Miután kiszurkoltam Gyurta Dani aranyérmét – jegy híján – a médiaközpontban, a szállásomra igyekeztem volna, de nem szállhattam fel az úgynevezett „shuttle” járatok egyikére sem. Akkor még nem tudtam, nem tudtuk pontosan miért, csak annyit, baleset történt, a közösségi vonalakat kellett használni. Így tettem több száz kollégával együtt, metróval utaztam haza – valamivel gyorsabb is volt.
Rögtön álljunk meg egy szóra: a baleset az egyik útvonalon történt a sok közül, de minden egyéb járatot is töröltek. Semelyik vonal nem közlekedett: ezt nem tudom máshogy felfogni, mint – talán nem a legmegfelelőbb kifejezéssel élve – gesztusként, tiszteletként. Ilyenkor megáll az élet egy pillanatra, egy ember életéről volt szó. Na meg arról, hogy egy jól működő rendszerben nem várt esemény következett be, és nem szabad kockáztatni a további fennakadásokat.
Csütörtök reggelre világossá vált, mi történt. Az egyik busz a médiaközpontból az Excel csarnokba tartott, amikor elgázolt egy kerékpárost egy kereszteződésnél. A lámpa zöldre váltott, a kerékpáros a sofőr számára a holt térben járt, és miután a busz balra kanyarodott, a 28 éves biciklisnek esélye sem volt arra, hogy elkerülje az ütközést. Nem sokkal később meghalt, pedig sokáig küzdöttek érte. A hírek szerint mintegy harminc katona (rengeteg dolgozik az olimpia idején) érkezett a helyszínre, hogy segítsen a mentésben, de mindhiába.
| A buszközlekedésről |
|
Az olimpia alatt Games vehicle felirattal ellátott buszok közlekednek a helyszínek között, amelyeket a sportolók, az önkéntesek és az újságírók használhatnak. Az Olimpiai Park területén belül nyolc létesítményben rendeznek versenyeket (belső buszjárat is működik), ezen kívül további 12 helyszínre kell utaztatnia a „londoni BKV-nak”. Az Olimpiai Úthálózat 109 mérföldes hálózatot jelent, ha minden helyszínt érintünk benne. A több száz busz, többségében emeletes (double decker) mindegyike akadálymentesített. A menetrendjük ugyanakkor némileg kiszámíthatatlan, Wimbledonba félóránként járnak, a médiaközpontba a csúcsidőben talán kevesebb, mint húszpercenként. Tapasztalatom az, hogy a sofőrök lassan vezetnek (sokszor türelmetlen is az ember), egy-egy BKV-pilótához képest mindenképp. A piros 7-es busz itt elefánt lenne a porcelánboltban. |
A buszon tartózkodók közül többen rosszul lettek, miután leszálltak, volt, aki sírt, a sofőr pedig, ahogy leszállt, értesítette az olimpiai illetékeseket. A hatvanas évei közepén járó sofőrt őrizetbe vették, eljárást indítanak ellene, előtte megmérték véralkoholszintjét, de az negatív lett.
A városban sokan kerékpárral közlekednek, teljesen kiépült a biciklikölcsönző rendszer is Londonban. A balesetet végignézte egy másik bicajos, aki így emlékezett vissza a történtekre a London Evening Standard szerint: „Odamentem hozzá, próbáltam beszélni vele. A szemébe néztem, kérdeztem, mi a neve, és mondtam neki, minden rendben lesz. Nem mondott semmit, csak reméltem, hogy tudna. Rám nézett, és láttam, hogy nagyon fél. Nem sokkal később elvesztettük, borzasztó érzés volt”.
Az eset után megszólalt a dolgozni is kerékpárral járó Boris Johnson, London polgármestere, akit megrázott a hír, és aki biztosította együttérzéséről a családot, de a hivatalos rendőrségi vizsgálta lezárultáig további közleményt nem ad ki a főpolgármesteri hivatal.
Bradley Wiggins, a Tour de France és a londoni olimpia időfutam-versenyének győztese szintén beszélt az eset után: „Szigorú és fontos törvényekre van szükség, olyanokra, amelyekkel mindenki egyetért. A közlekedési szabályokat újra kell gondolni, és kötelezővé kell tenni a sisakot. Ha ütközöl az úton, és nincs a fejeden bukósisak, mégis mennyi esélyed van a túlélésre?” – így Wiggins, akit hősként tisztelnek Nagy-Britanniában.
A londoni olimpia alatt teljesen felborult a helyi közlekedés: új sávokat alakítottak ki, zebrákat szüntettek meg vagy korlátoztak. Komoly büntetéseket szabnak ki azokra, akik vétenek az új szabályok ellen. Sokan a játékok idejére átváltottak kerékpárra, ez azonban azért veszélyes, mert az eleve keskeny utak még szűkösebbé váltak.
Az elmúlt években nagyobb volumenű beruházások is történtek Londonban: a St. Pancras és Stratford között járó metróvonalat (Javelin) például az olimpia miatt építették meg. A Park és közvetlen környezete tíz különböző kötöttpályás vonal (vonat, expressz és metró) szolgáltatását élvezi, óránként 240 000 utast képes megmozgatni. A szervezők azt szerették volna elérni, hogy minden helyszínt legalább háromfajta módon el lehessen érni tömegközlekedéssel.
A helyi közlekedési cég már jóval az olimpia kezdete előtt elhelyezte reklámjait a metróállomásokon, valamint az ingyenes hírújságban: mindenkit arra biztatnak: tervezze meg előre az utazását.
Felhívás a helyi közlekedési cégtől az utazás megtervezésére (Fotó: D.S.)
Arról ellentmondásosak a hírek, mennyire van tele London. Vannak vélemények, amely szerint szellemvárossá vált a brit főváros, én ezt kevésbé tapasztalom, persze viszonyítási alapom sincs. Egy biztos, a fiatalok egy része az olimpia idejére időzítette utazását: Budapesten például rengeteg angollal lehetett találkozni még a múlt héten.
A helyiek persze szeretnék, ha mindenki maradna a városban, a British Airways például önmaga ellen beszél reklámjában: „NE REPÜLJ, SZURKOLJ A BRIT CSAPATNAK”.
Más mentalitás, no.
Videó – a britek maradásra szólítanak a reklámokban is:
