Farkas Bertalan a növekedés.hu-nak adott nagyinterjúban azt mondja, a negyven évvel ezelőtti űrrepülése történelmi pillanat volt,
az 1980-as repülésem maradandó tett volt,
a ’90-es évek elejéig bízott is egy újabban, de nagyon sokba került volna, a rendszerváltás idején pedig számos ügy fontosabb volt. A politika közbeszólt. A rendszerváltás előtt „díszpintynek” csúfolták, akik féltékenyek voltak vagy oroszellenesek, pedig arra a legbüszkébb, hogy politikától függetlenül választották ki őket. Kilencvenöten jelentkeztek, a rostán ketten maradtak Magyari Bélával. Bárhol jár a világban, gyakran úgy köszöntik, hogy
tisztelettel üdvözöljük az első, az egyetlen és az utolsó magyar űrhajóst.
Hosszan sorolja, mi köszönhető az űrhajósok kísérletezésének odafönn. Az űrkutatás fejlesztése „a magyar gazdasági fejlődés szempontjából kiemelt jelentőséggel bíró ágazat”, ezért nem érti, hogy az Európai Űrügynökséghez miért csak öt éve csatlakoztunk.
Annak örül, hogy az Orbán-kormány felismerte az űrkutatás fontosságát, támogatja elképzelését, hogy idén Magyarország rendezi a Nemzetközi Űrhajós Szövetség 33. kongresszusát.
Farkas Bertalan szeretne részt venni a leendő magyar űrhajósok kiválogatásában, amely akár már idén elkezdődhet. Legendásan jó kapcsolata az oroszokkal fontos lehet, mert most csak velük lehet repülni.
Cáfolja, hogy lefeküdt a Fidesznek
Szijjártó Péterrel abban maradt, hogy a minisztert tanácsaival segíti, tartja a kapcsolatot azon országokkal, amelyek űrkutatással foglalkoznak. Szóba kerül az űrverseny, amelyről azt mondja, boldog lenne,
ha a vezető hatalmak minél kevesebb katonai programban vennének részt. Persze ez illúzió. De az emberes repülésnek pont az lenne a lényege, hogy békés célokért, egymással közösen fejlődjenek.
Azt mondja, először a Holdat kellene meghódítani, csak utána a Marsot. Nem érzi futurisztikus elképzelésnek, hogy pár évtized múlva az energiaforrást akár a Holdról is biztosítsák. Elárulja, az űrhajósok között is téma a Földön kívüli élet.
Ugyan a kozmoszban még senkit és semmit nem találtunk, de kizártnak tartom, hogy az univerzumban ne legyen máshol élet. Az is lehet, hogy nem a tér és az idő vonzatában kell gondolkodni és keresni.
Visszatérve a földre azt mondja, pár éve a nemzet büszkeségének tartják, de volt, amikor megpróbálták félreállítani, pedig ő mindig vállalta a felelősséget tetteiért, amikor kellett, bűnhődött. Az emberektől csak szeretetet, tiszteletet kapott, de
a politika más terület. Sokszor fizetett újságírók támadtak be, hogy micsoda dolog az, hogy »lefeküdtem a Fidesznek«. Ezt itt és most, határozottan cáfolom!
Az rosszul esik neki, hogy a nemzetnek van sportolója, színésze, lovagja, de nincs űrhajósa. Ezt a címet elfogadta volna, de annak örül, hogy amit elkezdett, nem volt hiábavaló, lesz folytatása más személyében.
