Egy éve a távközlési vállalkozások vezetői azt gondolták, az iparág túl van a mélyponton, a pénzügyi elemzők azonban kevésbé voltak optimisták. A telekommunikációs ipar képviselőinek tavalyi derűlátása mára szertefoszlott, hiszen már érzékelik a növekedés és differenciálódás korlátait. A pénzügyi szakértők nem látják azokat a lenyűgöző üzleti lehetőségeket, amelyek növelhetnék pénzügyi várakozásaikat. A kialakult árverseny miatt főleg az alternatív távközlési társaságok bizonytalanok.
A profitot termelő szolgáltatók is komoly gondok elé néznek: főleg a mobilszektorban, ahol a piaci telítettség, illetve az új technológiák hatásával kell szembenézniük. Általában az egész európai telekommunikációs ipar úgy véli, hogy a mindenre kiterjedő IP-telefónia nagy váltásra kényszeríti őket, mégpedig tervezést lehetővé tevő, bejáratott kereskedelmi vagy szabályozási modell nélkül.
|
A távközlési piacra jellemző bizonytalanság a pénzügyi befektetőkre, s a velük folytatott kommunikációra is hatással van – a patthelyzetet hihető és átlátható piaci növekedési stratégiákkal lehet feloldani. A vállalkozásoknak óriási erőfeszítésükbe került a kiadások csökkentése és a pénzügyi stabilitás megteremtése, a következő lépés csakis a működési hatékonyság növelése lehet – olvasható az Ernst&Young jelentésében.
A befektetők még nem tudták meghatározni a távközlési szolgáltatók növekedési lehetőségeit, s ez részben az alacsony árakkal dolgozó alternatívok miatt alakult így. A jelentés szerint azonban a távközlési piac összes szereplőjének feladata, hogy olyan meggyőző és működő növekedési forgatókönyvet mutasson be, amely megnyitja a pénzügyi befektetők alapjait, és nyereséges működéshez vezet. Az Ernst&Young úgy látja, ha a távközlési vállalkozás nem tudja feltérképezni ezt a növekedéshez vezető utat, akkor az egyedüli lehetőség eladni a vállalkozást.
|
A távközlési piac szereplői tevékenységükre jellemző módon próbálják elérni a nyereséges működést és szolgáltatásaik differenciálódását. A piaci szereplők nem szívesen fektetnek pénzt az új technológiákba és szolgáltatásokba, visszatartja őket a pénzügyi szakemberek ellenzése, az ügyfelek visszafogott igényei és az új programok forrásigénye. Következtetésképp a távközlési ipar képviselői várakozó álláspontra helyezkedtek. A kiváró vállalkozások piaci részesedésük megtartására összpontosítanak és kínosan vigyáznak arra, nehogy elkövessenek valami hibát.
A távközlés pangását jól jellemzi a szolgáltatók Voice-over-IP (VoIP) technológiához való felemás viszonya: általánosan romboló technológiaként tekintenek rá, amely a meglévő, hangszolgáltatási bevételeket, árképzési modelleket veszélyezteti. A legtöbb válaszadó szerint a VoIP nem jelent többletértéket a távközlés számára, csupán az előfizetéses szélessávú csomagnak lesz újabb eleme.
A szolgáltatók az ügyfélszolgálat javításával próbálnak nyerő pozíciót kialakítani, de itt is a működési hatékonyság növelésére és felzárkózásra van szükség. A szolgáltatások javítását gátolják a korlátolt befektetési, fejlesztési lehetőségek.
Az sem segít, hogy a távközlési szolgáltatók szemlélete változóban van: már nem termék alapú, időt áruló vállalkozásnak tekintik magukat, hanem szolgáltatást és sávszélességet értékesítő szereplőként. Ez a tény jobban kiélezte a különbséget a többletértéket adó szolgáltatásokat előnybe részesítő üzleti ügyfelek és a magánügyfelek között (ők már annak is örülnek, ha a szolgáltatás úgy működik, ahogyan működnie kell).
A távközlési szabályozó hatóságokra egész Európában úgy tekintenek, hogy ők szorítják vissza az óriási távközlési szolgáltatók „monopóliumösztöneit”. A válaszadók szerint azonban a szabályozó hatóságokra nem jellemző a következetesség, a tisztánlátás és a piac mélyreható ismerete. A válaszadók közül főleg az alternatív távközlési szereplők vádolják a hatóságokat azzal, hogy a szabályozás nem teremtett igazi versenyfeltételeket, s minden ország válaszadója tudott volna példát hozni a hatóság irracionális vagy következetlen döntésére.
Konszolidációs folyamat
A konszolidációt elkerülhetetlennek tartják a különböző távközlési szektorokban és földrajzi zónákban. A felvásárlásokat azonban lassítja a finanszírozási bizonytalanság, a vállalkozások értékelése körüli vita, a technológia és a fúzió után következő integráció gyakorlati problémái. A határokon átívelő tranzakciókat a cégek korábban megkezdett terjeszkedési stratégiájuk részeként fejezték be. A regionális stratégiával rendelkező távközlési vállalatokra is jellemző, hogy kétkednek a vezetékes távközlés határokon átnyúló működésképességét illetően.
A mobilszolgáltatók esetében mutatkoznak a konszolidáció jelei: több országban is várják a negyedik szereplő megjelenését. Az óriási távközlési szolgáltatók helyi felvásárlásait a hatóságok többnyire nem engedélyezik, mivel az rontja a versenyképességet. A kábelszolgáltatók piacának konszolidációja a legtöbb európai országban már megtörtént. A vezetékes alternatív távközlési szolgáltatók és az internetszolgáltatók piacán a válaszadók igénylik a konszolidációt, de az szerintük csak három vagy négy év múlva történik meg.
Ennek elősegítésére új szövetsége megalakítására van szükség, hogy megoszthassák egymás közt az infrastrukturális befektetések költségeit. A szolgáltatóknak az együttműködés korlátai helyett a szövetségből származó lehetséges haszonra kellene összpontosítaniuk. Az Ernst&Young jelentés szerint az üzleti ügyfelekkel foglalkozó szolgáltatók attól tartanak, hogy ha szolgáltatásaik minőségét nem sikerül egy szinttel magasabbra helyezni, akkor helyüket a rendszerintegrátor vállalkozások veszik majd át ezen az igen nyereséges piacon.
