Az Egyesült Államok távközlési felügyelete, az FCC jóváhagyta a helyi számok hordozhatóságának (local number portability, röviden LNP) bevezetését. Ez azt jelenti, hogy 2003. november 24-étől az amerikai előfizetők megtarthatják telefonszámukat, ha szolgáltatót váltanak – akár egyik mobilszolgáltatótól mennek át egy másikhoz, akár mobil-előfizetéssel cserélik fel addigi vezetékes vonalukat.
Nyilvánvaló, hogy az FCC ezzel a lépéssel erősen ösztönözni akarja a mobiltelefonos kommunikáció terjedését. A kicsit rosszmájúbbak ebből arra következtethetnek, hogy ezzel a törvényes eszközzel az FCC megpróbálja kirángatni a kátyúból a megfeneklett mobiltelefonos iparágat – mert annak a fejlődését az elmúlt években erősen visszafogta a lelassult növekedés és az egymás után következő nyereség nélküli időszakok. Mindig jó, ha több a felhasználó, és az előfizetői tábor esetleges bővülése miatt bővülő készpénzforgalom is mindig nagyon örvendetes.
Új halak a horgon
Az FCC-nek azonban végre azt is tudomásul kellene vennie, hogy felelős a dolgok jelen állásáért – legalábbis részben. Hiszen maga indította el az ide vezető folyamatot: mondhatni, elárverezte a frekvenciasávokat, s ezzel egy már tízéves múltra visszatekintő – és a kormányzat konyhájára dollármilliárdokat hozó – felfogásmódot követett.
Ezek a hatalmas bevételek persze végső soron az előfizetők zsebéből vándoroltak át a kormányzati kasszába. De ne térjünk el a tárgytól; az LNP bevezetésétől remélhető előfizetőszám-növekedés éppenséggel arra ösztönözheti a szolgáltatókat, hogy növeljék a kapacitást (javítsák a szolgáltatás minőségét, a minimumra szorítsák le a megszakadt hívások számát, bővítsék az adatkapacitást), s esetleg arra is, hogy leegyszerűsítsék, megtisztítsák a maguk ügyfélszolgálati, árazási és számlázási struktúráját és politikáját.
Érdekes kérdés persze, hogy hány új előfizetőre számíthatnak a szolgáltatók a helyi számhordozhatóságot megengedő szabály hatályba lépése után. Végül is a hangátviteli piac kezd telítődni, és senki sem hiheti, hogy óriási potenciális előfizetői bázis állt ugrásra készen, s csak az LNP-re vár. Cégünk, a Farpoint Group úgy véli, hogy az LNP-vel alig-alig fog nőni az előfizetői állomány. Az LNP révén csak át fog vándorolni némely előfizetői csoport egyik szolgáltatótól a másikhoz – s ezzel semmit sem bővül majd az előfizetői állomány. Másfelől arra számítunk, hogy a vezetékes telefonra előfizetők közül elég kevésen térnek át mobiltelefonra – erre később részletesebben is kitérünk. Mindent egybevéve tehát arra jutottunk, hogy az LNP – legalábbis mint távközlés-politikai módszer – nemigen hoz majd növekedést a mobiliparágnak.
Gyakorlati vonatkozások
Hogyan történik majd az áttérés? Ha valaki át akar menni egyik mobilszolgáltatótól a másikhoz, akkor új szolgáltatójának fel kell dolgoznia az áttérési kérelmet, és az új szolgáltatónak kell értesítenie a régit arról, hogy búcsút mondhat ennek az előfizetőjének. De jobb lesz nem elfelejteni néhány apróságot:
• Az áttérésért valószínűleg ki kell fizetni valamekkora adminisztrációs költséget. Ez vélhetőleg nem lesz több néhány dollárnál, de szorozzuk csak meg ezt a néhány dollárt a cégnél dolgozó összes mobiltelefon-használó számával…
• Előfordulhat, hogy az új szolgáltatóhoz szegődő ügyfélnek új telefonra lesz szüksége, mert a digitális cellás készülékekben három különféle technológiát alkalmaznak (bár manapság csak a GSM és a CDMA számít).
