Az előadást a Radnóti Színház játssza nagy sikerrel, és arról szól, hogy mi a szerepe a tízparancsolatnak egy olyan világban, amelyben nyoma veszett a szeretetnek. A 168 Óra interjújából kiderül, hogy Székely Csaba maga is járt hittanórákra, aminek az ott megszerzett tudás miatt örül, ma azonban a hittel kapcsolatos kérdésekről hasonlóan gondolkodik, mint a politikai ideológiákról: egyik elmélet sem áll hozzá igazán közel. A hívő emberek istenképével nem tud azonosulni, és nehezen ül végig egy istentiszteletet. Templomban lenni azonban szeret: lenyűgözi ezeknek a helyeknek a magasztossága és a művészeti munka, amit a felépítésükre fordítottak. Azt is elmondta, véleménye szerint nem az a fontos, hogy valaki jó hívő, hanem hogy jó ember legyen – lényegtelen, hogy valaki a saját belső parancsa, vagy egy vallási előírás miatt cselekszik-e jót.
A drámaíró szerint Magyarország kormánya nem keresztény, az orbánizmus pedig egy eretnek vallási irányzat, amiben a rendszer kritizálása ugyanolyan blaszfémiának számít, mint Isten szidása.
Nem érzem magam feketelistásnak, viszont az vagyok. Konkrétan tudom, hogy nem szerepelhetek a közmédiában, le vagyok tiltva. Aztán: konkrétan tudok olyan színházról, ahol csak akkor mutatnának be tőlem valamit, ha álnéven írom, és megőrzöm az inkognitóm
– fogalmaz a drámaíró.
Az is előfordult már, hogy egy filmes munkából azért távolították el, mert egy interjúban „nem megfelelően” nyilatkozott Orbán Viktorról.
A drámaíró arról is beszélt a 168 Óra riporterének, hogy mivel nem tagja egyetlen írószervezetnek sem, nem jelölhető állami díjakra, így a Térey-ösztöndíjra sem. Grecsó Krisztiánhoz hasonlóan örül, hogy nem kell részt vennie az utóbbit övező konfliktusokban.
Volt idő, amikor azt gondoltam, mindegy, ki osztja a pénzt, úgyis az számít, hogy mire fordítom. A születendő művek a fontosak, hiszen én a magyar kultúrát szolgálom, nem a magyar kormányt. Ma azonban már másképp gondolom ezt, mert számomra a NER kultúrpolitikája vállalhatatlan
– mondja Székely.
A jó kultúrpolitika befogad és nem kirekeszt; és nem az alapján támogat vagy zár ki a támogatottak köréből, hogy az illető egy adott témáról mást gondol, mint amit a rendszer szerint gondolni kell – véli Székely. A Térey-ösztöndíj kapcsán hozzátette: számára már annak tudata is megterhelő, hogy a színházak, melyekből ő él, állami pénzekből működnek.
Az interjúban szó esik a Nemzeti Alaptantervbe frissen bekerült Wass Albertről és Nyírő Józsefről is. A Marosvásárhelyen élő Székely szerint ezek a szerzők Erdélyben is népszerűek, és a gondot nem is abban látja, hogy bekerültek az alaptantervbe. Szerinte egy felkészült magyartanár kontextusba képes helyezni az életművüket, így a róluk való tanulás még hasznos is lehet. Álláspontja szerint a valódi probléma az, hogy Magyarországon az elmúlt években sorra emelték a Wass Albert-szobrokat, ami ellen nem volt túl hangos a tiltakozás. Márpedig a szobor az írót ábrázolja – azt a személyt, aki rajongott Hitlerért, birodalmi vaskeresztet vett át tőle; míg például Wass A funtineli boszorkány című könyvében a románokat is együttérzéssel ábrázolja, és a szövegben nincsenek náci eszmék – olvasható a 168 Óra interjújában.
Kiemelt kép: MTI Fotó: Bodnár Boglárka
