Az ásvány- és gyógyvizek használata az emberiség történetében évezredekre nyúlik vissza. A természetes forrásokból származó vizek fogyasztására, azok egészségre gyakorolt jótékony hatására számos monda, népmese utal. A fürdőzés vallási rituálé is volt, eközben gyakran észlelték a vizek gyógyhatását is.
A gyógyvíz és ásványvíz fogalmát először az 1929-es ún. fürdőtörvényben különböztették meg és foglalták írásba. Eszerint az ásványvíz minden literjének legalább 1000 mg a talajrétegen keresztül szivárgó, kőzetekből kioldott ásványi anyagot kell tartalmaznia, a gyógyvíz pedig olyan ásványvíz, amely vegyi összetétele és fizikai tulajdonságai következtében gyógyító hatású. Egészen 2004-ig, az Európai Unióhoz való csatlakozásig ezt a fogalmat használták Magyarországon, az új szabályozás azonban nem tér ki a minimális ásványianyag-tartalomra. Hazánkban nagyon sok a magas ásványianyag-tartalmú víz, ennek oka a kőzetek szerkezete és a nagy mennyiségben található magas hőmérsékletű víz – olvasható a Semmelweis Médiasarok tegnapi, víz világnapján kiadott hírében.
A hazánkban előforduló ásványvíztípusokat felszín alatti elhelyezkedésük és ezzel szorosan összefüggő jellegük alapján csoportosíthatjuk. Magyarországon az ásványvizek balneológiai, gyógyászati szemléletű csoportosítását Papp Szilárd végezte el, az élettani hatást kiváltó, legjellegzetesebb alkotórészek jelenléte szerint. Ismerjük meg a vizek nyolcféle típusát, illetve azt, melyik mire jó! Kattintson ide.
Forrás:
Ismerjük meg a magyar ásványvizeket (Házipatika)
