1974-ben születtem egy szatmári településen, Csengerben. Ennek a vidéknek a varázsa, az ottani emberek mentalitása, a föld és „ég” szeretete fontos örökség számomra.
Ezt a világot korán ott kellett hagynom – gimnáziumi tanulmányaimat Nyíregyházán a Kossuth Lajos Gimnáziumban végeztem, majd Debrecenbe kerültem a Református Hittudományi Egyetemre. Diplomaszerzés után még messzebbre merészkedtem: ösztöndíjas hallgatóként egy évet töltöttem a németországi Münsterben.
Hazatérve újra a Hittudományi Egyetemen kaptam lehetőséget, ezúttal azonban tanársegédként.
Közben az életem más irányt vett, ami miatt egy időre feladtam a tudományos pályát.
2000-ben ugyanis megszületett első gyermekünk, Lídia, majd 2002-ben érkezett Gábor fiúnk.
Hat gyönyörű évet töltöttem velük otthon, nem gondolva sem tudományra, sem filozófiára.
Ezek után azonban újabb feladat előtt álltam: a Debreceni Református Egyetemi gyülekezet lelkésze lettem. Öt évet dolgoztam fiatal felnőttek között, akik az ország minden pontjáról érkeztek a Debreceni Egyetemre, és itt lelki-szellemi közösséget kerestek, és reménység szerint találtak is.
A teológiai tanulmányok, illetve a lelkészi szolgálat mellett van egy másik szál is, ami meghatározó számomra: a művészet(ek) szeretete. E kettő bennem elválaszthatatlanul van jelen, és mostanra a külső körülmények is úgy alakultak, hogy egyszerre művelhetem mindkettőt. Jelenleg ugyanis a DRHE Doktori Iskolájának hallgatójaként a művészet (képiség) és teológia viszonyát tanulmányozom a bábkészítés, bábjátszás művelésének, tanításának segítségével.