Laikusként placebónak azt nevezzük, ami valódi orvosi kezelésnek tűnik, de mégsem az, placebohatás alatt pedig azt értjük, amikor a páciens által gyógyhatásúnak hitt, egyébként teljesen semleges anyagok, kezelések hatására a beteg állapota javul. Önmagában elég furcsa jelenség, mert bizonyos szinten és esetekben valóban működik, de specifikus kutatásának az etika és felelősség kérdése komoly gátat szab.
Ha pedig placebo, akkor mindenkinek a gyógyszertárban kapható, hatóanyagok nélküli – pontosabban a kimutathatóság határára hígított – homeopátiás szerek jutnak eszébe. Így hát placebo és homeopátia együtt tipikusan az a terület, ahol mintha három valóság létezne párhuzamosan: a tudomány, a lakosság hozzáállása és a jogi szabályozás.
Hatásos-e a semmi? Homeopátia és placebo-hatás címmel tartott rövid előadást Dr. Csupor Dezső, a SZTE Gyógyszerésztudományi Kar, Farmakognóziai Intézet docense a Fiatal Kutatók Akadémiáján az MTA-n – a kutatóval az esemény után beszélgettünk.
Gyógyszer hatóanyag nélkül
Az uniós irányelvvel összhangban született magyar szabályozás a gyógyszert emberi szervezetben alkalmazható, betegségek megelőzésére vagy kezelésére alkalmazott anyagként definiálja. A jogi szöveg citálása helyett (2005. évi XCV törvény) higgyük el Csupor Dezsőnek, hogy a sorok közt igencsak fontos érdekesség bújik meg:
A laikus lakosság alapvető elvárása, hogy a gyógyszer gyógyítson, ám a jogszabály ezt nem garantálja.
Ebből adódóan pedig hazánkban nagyságrendileg háromezer olyan homeopátiás szer fér bele a gyógyszer kategóriába, amelyek hatása nem bizonyított, sőt jellemzően 99,999 százalékban vizet tartalmaznak – a részletekért javasoljuk ezt a cikket, mi térjünk vissza eredeti témánkhoz azzal, hogy miért és mikor lehet hatásos a semmi?
Javulás a semmitől
Ehhez a kutató árnyalja a placebóról fent idézett, közkeletű vélekedést: olyan terápia, aminek hatása nem specifikus. Az orvostudomány ma is alkalmazza, például amikor valamely nem specifikus tünetekre vitaminokat, ásványi anyagokat javasol. Aki nem szenved a hiányában, annak mondjuk a C-vitamin fizikálisan nem javít és nem is ront az állapotán, viszont maga a törődés, a kezelés vélt megindulása jótékonyan hat a pszichés tényezőkre, sok esetben segíti a gyógyulást. Hogy mindez nem valami zavaros elmélet, arra nézzünk néhány tapasztalati példát.
A depresszió okozta agyi folyamatok változásai egyes hatóanyagokra EEG-vizsgálattal kimutathatók, és ugyanezeket a változásokat figyelhetjük meg a placebohatás eredményeként, vagyis ha a beteg „gyógyszere” mondjuk szőlőcukor. Sőt, a hatás is tartós: ha az antidepresszánsok 50 százalékkal csökkentik a visszaesést, állapotromlást, a placebo 25 százalékkal. Még megdöbbentőbbek a Parkinson-kórral kapcsolatos megfigyelések, ahol a betegnek leginkább mozgáskoordinációjának romlása okoz panaszt, de az agyban fizikai elváltozások mennek végbe.
A placebohatás kimutathatóan 20 százalékos javulást okozhat a betegek mozgásában, miközben a tünetekért felelős agyi elváltozások ugyanúgy megmaradnak
– mondja a 24.hu-nak Csupor Dezső.
Tipikus, a semmivel is eredményesen gyógyítható a lelki problémákat, főként a szorongást kísérő irritábilis bél szindróma: a hasat, bélrendszert érintő diszkomfort érzésnek nincs kimutatható fiziológiai oka, a placebo-kezelés bizonyítottan működik. Számos példát hozhatnánk még, ehelyett inkább azt emeljük ki, hogy placebo-hatásnak nevezzük azt is, amikor a jól adagolt „semmi” fokozza az immunrendszer működését, lerövidíti a lábadozást és eleve a páciens sokkal jobban viseli a gyógyulásához vezető utat.
Az agy gyógyíthatja a testet
Mindannyian szeretnénk mellékhatások, „káros kemikáliák” nélkül gyógyulni, jogos hát a kérdés: milyen jövő áll a placebo előtt? Az őszinte válasz az, hogy nem tudjuk, mert nem értjük, milyen mechanizmusok állnak mögötte, és amíg az etikai hátteret nem sikerül megnyugtatóan tisztázni, nem is fogjuk megtudni.
A gyógyszerkísérletekhez ugyanis mindig szükség van legalább egy kontrollcsoportra, ők kapják a placebót – a résztvevőket erről persze tájékoztatják, de csak annyit mondanak, hogy vagy ezt, vagy azt fogja szedni.
Nagy vonalakban azért sejthető, mi húzódik a háttérben. A természet úgy alkotta meg az élőlényeket, hogy bizonyos határok között képesek legyenek önmagukat gyógyítani, különben menthetetlenül elpusztulnak. Ennek működési mechanizmusát kellene megérteni és alkalmazni, azaz kisarkítva: kihasználni, hogy az emberi agy egyes esetekben képes gyógyítani a testet. Csupor Dezső úgy véli, ebben az esetben a „semmivel való gyógyításnak” lehet jövője.
Aki beteg, menjen szakorvoshoz
Térjünk vissza végül a homeopátiára, amit azért nem tekinthetünk vegytisztán placebónak. A témában kialakult viták általában arról szólnak, hogyan hatnak adott készítmények, pedig először is azt kellene bizonyítani, hatnak-e egyáltalán. Innentől kezdve pedig felmerül a kérdés: jó nekünk, hogy a homeopátiás készítmények gyógyszernek minősülnek?
A szakember szerint ezt teljes egészében elfogadni nem szabad, mint ahogy érvek nélküli elutasítása sem indokolt. A jogalkotónak kellene lépnie a szabályozás újragondolásával, pontosabban ugyanolyan engedélyeztetési módszerek bevezetésével, mint a hagyományos gyógyszerek esetén. Ha pedig ennek nem képes megfelelni egy szer, ne hívják gyógyszernek. Nem igaz a nagy cégek által sugallt megoldás, miszerint a vény nélkül kapható gyógyszerekből a beteg ki tudja választani, mire van szüksége. A szakember hangsúlyozza:
Aki beteg, forduljon szakorvoshoz, az öngyógyítás nagyon veszélyes.
A gyógyszer kategóriájának felpuhítása nem jó, de a homeopátia teljes száműzése sem megoldás: a gyártás és a forgalmazás is ellenőrzött körülmények között zajlik, és alkalmazásukkal legalább nem mérgezhetjük meg magunkat.
