódban részesítették egészen pubertás koráig. Vagyis addig, ameddig teste meg nem változott. A két szabad férfi közti szerelmet viszont elítélték.