Élet-Stílus

A büdös salaktól a fedőn át a partiig: így csináltak évente 617 milliárd forintot hozó üzletet

Egy büdös hulladékanyagból csinált Earl Tupper pár remek ötletet megvalósítva egy ma már évi 617 milliárd forintos bevételt termelő céget, illetve múzeumokba is kerültek a termékei.

1907-ben született New Hampshire-ben, egy farmon Earl Silas Tupper, akinek nevéhez egy – de tulajdonképpen kettő, sőt három – olyan fejlesztés köthető, ami a második világháborút követően nagy hatást gyakorolt a világ több mint 100 országára.

Fasebészként dolgozott, igen jól is ment neki, de aztán a nagy világválság miatt csődbe ment 1936-ban. Úgyhogy más munka után nézett, és elhelyezkedett a DuPont egyik műanyaggal foglalkozó üzemében mintagyártóként, a kutatás és fejlesztésnél. Otthon is dolgozhattak, amit Tupper kihasznált, és a fröccsöntő gépek helyett saját konyhájának tűzhelyét vette igénybe. Ehhez azt is megengedték neki, hogy hazavigyen a gyárból polietilént, az olajfinomítás egyik melléktermékét, gyakorlatilag ipari hulladékot, egy zsíros, csomós, ráadásul büdös salakanyagot.

Earl Silas Tupper
Fotó: Tupperware Corporation

Tupper és fia viszont a konyhájukban megtalálta a megfelelő hőfokot és nyomást, amelyen a polietilént a megfelelő formában és vastagságban tudták előállítani. Így már nem is volt rossz a szaga, sőt az áttetsző és előkelőnek tűnő műanyag színezésének módjára is rájött. Alison J. Clarke a Tupperware: a műanyag ígérete az 1950-es évek Amerikájában című könyvében (Tupperware: The Promise of Plastic in 1950s America) arról ír, hogy

Tupper az általa kifejlesztett polietilént talán a Ford T-modellre reflektálva úgy nevezte: „Poly-T: a jövő anyaga”.

Fedő

A DuPonton keresztül már a második világháborúban is bevetették, Tupper polietilénjéből könnyű és törhetetlen poharakat, tálakat, sőt még gázmaszkokat is készítettek. Nem ez jelentette azonban a nagy áttörést, hanem az, hogy 1947-ben a konzervdobozokból kiindulva tervezett egy tetőt, ami sokkal jobbnak bizonyult, mint az alufólia és a zuhanysapka, amit a háziasszonyok addig használtak a maradék étel lefedéséhez. A műanyag tető böfögő hanggal, légmentesen zárta le a dobozokat, vagyis semmi sem tudott belőle kifolyni, kiborulni. Erre a hangra még reklámokat is alapoztak:

Ja, és ezzel Tupper 1948-ban megalapította – talán már kitalálták páran –

a Tupperware nevű céget.

Parti és a nők

Noha forradalmi ötlet volt, a boltok polcairól nem igazán kapkodták a Tupperware-termékeket, csak a por szállt rájuk. Tupper azonban nem csak feltaláló volt – további találmányairól az Atlantic állított össze egy cikket –, hanem viszonylag jó üzletember is, és észrevette, hogy egyéni árusok elég ügyesen adnak túl termékein a háziasszonyoknak tartott „hostess partikon”, amelyeken háztartási termékeket, például porszívót, hűtő- és mosógépet árusítottak.

Két nő különösen eredményes volt az rendezvények megtartásában, Tupper egyikőjükkel, Brownie Wise-zal fel is vette a kapcsolatot, aki aztán a hostess partikat továbbfejlesztve létrehozta a Tupperware-partikat, hogy a műanyag termékek még kelendőbbek legyenek. Wise rájött, hogy a csomagolások, dobozok tulajdonképpen szórakoztató árucikkek. A kertvárosi háziasszonyoknak a technika fejlődésével több lett az idejük, de szociálisan elszigetelődtek.

