A magyar nép pszichéjének talán jobban megfelel, hogyha „egy erős köztársasági elnök van, akiben bízik, akiben hisz, aki visszahívható esetleg, de ezt soha nem próbáltuk ki” – fogalmazott Romsics Ignác történész Veiszer Alinda e heti műsorának vendégeként.
A beszélgetés Telexen közzétett összefoglalójából kiderül, hogy a beszélgetés elején a köztársasági elnöki szerepről volt szó. A pozíció hazai történetének áttekintése után Romsics azt mondta: a kérdés az, hogy a népszuverenitásnak ki vagy mi a letéteményese. Ha a parlament, és a parlamentet tartjuk fő aktornak a törvényhozás folyamatában, és a miniszterelnököt a végrehajtásban, akkor a köztársasági elnöknek reprezentatív jogai vannak. Ez éppúgy döntés kérdése, mint az, hogy a köztársasági elnök személyéről a parlament dönt, vagy közvetlen szavazással választják meg.
A történész emlékeztetett: 1989 nyarán és őszén heteken át tárgyaltak arról, hogy milyen legyen az új Magyarország politikai struktúrája, és arról is óriási vita volt, hogy az államfőt ki válassza meg. Mivel Pozsgay Imre államminiszter rendkívül népszerű volt, a rendszerváltó erők nem akarták, hogy a nép szavazzon a kérdésről.
Romsics szerint a rendszerváltás után a köztársasági elnöki pozíció kiüresedett, de az államfői szerepnek a jövőben is lehetne értelme.
Azt gondolom, hogy az a jó köztársasági elnök, akinek van önsúlya. Aki nem attól kap tekintélyt, hogy őt megszavazzák, hanem anélkül is valaki, tehát anélkül is tudják róla, hogy ő kicsoda, és egyfajta konszenzus övezi a személyét. Mondja meg, hogy ki tudott Sulyok Tamásról vagy Novák Katalinról előtte! Schmitt Pálról azért tudták, mert reggel ő tornászott a családjával a televízióban
– fogalmazott a történész.
Veiszer szóvá tette, hogy ebben a megjegyzésben van egy kis gonoszság, hiszen Schmitt már olimpiai bajnok sportolóként is ismert volt, mire Romsics elismerte:
lehet, hogy van benne gonoszság.
A történész szerint, ha az államfőt a parlament választja ki a saját hívei közül, akkor róluk a többség mindig azt fogja gondolni: „nem lehet más, mint egy dísz.”
Egyszer az életben meg lehetne kérdezni a magyar népet, hogy mit gondol erről
– fogalmazott Romsics.
Veiszer a beszélgetés vége felé megkérdezte a történészt, ő maga elvállalná-e a pozíciót. Romsics határozott nemmel válaszolt. Mint mondta, nem lenne rá alkalmas, mert egyrészt „öreg”, másrészt nem rendelkezik olyan társadalmi és politikai beágyazottsággal, amire mindehhez szükség van. A másik ok, hogy az emberi konfliktusokat nehezen tűri, „elég lobbanékony vagyok, még ha ez itt nem is mutatkozik meg”.
És ha valamit igazságtalanságnak vagy jogtalannak érzek, akkor indulatba tudok jönni. Egy köztársasági elnöknek mérsékletre kell inteni. Nem nekem való, nem olyan habitus vagyok, fel sem merül, az egész életemet könyvek között töltöttem
– fogalmazott a történész.