• Azzal is számolni lehet, hogy ha valaki hosszú távú szerződést kötött a mostani szolgáltatójával, és még ennek a szerződésnek a lejárta előtt megy egy másik szolgáltatóhoz, akkor büntetést kell fizetnie a szerződés megszegéséért.
• S végül ne feledkezzünk meg arról, hogy csak a helyi számok hordozhatóságáról van szó: nem választhatunk a mostani szolgáltatási területen kívül működő szolgáltatót (bár a már számos tervezetben felbukkant nemzeti szintű roaming, azaz bolyongási szolgáltatás enyhíti ezt a korlátozást; végül is, kit érdekel voltaképpen, hogy milyen földrajzi területhez kapcsolódik az ő telefonszáma?)
S alaposan mérlegelnünk kell, hogy valóban jobban járunk-e – anyagilag vagy a kapott szolgáltatás minőségét tekintve –, ha másik mobilszolgáltatóra nyergelünk át. Ne felejtsük el, hogy a mi áttérésünkkel párhuzamosan más valaki esetleg a mi régi szolgáltatónk előfizetői táborát fogja majd gyarapítani.
Kétségtelen, hogy – mint már említettük – ezek a mozgások esetleg a szolgáltatási színvonal emelésére és az árak csökkentésére ösztökélik a szolgáltatókat, szerintem azonban egy ideig nemigen számíthatunk tényleges javulásra – a helyi számhordozhatóság önmagában nem olyan nagy ösztönzőerő, s nem is igen hat, ha a szolgáltató azt tapasztalja, hogy nyert annyi új előfizetőt, amennyit elveszített.
Ha pedig valaki azt fontolgatja, hogy vezetékes készülékét mobilra cseréli, érdemes lesz tekintetbe vennie a következő néhány szempontot:
• A mobiltelefonok továbbra is jóval megbízhatatlanabbak, mint a vezetékes készülékek. Megszakadt hívások, lefedetlen, térerő nélküli területek (vagy a szolgáltatás teljes hiánya a hálózat terheltsége miatt) – ezek nem csak amolyan apró bosszúságok. A mobiltelefonos iparágnak mindenképpen meg kell oldania ezeket a problémákat – másfelől persze mindezeket a nehézségeket össze kell vetni az egyetlen szám használatából adódó, s nyilván a mobilkommunikációra való áttérés mellett szóló előnyökkel.
• A mobilszolgáltatás jóval drágább, mint a vezetékes, és várhatóan drágább is marad.
• S az sem mindegy, hogy a mobilkészülék akkumulátora a lehető legrosszabbkor merülhet ki – a vezetékes készülék használatában ilyesmivel, ugyebár, nemigen kell számolni.
Jobb stratégia lehet megtartani a vezetékes vonalat, és ha szükséges, csupán átirányítani a hívásokat a mobilkészülékre. Ma ez tűnik a költségben leghatékonyabb, egyszersmind legmegbízhatóbb megoldásnak. Lehetséges talán a mobilszám vezetékes vonalra való átvitele is, bár ebben a vonatkozásban még meglehetősen sok részlet tisztázatlan.
Személyi telefonszám – ásó, kapa, nagyharang
Magam úgy gondolom, hogy már születésünkkor kapnunk kellene egy telefonszámot, s azt, ha valamikor szükséges, átvihetnénk bármely általunk választott szolgáltatóhoz vagy szolgáltatásra. Minthogy már nincs szükségszerű kapcsolat a számok és a földrajzi elhelyezkedés között, nem látok semmilyen okot, ami ezt meghiúsíthatná. Addig is az LNP gondoskodik arról, hogy ügyfeleink, munkatársaink és minden más ismerősünk akkor is elérhessen bennünket telefonon, ha búcsút intünk régi szolgáltatónknak.
