Bár a világ borzalmait látva sokan hajlamosak azt hinni, hogy az állatok is különbek nálunk, a természetben is jelen van a kegyetlenség. Nagyjából 50 évvel ezelőtt Jane Goodall, a világhírű angol primatológus a tanzániai Gombe Nemzeti Parkban különös jelenséget figyelt meg: az egykor békés csimpánzközösségben pusztító konfliktus robbant ki. Az egészben a legmeglepőbb az, hogy a háború, illetve az állatok viselkedése meglepően emberi volt.
Szisztematikusan gyilkoltak
Goodall 1974-ben fedezte fel, hogy a park területén élő úgynevezett Kasakela közösség megosztottá vált: a csoport két részre szakadt, a két fél között pedig olyan komoly és tartós agresszivitást fedezett fel, hogy a konfliktust háborúnak nevezte el. A csimpánzok egy része elkülönült, a hat felnőtt hímből, három nőstényből és kölykeikből álló csoport délebbre vonult, ez alkotta a Kahama közösséget, míg a kasakelaiknál nyolc hím, tizenkét nőstény és kölykeik maradtak. Előbbi csoport élére egy testvérpár, Hugh és Charlie álltak, míg utóbbit Humphrey vezette.
A konfliktus 1974 januárjában robbant ki, és nagyjából négy évig tartott.
Az első komolyabb összecsapás január 7-én történt, egy csoport kasakelai hím ekkor támadt rá az egyedül táplálkozó Godira. Áldozatukkal kegyetlenül végeztek, majd a gyilkosság után valóságos örömünnepbe kezdtek. A kasakelaiak azonban nem álltak le, folytatták merényleteiket, és szisztematikusan, táplálkozás közben végeztek a magányos kahamai hímekkel. Még azt a Goliath nevű egyedet is meggyilkolták, aki egyébként mindig barátságosan közeledett a rivális csoport tagjaihoz.
A kasakelaiak az alfahímeknek sem kegyelmeztek, egy hím eltűnt, egy nőstényt megöltek, kettőnek nyoma veszett, hármat pedig megvertek, illetve elraboltak az agresszív kasakelaiak. 1978 nyarára a korábbi lázadók csoportja megszűnt. Az áldozatokat nem egy esetben haldokolva hagyták hátra szenvedni.
Győzelmük után az agresszorok megpróbálták elfoglalni riválisaik egykori területeit, a harcoktól meggyengült, kis létszámú csoport viszont már nem bírt a többi közösséggel. Az idegen csimpánzok támadásai miatt a kasakelaiak utóbb egy kisebb régióba szorultak vissza, végül pedig beállt a béke.
Később hasonló agresszív viselkedést más csimpánzoknál is, sőt Goodall kannibalizmust is felfedezett a korábban igen békésnek hitt fajnál.
Polgárháború a természetben
Az évek során több szakértő is megpróbált magyarázatot találni a furcsa eseményre. A napjainkban legelfogadottabb elmélet szerint a konfliktus gyökerét Leakey, az egykori alfahím halálánál kell keresni. Leakey 1970-ben pusztult el, a hierarchiában pedig Humphrey követte. A példány igen erős és gyakran agresszív volt, a ranglétrán őt követő hímek, Charlie és Hugh közelében viszont gyengének mutatkozott.
Ezzel párhuzamosan különös helyzet alakult ki a közösségben: túl sok hím jutott a nőstényekre, ami belső feszültséget okozott. A folyamat végül Charlie és Hugh elszakadásához vezetett, az állatokat pedig több társuk is követte.
A csimpánzok társadalma igen összetett. Bár minden csoport élén egy alfa áll, amely előnyt élvez a nőstények és a táplálék tekintetében, nem teljesen tekinthető egyeduralkodónak.
A szakértők szerint a gombei esetnél utólag nem nehéz belátni, hogy az egyes példányok hogyan kötöttek ki Hugh és Charlie vagy éppen Humphrey mellett: korábbi interakcióik alapján érthető volt a döntésük.
Goodall megfigyelései nagyban hozzájárultak a csimpánzok társadalmának megértéséhez. A gombei háború bebizonyította, hogy az állatok nem sokban különböznek tőlünk, és világukban a politika éppen úgy eredményezhet véres konfliktusokat, ahogy az embereknél is.
Kiemelt kép: iStock
