Mindig a futball nyer, egyszerűen nincs ellenfele

Mellár Tamás: Mi lesz a felfújódott gazdasággal?

Immáron harmadik hónapja, hogy öt százalék felett van a fogyasztói árak éves növekedési üteme hazánkban, és ezzel az Európai Unió legmagasabb inflációjú országa címet is tartósan birtokoljuk.

Az infláció, az árak általános emelkedését jelenti, vagyis nemcsak egy-két termék időleges áremelkedését, hanem széles körre kiterjedő és tartós tendencia meglétét jelzi.

Maga az elnevezés a felfújásból, felfúvódásból ered és arra utal, hogy nem valódi, tényleges növekedés történt, a dolgok valójában nem váltak hirtelen nagyobbakká, csak éppen felfúvódtak, mint a luftballon, amikor levegővel vagy gázzal töltik meg. És ebből következően igen sérülékennyé válik, mert igen könnyen le is ereszthet, vagy ami még ennél is rosszabb, ki is durranhat.

Az Orbán-kormánynak nagy szerencséje volt a 2010-es indulásnál, mert akkor a világgazdaságban éppen egy nagy deflációs (árszínvonal csökkenő) szakasz indult: a 2008-2009-es válság okozta visszaesés miatt az árak sokkal inkább csökkentek, mint növekedtek volna. Ebben a kedvező világgazdasági klímában könnyű volt a kamatokat csökkenteni, és egyidejűleg alacsonyan tartani az inflációt. Most azonban, a vírus okozta válság után, egészen más világgazdasági körülmények alakultak ki. Ennek taglalására e helyütt nem térünk ki, csak azt emeljük ki, hogy most nem lehet deflációs szakaszra számítani. Tehát most Orbánéknak saját erőből kellene megfékezni az egyre inkább elszabaduló inflációt.

Róna Péter: Mitől alkotmány egy iromány?

Van a hiteles alkotmánynak olyan ismérve, tulajdonsága, ami megkülönbözteti minden más törvénytől és jogszabálytól? Mi kell ahhoz, hogy egy szöveg alkotmánynak minősüljön, ami nélkül – bárhogy nevezzük is, alkotmánynak, alaptörvénynek vagy nyilatkozatnak – az iromány nem alkotmány? Ki és hogyan alkotmányozhat? Egyáltalán mi az alkotmány hitelt érdemlő forrása? Vajon vannak-e olyan tárgyak, amelyeknek nincs helyük az alkotmányban, amelyek nem oda tartoznak, bármennyire fontosnak tartja is azokat az alkotmányozó? Vagy az alkotmány egyszerűen az, amit a hatalom annak nevez?

Hazánk ún. „Alaptörvénye” élénk tudományos és politikai érdeklődés tárgya lett az utóbbi hónapokban. Felmerült a kérdés: ha az ellenzék megnyeri a választást, vajon képes lesz-e kormányozni, vagy a Fidesz által összeállított és gyakran módosított Alaptörvény olyan tételeket is tartalmaz, amelyek lehetetlenné teszik számára a kormányzást, mert olyan elmozdíthatatlan intézményekkel és testületekkel kellene majd szembenéznie, amelyek, lévén a Fidesz leválaszthatatlan képződményei, keresztbe fognak tenni az új kormánynak.

A válaszok egyik véglete, például Kis Jánosé (nincs mit tenni, a Fidesz majd csak valahogy elsorvad, de ha nem vagyunk türelmesek, véres konfliktusba sodorhatjuk az országot), vagy Hack Péteré (az Alaptörvényt csak kétharmados többséggel lehet módosítani, minden próbálkozás ilyen többség hiányában a polgárháborúhoz vezethet). Ezzel szemben Vörös Imre rámutat egy olyan tételre magában az Alaptörvényben, amire támaszkodva a nem kívánatos cikkelyeket ki lehet gyomlálni.

Gergely Ferenc-Gergely Gyula: Magyarok a Helsinki Olimpián (Iratok olimpiai részvételeink történetéből)

A táborvezetés és a tábor szakmai munkája:

1.A táborvezetés nincs minden tekintetben kielégítően megoldva. A táborvezető Várszegi elvtárs jó szakember, de nem eléggé tartja kezében a vezetést, nehezen oldja meg a felmerülő problémákat. A feladatok többségét maga végzi el ahelyett, hogy munkatársaira bízná. Felvetődik, helyes-e őt táborvezetőnek meghagyni, mert egyben aktív versenyző is, akinek felkészülésére sok idő kell. Ugyanakkor az ÁVH kifogást emelt külföldi utazása ellen. Helyettese Csanádi Árpád elvtárs szakmailag képzett, de túlságosan adminisztratív úton akarja megoldani feladatát: az edzők munkájának irányítását és ellenőrzését.

A kultúriroda vezetője politikailag jól látja a kérdéseket, habár a számára szokatlan feladat miatt lassan indította be a politikai és kulturális nevelő munkát. Jól végzik munkájukat a politikai nevelők

2. Az edzők egy-két esettől eltekintve szakmailag jól lettek kiválasztva. Politikai szempontból azonban nem megfelelő a kiválogatásuk. Balogh Lakos, Jekkelfalusi Piller György, de. Bay Béla, dr. Papp Károly, Adler Zsigmond, Blahó Kálmán, Herpich Dezsőné, Bácsalmási Péter amellett, hogy jó szakvezetők, politikailag kétes elemek, akiknek külföldi utazása ellen az ÁVH kifogást emelt.

3. A versenyzők között is van néhány politikailag megbízhatatlan egyén. Pl. Homonnai Tamás, Klics Ferenc, Kovács József, Simon János, Vajda József, akiknek külföldi utazása álamvédelmi szempontból kifogás alá esik. Mindez azt bizonyítja, hogy az OTSB csak a szakmai szempontokat vette figyelembe a tábor vezetőinek és edzőinek kiválogatásánál és ezáltal a tábor összetétele politikai szempontból nem megfelelő. A legnagyobb baj pedig az, hogy az OTSB nem biztosította megfelelően a politikailag kétes elemek szemmel-tartását, hogy az esetleges ellenséges tevékenységet megakadályozza.” (Az Adminisztratív Osztály Sportszervezetek alosztályának 1952. májusi jelentése a tatai edzőtábor munkájáról)

Hegyi Iván: A reneszánsz művészete

A harmincnapos esemény harminc napon át tartotta fogva az öreg földrészt. Abból a szempontból a futball reneszánsza zajlott, hogy az érdeklődés a több mint sportág iránt mit sem változott, ráadásul a labdarúgás, amennyire lehetett, vigaszt nyújtott és hitet adott. Az Európa-bajnokság maga volt az élni akarás, derűt sugárzott, hangulatjavító medicinaként hatott.
Nem csoda, ha az olaszok nyertek, Itália aztán járatos a reneszánszban. Leonardo Bonucci és társai olyan Eb-n győztek, amely meghaladta az óvatos várakozást, még az UEFA „békeidőben” is képtelen ötletét, a tizenkét (végül tizenegy) városos rendezés akadályait is leküzdötte.

Világjárvány közepette semmi túlzás nincs abban, ha a labdarúgást így jellemezzük: olyan játék, amelyet egyszerre huszonketten játszanak, és mindig a futball nyer. Egyszerűen nincs ellenfele.