A csütörtöki döntés előtt az elemzők egyetértettek abban, hogy az EKB egyelőre nem követheti sem a Fed példáját, amely június végén negyed százalékponttal emelte, 1,25 százalékra, a tavaly júniusi utolsó, ugyancsak negyed százalékpontos csökkentés óta érvényben volt, 1958 óta legalacsonyabb irányadó napikamatát, sem pedig a brit központi bank példáját, amely tavaly november óta már ötször emelte a kéthetes repót, legutóbb éppen az EKB döntése előtt háromnegyed órával, újabb negyed százalékponttal 4,75 százalékra. Az euróövezettel ellentétben ugyanis mind az Egyesült Államokban, mind Nagy-Britanniában elég erős a gazdasági növekedés, és ezt főleg a túlfűtöttnek tartott lakossági fogyasztás és a magánhitelezés táplálja, aminek inflációs hatásától tartanak az ottani központi bankok.
Az euróövezetben azonban épp az ellenkezője a baj: a gyenge fellendülés nem ösztönzi a foglalkozatást. A hét elején kiadott beszerzőimenedzser-mutatók tanúsága szerint a feldolgozóiparban júliusban kissé lassult a munkahelyek leépítése, de a GDP kétharmadát adó szolgáltatásokban éppenséggel gyorsult. A munkanélküliség továbbra is magas – az övezet átlagában makacsul 9,0 százalékos -, emiatt a GDP-növekedés egyik legfontosabb forrása, a lakossági fogyasztás továbbra is akadozik.
Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
