A valóság az, hogy a brit zenészeket, táncosokat, színészeket és kisegítő személyzetüket szégyenteljesen cserbenhagyta a kormányuk. Az EU-val kötött megállapodásban tátongó űr van a zenészek számára megígért szabad mozgás helyén. Egy európai turnéhoz mostantól mindenkinek költséges munkavállalási engedélyre lesz szüksége számos országban, ahova ellátogat, a felszerelések szállításához pedig hegynyi papírmunkára
– így fogalmazott az a nyílt levél, amely január 20-án jelent meg a Timesban, és száznál is több prominens zenész írta alá a legkülönfélébb műfajokból. Az aláírók között ott van Sir Elton John, Sting, Sir Bob Geldof vagy a Sex Pistols ugyanúgy, mint Ed Sheeran, Liam Gallagher vagy a világhírű karmester, Sir Simon Rattle.
A január elsején életbe lépő brexit megállapodás megszüntette a személyek szabad mozgását Nagy-Britannia és az EU között, és nem elég, hogy mostantól már csak útlevéllel léphetik át a határt a britek, de 90 napon túl csak vízum birtokában tartózkodhatnak a schengeni övezetben. Ez ugyan egy rövidebb turnéra elég is lehetne, ha nem bonyolítaná a helyzetet a tény, hogy minden tagállamban más szabályok vonatkoznak a munkavállalásra, mely egyes országokban engedélyköteles (például Spanyolországban és Olaszországban is). Vagyis amíg eddig a brit előadók szabadon mozoghattak és dolgozhattak a többi EU-tagállamban, ez mostantól sokkal nehezebb és költségesebb lesz.
Márpedig a britek hozzájárulása a zenetörténelemhez nemcsak kulturális szempontból jelentős, hanem az iparág gazdasági jelentősége sem lebecsülendő: a zeneipar évente mintegy 5,8 milliárd fonttal járul hozzá az Egyesült Királyság gazdaságához, az élőzene pedig ennek a számnak mintegy 20 százalékát tette ki 2019-ben. A Covid-19-járvány miatt amúgy is példátlanul meggyengült iparág számára ez újabb óriási pofon, ami miatt a brit kormány és az EU is kölcsönösen a másik felet okolja, bár a megszólaló zenészek többsége nem titkolja, hogy Boris Johnson kormányát tartja elsősorban felelősnek a kialakult helyzetért. Nemcsak a nyílt levél aláírói fogalmaztak így, de például Horace Trubridge, a brit zenész szakszervezet főtitkára is azt nyilatkozta a BBC-nek a megállapodás kihirdetése után, hogy az „azt sugallja, hogy a kormány nem érti azokat a kérdéseket, amelyekkel a mindkét irányba utazó, és gyakran felszerelést is szállító zenészek szembesülnek”.
A zenészek nyílt levele egy időben jelent meg azzal a hírrel, miszerint a brit kormány elutasította, hogy a zenészek mentességet kapjanak a mozgásukat korlátozó szabályok alól. Pedig a zenészek érdekvédelmi szervezete aktívan lobbizott egy ún. zenész útlevél létrehozásáért, mely legalább két évig lenne érvényes, ingyenes vagy nagyon olcsó lenne, kiterjedne az összes EU-tagállamra, szükségtelenné tenné egyéb igazolványok vagy engedélyek kiváltását, és a kiszolgáló személyzet is igénybe vehetné. A kulturális és digitális ügyekért felelős államtitkár, Caroline Dinenage azonban most azt nyilatkozta, mentesség helyett inkább csak könnyítésben gondolkodnak. A miniszter természetesen az EU-t hibáztatta az ügyért, miközben egy, a Guardiannek nyilatkozó EU-tisztviselő szerint a brit kormány eleve elzárkózott attól a javaslattól, mely szerint a zenészekre is vonatkozhatna a vízummentesség egy adott 180 napos időszakra, ha azon belül legfeljebb 90 napot dolgoznának az Európai Unióban (ez vonatkozik például a brit futballistákra, amennyiben azok nem egy EU-n belüli klubhoz szerződnek, csak az EU területén játszanának meccseket a klubcsapatukkal vagy a válogatottal).
