„A Kossuth téri kordonelhárító gyorsszervíz megjelenése kellett ahhoz, hogy a magyar sajtó fölébredjen hipnotizált álmából. Néhány napon belül legalább három összeállítás szólt arról (Népszabadság, HVG, 16 Óra), hogy a nyugati demokráciák többségében a törvényhozás és épülete szent. Szentebb, mint a közterületi véleménynyilvánítás joga. A parlamentek tövében – ahol egyáltalán fizikailag lehetséges – rendre tilos a tüntetés, vagy engedély kell hozzá” – jelzi Széky rögtön az ÉS-ben írt cikk bevezetőjében.
Egzotikus hungarikum
Tehát éppen ellenkezőleg: az ezzel kapcsolatos magyar szabályozás számít egzotikus kivételnek. Igazolásul példákat hoz saját gyűjtéséből: így például a szlovák törvények szerint a Nemzeti Tanács épületének 100 méteres körzetében tilos a gyülekezés, a berlini Bundestagot négy-ötszáz méteres „nyugalmi övezet” veszi körül. „A cseh képviselőház előtt például fizikai és kulturális képtelenség sátortábort felállítani mobilvécéstül” – írja Széky.
A cikk a továbbiakban a felháborodott európai néppárti vezetők szavaira reflektál, így például Wilfried Martens elnök üzenetét idézve, aki a Fidesz kordonbontását ezekkel az érvekkel igazolta: „A demokráciáknak minden esetben biztosítaniuk kell a polgárok számára a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot… semmi módon sem szabad a vélemény kinyilvánításának szabadságát korlátozni.”
Széky ehhez képest azt jelzi, „hogy Martens hazájában, Belgiumban az alkotmány 26. cikkének (2) bekezdése a „szabad ég alatti” gyülekezést mindenestül a rendőrségi szabályozás körébe utalja. Az utcai demonstráció vagy nem spontán, vagy nem törvényes. Ez azt sejteti, hogy az ottani alaptörvény a gyülekezési szabadság „alapvető jogával” legalábbis egyenrangúnak tartja azt a jogot, hogy a helyi közösségek háborítatlanul folytassák saját életüket”.
Kinek a képviselete az elsődleges?
Ezt a képet árnyalja a cikk további példával: „A brüsszeli rendőrség általános szabályzata pedig előírja, hogy a főváros belterületén (itt van a két szövetségi kamara épülete is) hat munkanappal előbb a polgármestertől kell mindenféle gyűlésre, tüntetésre és felvonulásra engedélyt kérni. Engedélyről van szó, nem bejelentésről, és a polgármesteri engedélyben előírt feltételeket be kell tartani, különben a tüntetés szétzavarható. Ismétlem, nem a tüntető támaszt feltételeket, hanem a polgármester, az őt demokratikusan megválasztó és a tüntetésnek helyt adó közösség érdekeinek képviseletében.”
Majd később hozzáteszi: „Szilágyi Ákos fejti ki fagyosan precíz helyzetelemzésében (Interregnum, 2000, 2006/11–12.), hogy a Fideszben egyesült jobboldal – valójában a centrista populizmus tömbje – kormányon blokkolja, ellenzékben semmibe veszi a parlamenti munkát.”
(A cikk teljes terjedelmében az ÉS legfrissebb számában olvasható!)
