Az Anglia dél-nyugati részén fekvő Exter domonkosrendi kolostorában feltehetően olyan katonák nyugszanak, akiket eredeti sírhelyükből kihantoltak, majd felszentelt földben temettek el újra. Többükön nyílvessző okozta sérülések látszanak – írja a Múlt-kor.hu. A középkori angol nyílvesszőket úgy tervezték, hogy azok óramutató járásával megegyező irányban forogjanak, így amikor elérték az áldozatot, szó szerint belefúrták magukat a csontba.
A kora újkortól kezdve a fegyvergyártók túlnyomórészt huzagolt (belül barázdált) fegyvercsövet gyártanak, amelyek a középkori metódusnak megfelelően, az óramutató járásával megegyező irányban forogtak.
A feltárásokat végző Exeteri Egyetem régészei megállapították, a maradványok 1482 és 1645 közötti időszakból származnak. Az angol hosszúíj hírhedt és halálos középkori fegyver volt, amelyet az angolok és a walesiek vadászatra és hadviselésre használtak. A franciák elleni küzdelem döntő fegyverneme volt a százéves háború alatt.
A középkorban a szemet vagy az arcot eltaláló nyílvessző által bekövetkezett halálesetnek különösen nagy jelentőséget tulajdonítottak, az egyházi krónikások az ilyen sérülést istenileg elrendelt büntetésnek tekintették. Ennek talán egyik leghíresebb elszenvedője II. Harold angol király volt, akit a hastingsi (1066) csatában ért halálos sérülés, amelyet egy, a szemébe fúródó nyíl okozott.
Kiemelt kép: Wikipedia
