Fedák Sarolta Klára Mária néven született Beregszászon. 1900-ban a Magyar Színházban kezdte meg pályáját. Később szerepelt a Népszínházban, a Vígszínházban, a Király Színházban, valamint Bécsben, Berlinben, Párizsban, Londonban és az Egyesült Államokban is. Úgy vált az egyik legnagyobb operett-primadonnává, hogy nem is volt jó énekhangja.
1922. október 11-én házasságot kötött Molnár Ferenccel, akinek második felesége volt, de 1926-ban elváltak. Mindig primadonnaságra vágyott, kínosan ügyelt arra, hogy a középpontban legyen, a színpadon senki ne takarja.
Többször erősen vitatott, és ráadásul meglepő kanyarokat bejáró politikai szerepvállalásairól is ismert. Az első világháború alatt előbb az Osztrák–Magyar Monarchia ellen buzdított, majd a Tanácsköztársaság ideje alatt a Vörös Hadseregbe való belépésre agitált. A Tanácsköztársaság leverése után Fedák Bécsbe menekült. Az itt élő emigránsok azonban feljelentették, a rendőrség azonnal elfogta, és rövid időre a bécsújhelyi börtönbe zárták.
Az 1940-es években már az Új Magyar Színház vezető színésznője. 1944-ben a bécsi Donausender német náci rádió munkatársaként a háború folytatása mellett állt ki, ezért a II. világháború után a korábban „levörösözött” színésznőt most „nácirajongónak” bélyegezték, és népellenes bűntettben bűnösnek találták, két év börtönre ítélték. Büntetését másodfokon nyolc hónapra mérsékelték.
Büntetésének letöltése után már nem térhetett vissza a színpadra. 1955. május 25-én hunyt el Budapesten.
A rablóultiban az irreálisan magas kontra (a kontra és a rekontra után) neve „Fedák Sári”.