Az ilyen eseményeken összejöhettek szórakozni, elfogyasztani pár frissítőt, falatot, játékokat játszani, és nem mellesleg a Tupperware termékeit megvásárolni.

A felszabadult idő pedig azt is lehetővé tette, hogy az asszonyok csatlakozzanak, mint a piramis modell viszonteladói. Ezzel egyben szórakozást, munkát és pénzt is adott nekik, amit elkölthettek, például Tupperware-árucikkekre.

A házalás ilyen formája nem volt újkeletű ekkor

Már a XIX. század végén is voltak hasonlók. A parfümárus David H. McConnell például 1886-ban hozta létre a The California Perfume Company-t, és felvette magához a megözvegyült Persus Foster Eames Albee-t, aki az egyik legjobb ügynöke lett, és aki kialakította a saját, középosztálybeli férjezett nőkből álló háziasszony-hálózatát. A cég, ami később már 29 ezer nőt foglalkoztatott az Egyesült Államokban, 1939-ben nevet váltott, ami szintén ismerős lesz: Avon.

Wise egyáltalán nem talált ki új dolgot a házalással, de ahogy ő csinálta, az sokkal hatékonyabb volt, mint bárkinél előtte. Az ötvenes években a Tupperware népszerűsége és eladásai robbanásszerűen emelkedtek, nem kis részben Wise a viszonteladó nőkre tett hatásával és a különböző nagyszabású, évfordulós ünnepségekkel.

Tupper azonban 1958-ban kirúgta Wise-t a cég üzleti folyamataiban tapasztalható vitáik miatt. Hivatalosan azt kifogásolta, hogy túl sokat költ a Tupperware ünnepségeire Wise, aki akkor már marketing-igazgatóhelyettes volt. Valójában viszont az volt a gond, hogy a nő Tupper útjában állt. Egy nő, a főként nőket foglalkoztató, és talán őket még kicsit fel is szabadító vállalatnál. A cég alapítója ugyanis tudta, hogy több cég is érdeklődik a Tupperware után, kivásárolnák őt, ő pedig attól tartott, hogy ez nehezebb lesz, ha a cégvezetésben ül egy nő is. Még ebben az évben el is adta Tupper a Rexall nevű cégnek vállalatát.

Nem sokkal ezután Tupper elvált feleségétől, adózási okokból lemondott amerikai állampolgárságáról és vett egy szigetet nem messze Costa Rica partjaitól.

Művészet, pénz, jövő

Az alapítóval szemben a Tupperware ettől még nem tűnt el, sőt a New York-i Modern Művészeti Múzeum kiállított tárgyai között is ott vannak például a poharai, táljai, tárolódobozai és kancsói. Alison J. Clarke a már említett könyvében azt írja, hogy Tupper termékei megszemélyesítik a modernizmus

ízléses, visszafogott és tömegesen előállított műalkotásának eszményét, hiteltelen és indokolatlan díszítés nélkül.

Fotó: Alain Jocard / AFP

Ehhez a Clarke-ot a Conversationön idéző Marsha Bryant azt is hozzátewtte, hogy a Tupperware termékeinek műanyaga „egyszerre esztétikusan kellemes, értelmes és tartós.”

És ha az utóbbi években volt is valamennyi visszaesés, a márka termékei mai napig vásárolhatóak a világ csaknem 100 országában, már nem is csak Tupperware-partikon (2011-ben 2,6 millió nőt foglalkoztattak, főként olyan országokban, mint Kína, India, Indonézia, Latin-Amerika és Dél-Amerika), hanem egyszerű boltokban is,

2017-ben például 2,2 milliárd dolláros, azaz 617 milliárd forintos bevétellel.

Bár az utóbbi éveket nézve tendenciának tűnik, de hogy ez tovább csökken-e, még kérdéses. Bryant szerint az ilyen, biológiailag nem bomló műanyag még évszázadokig része lesz a Föld jövőjének. És a Tupperware szerencséjére, szemben az egyszer használatos zacskókkal és szívószálakkal, újrahasználható.

Kiemelt kép: Alain Jocard / AFP

Ajánlott videó

Olvasói sztorik