Hétfőn az elkövetők meghallgatásával folytatódott a Monori Járásbíróságon annak a párnak az ügye, akik láncra vertek és évekig rabszolgaként tartottak egy nőt Monorierdőn. A fogva tartott nő, Ica még 2010-ben tűnt el.
Miután senki nem tudott róla semmit, 2016 decemberében halottnak nyilvánította a bíróság. Jó fél évvel később azonban feltűnt az egyik vecsési közért előtt. Egy kukákban turkált, egy fémlánc és lakat lógott a lábán. Kiderült, hogy a nő 2010-ben ismerkedett meg a párral, és önként ment hozzájuk Monorierdőre, ahol egy pincében lévő lakrészben éltek a felhalmozott vas- és fémhulladék között.
Ica azonban többször is eltűnt, ezért a férfi egy idő után, amikor ők elmentek otthonról, láncra verte és bezárta őt a pincébe. Egyszer úgy helybenhagyta, hogy eltört a bordája. A vascsőhöz lakatolt nőnek egy alkalommal sikerült szétszednie a láncot, majd a kapun át kimászott, és a vasúti sínek mentén Vecsésre ment. Így találtak rá.
H. Lajos azt mondta, hogy a nő koldus volt Pesten, amikor befogadták. Elmondása szerint a nő rendszeresen csavargott, sokszor hetekig nem került elő. Amikor megkérdeztük, hogy bocsánatot kértek-e tőle az őt ért megpróbáltatásokért, így felelt:
Miért kértünk volna bocsánatot? Semmit nem csináltunk, oda ment, ahova csak akart. Azt se tudom, hogy mi lett vele, de nem is különösebben érdekel.
A hétfői tárgyalás a rabszolgaként tartott nő meghallgatásával kezdődött volna. A korábbi pszichológiai betegségei miatt 24 órás felügyelet alatt álló asszonyt azonban nem tudták kihallgatni, mert gondnoka nem sokkal a tárgyalás előtt kimentette magát. Az asszonyról annyit lehet tudni, hogy régóta küzdött pszichés problémákkal, és a fogva tartása alatt semmilyen kezelést sem kapott. Azóta viszont, hogy megtalálták és kezelik, annyit javult az állapota, hogy nincs akadálya a kihallgatásának.
H. Lajosék kitartottak amellett, hogy nem tartották fogva a nőt. Sokszor egymás szavába vágva próbálták bizonygatni igazukat. „Úgy ismertem meg, hogy koldult és pénzt kért tőlem. Aztán mondtuk neki, hogy költözzön ide. De az nem igaz, hogy megkötöztük volna” – mentegetőzött H. Lajos, de befejezni nem tudta mondandóját, mert párja közbeszólt. „Nekem azt mondta, hogy nincs senkije” – mondta H. Emília, majd miután figyelmeztették, hogy akkor beszéljen, amikor rá kerül a sor, elhallgatott.
H. Lajos ezt követően arról beszélt, hogy a nőnek nem volt lakása, de „annyira nem volt bolond”, hogy ne lett volna tisztában azzal, hol van. Elmondása szerint próbálta elküldeni a nőt, de ő nem akart elmenni. Azt pedig cáfolta, hogy pénzt akartak tőle kérni azért, mert velük lakott.
„Soha nem mondtam neki, hogy ki kell fizetni a tartást akkor, ha el akar menni. Ott volt a kapun is belülről egy kulcs, úgyhogy bármikor kimehetett volna, ha akar” – állította a férfi. A rabszolgaként tartott nő a korábbi vallomásában viszont kitartott amellett, hogy csak egy kulcs volt a kapuhoz, azt pedig mindig vitték magukkal H. Lajosék, amikor elmentek otthonról.