Mindenesetre a brit kormány azt ígérte, tisztázza a helyzetet a zenészekkel és igyekeznek megkönnyíteni a csatornán túli munkavállalást a számukra. Ettől függetlenül a turnéiparban dolgozó, piacvezető brit cégek is még mindig a sötétben tapogatóznak, amikor azt próbálják kideríteni, mennyibe kerül mostantól koncertfelszerelést szállítani az EU-ba, és különösen rossz néven vették, hogy a brit vámhivatal válaszul széttárta a kezét, és azt javasolta, érdeklődjenek a célországnál. A Guardiannek nyilatkozó Tarrant Anderson, egy fuvarozó cég vezetője szerint könnyen lehet, hogy a brit színpadtechnikai és fuvarozó cégek elveszítik vezető szerepüket Európában, mert a jövőben jobban megéri majd francia vagy német cégekkel szerződniük az EU-ban turnézó előadóknak. Ez akár azt is eredményezheti, hogy a legnagyobb brit turnéipari cégek átköltöznek az EU-ba, vagy legalábbis európai cégekkel lesznek kénytelenek társulni. De hasonló igény a zenészek részéről is felmerült: a nyílt levelet aláíró Sir Simon Rattle például a héten jelentette be, hogy német állampolgárságért folyamodott.
Külön érdekesség, hogy a nyílt levelet az a Roger Daltrey is aláírta, aki egyébként nyilvánosan támogatta a brexitet. Sokan most ezzel szembesítették a Who énekesét, és felidézték a 2019-es nyilatkozatát, amikor azt mondta a Sky Newsnak, nem hiszi, hogy a brexit rossz hatással lesz a zeneiparra: „Mintha mi nem turnéztunk volna a kibaszott EU előtt!” – söpörte le az aggodalmakat akkor. A 76 éves énekes ezért most magyarázkodni kényszerült, miszerint továbbra is örül, hogy megszabadult „Brüsszeltől”, de nem érti, miért nem lehet a zenészeket egy papírral beengedni az EU-ba: „Svájc öt EU-tagállammal határos [valójában csak néggyel], és a kereskedelem elektronikusan súrlódásmentes. Mi miért nem tehetjük meg ezt?” – tette fel a kérdést
Daltrey szerint az EU a hibás, de kisebbségben van álláspontjával a brit zenészek között, akiknek többsége már a brexitet sem támogatta, most pedig nyíltan a brit kormányt hibáztatják: a Radiohead énekese, Thom Yorke „gerinctelennek” nevezte őket, Tim Burgess (The Charlatans) szerint pedig ez a brexit megállapodás elárulta a zenészeket. A zeneszerző Michael Berkeley – aki tagja a Lordok Házának is – szerint a Covid és a brexit kombinációjával számos brit zenész került „szörnyen veszélyes helyzetbe”, és felrótta a kormánynak, hogy a halászati iparral szemben egyáltalán nem támogatják a kreatív iparágakat, különösen a zeneit, pedig utóbbi a többszörösével járul hozzá a brit gazdasághoz, mint amennyit a halászat hoz a konyhára.
A kormánypárti The Telegraph szerint azonban mindez vihar egy pohár vízben, és ennek alátámasztására megszólaltatta Paul Fennt is, Tom Waits és Ray Davies ügynökét, aki szerint nagyon kevés fog változni, és példaként az Európában általában probléma nélkül turnézó amerikai és ausztrál zenészeket hozta fel. Csakhogy velük ellentétben a britek évtizedekig be voltak tagozódva az unióba, sőt mind zenekaraik, mind pedig a turnéipari cégeik vezető szerepet játszottak az iparágban, és ez a pozíció most komoly veszélybe kerül.
Mások azt hangsúlyozták, ez elsősorban a feltörekvő, pályájuk elején járó előadókat fogja sújtani, akik már nem engedhetik meg maguknak, hogy költségekbe verjék magukat egy külföldi turné kedvéért. Ráadásul az új szabályozás a merchandising termékekre (az előadót népszerűsítő tárgyakra) is kiterjed, pedig sok esetben ebből van csak jövedelme egy turnézó előadónak.
A brit zenészek körében látható elkeseredés azt mutatja, hogy mindenki fél az új világtól: „Hacsak a kormány nem cselekszik gyorsan, koncertipari szakemberek ezrei veszítik el a megélhetésüket az Egyesült Királyságban, ami gyászos következményekkel jár az Egyesült Királyság sikertörténetére nézve” – írta blogbejegyzésében a zenész útlevél melletti petíciót is elindító színpadtechnikai szakember, Tim Brennan. „Ez a dilemma nem korlátozódik a zenei turnékra. Mindenkit érint, aki hivatásosan járja az EU-t, a balett-táncosoktól és zenekaroktól kezdve a színházi produkciókig és a sportemberekig.”
