A magyar humanista történetírás szempontjából nagy jelentőségű Brutus-mű elveszettnek hitt kéziratát vizsgálják a BTK kutatói – áll az ELKH közleményében.
A velencei heterodox emigráns, Gian Michele Bruto (latinosan: Johannes Michael Brutus, 1517–1592) Báthory István történetírójaként 1574-től Gyulafehérváron, majd 1576-tól Krakkóban dolgozott monumentális magyar történeti művén. A Bonfini Decadesét folytató Rerum Ungaricarum libri célja az volt, hogy egyetlen nagy narratívában mutassa be a magyar hanyatlás századát Mátyás király halálától Mohácson, Buda és Szigetvár elvesztésén át egészen Báthory István erdélyi fejedelemmé történő megválasztásáig. A mű legitimálta az ország keleti részén berendezkedő Szapolyai-dinasztia uralmát.
Kasza Péter és Petneházi Gábor szegedi kutatók 2020 júliusában, az olaszországi Trentóban a mű egy szinte teljesen ép, kétezer oldalas, autográf kéziratára bukkantak, amely alapjaiban változtatta meg mindazt, amit Brutus történetírói működéséről eddig tudni lehetett.
A két szakember idén márciustól az ELKH Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetében folytatja a kutatást. Feladatuk Brutus munkájának elemzése mellett a 16-17. századi, elfeledett, kéziratban maradt, illetve kritikai kiadást nélkülöző, Magyarország történetét feldolgozó történeti művek új szempontú feldolgozása, a kiadás előkészítése és koordinálása.
A trentói lelet kiemelkedő jelentőséggel bír. A kézirat nemcsak Brutus alkotói módszeréről árulkodik a szerző autográf korrekciói révén, hanem a későbbi jegyzeteknek köszönhetően a könyv utóéletéről is. A jegyzetek alapján a történeti művek létrejöttében fontos szerepet játszó politikai, értelmiségi elitről, illetve az általuk működtetett kéziratos nyilvánosságról nyerhetők fontos adatok.
Magyarország római nagykövetségének támogatásával sikerült elérni, hogy a trentói érseki könyvtár vállalja a kézirat digitalizálását, emellett hozzájárult ahhoz, hogy kiállítás céljából pár hónapra Magyarországra kerüljön a két kötet.
