Balázs még egyetemre járt, amikor két barátjával saját vállalkozásba fogott. Az egyetemen volt ugyan vállalkozási ismeretekkel foglalkozó órájuk, ő azonban rögtön az életben próbálta ki magát. „Amit akkor tanultunk, azt én már a gyakorlatban csináltam” – mondja a huszonhét éves építész. Édesapja szintén vállalkozóként dolgozott, és fiát is támogatta a vállalkozóvá válásban. Balázs ma már egyéni vállalkozóként tevékenykedik, és egyáltalán nem hiányzik neki az alkalmazotti életforma. Korábban így is dolgozott, de hamar rájött, hogy nem neki való az ilyen jellegű munka. „Letompította a gondolkodásomat és az éberségemet – mondja. – Vállalkozóként tartalmasabbnak érzem a napjaimat. Ez persze nem jelenti azt, hogy kevesebbet dolgozom, de a magam ura vagyok.”
A fiatal építész példáját meglehetősen kevesen követik Magyarországon – egy nemrégiben készített felmérés szerint. A Központi Statisztikai Hivatal adatai azt mutatják, a pályakezdő fiataloknak csupán öt százaléka dolgozna vállalkozóként, kilencvenöt százalékuk inkább alkalmazottként képzeli el jövőjét. Ennek egyik oka lehet a biztonságra való törekvés, hiszen nem mindenki van megáldva a rizikót jól viselő „vállalkozói alkattal”, és képes arra, hogy betörjön a piacra.
A hazai tapasztalatok azt mutatják, nemcsak habitus kérdése a fiatalok vállalkozási kedve. Több tényező is okolható a vállalkozóvá válás nehézségeiért Magyarországon.
Örökölt kultúra
Balázshoz hasonlóan akadnak olyan pályakezdők, akik úgy érzik, nem alkalmasak az alkalmazotti munkára. A megkérdezett fiatal vállalkozók egyetértenek abban, hogy bizonyos tulajdonságok elengedhetetlenek a vállalkozói léthez. Nem mindenki vállalkozó típus, pedig ehhez a munkához – amely egyben külön életforma is – kell a kreativitás, a jó kapcsolatteremtési készség és az optimizmus. A legfontosabb tulajdonságnak a kockázatvállalást tartják.
pénzforrások
Pályázat – A regionális munkaügyi központokban igényelhető, vállalkozás indítását segítő támogatás húsz százalék anyagi biztosítékot igényel önerőből, például egy lakatlan ingatlan képében. Formailag a nyilvántartásban legalább három hónapja regisztrált pályakezdő hárommillió forintig terjedő kamatmentes tőkejuttatásra pályázhat, illetve fél éven át kaphat a minimálbérnek megfelelő összeget havonta. Az anyagi biztosíték mellett a vállalkozni vágyónak konkrét üzleti tervet kell írnia, ellenőrzik vállalkozói ismereteit, és azt is felmérik, megvan-e a kereslet a tervezett tevékenységre.
Mikrohitel – Egyre többen veszik igénybe a kis- és középvállalkozások részére létrehozott mikrohitelprogramokat a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány statisztikái szerint. Ehhez is szükséges egy működőképes üzleti terv, és a vállalkozó hozzájárulása itt sem lehet kevesebb, mint az igényelt hitel összegének húsz százaléka. Az alapítvány statisztikái jónak mondhatók: a hitel igénylőinek 27 százalékát a 19–26 év közöttiek adták. Pozitívumnak tartják azt is, hogy az utóbbi években nőtt a diplomás vállalkozók aránya.
Egyéni – Egyéni forrásként szóba jöhet még a főleg Nyugaton jól működő üzletiangyal-hálózat is. Az üzleti angyalok nagy tapasztalatú, általában idősebb üzletemberek, akik olyan kezdő vállalkozásokat vesznek szárnyaik alá, melyek innovatív terveiben fantáziát látnak. Nemcsak tőkebefektetéssel, hanem tanácsaikkal is támogatják a kezdőket. Ideális esetben a felkarolt vállalkozások néhány év alatt úgy felértékelődnek, hogy az angyal jelentős haszonnal szállhat ki belőlük.
Magyarországon 2000-ben alapították az Üzleti Angyal Klubot, mely idén januárban a Regionális Fejlesztési Központ országos irodahálózatával összefogva Első Magyar Üzleti Angyal Hálózattá bővült. Az üzleti angyal kevesek számára jelenthet reális támogatási formát, mivel az ilyen kapcsolathoz olyan újszerű ötlet és tudás kell, amely kiváltja az üzletemberek érdekelődését.
Nagy előnnyel indul az a fiatal pályakezdő is, akinek valamelyik családtagja vállalkozó, s ezáltal már hoz otthonról valamilyen vállalkozói kultúrát és tudást. A kockázatot mérsékli, ha valaki a szülők vállalkozását viszi tovább, de előfordulhat, hogy a fiatal teljesen más területen, maga uraként kamatoztatja az otthonról hozottakat.
Rosszabb helyzetben vannak azok, akik nem „születnek bele” a vállalkozói kultúrába. Magyarországon még nem épült be a közoktatásba a pénzügyi vagy vállalkozói ismeretek tanítása, bár akadtak kezdeményezések. A gazdasági ismeretek oktatása tavaly bekerült a Nemzeti Alaptantervbe is, de a széles körű gyakorlati megvalósulás még várat magára. Leginkább a szakközépiskolákban folyik ilyen jellegű oktatás fakultatív tárgyak formájában. A szakemberek szerint tanácsos lenne már a középiskolában megkezdeni a vállalkozástan oktatását, de felsőfokú intézményekben feltétlenül szükség lenne bevezetésére – legalább választható tantárgyként.
Az elmélet kevés
Vállalkozási ismereteket huszonkilenc felsőoktatási intézményben lehet tanulni Magyarországon, ám gyakran nem megfelelő színvonalú az oktatás. Sok helyen olyan tanárok tartják az órákat, akik soha nem vezettek saját vállalkozást. A diákok hiányolják a gyakorlati ismereteket. Az elméleti tudás nem elegendő egy vállalkozás beindításához, sokkal fontosabb lenne a kellő szakmai rutin elsajátítása.
Dr. Braun Márton, a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapítvány ügyvezető igazgatója ezt laboratóriumi körülmények között modellezett szituációs gyakorlatokban tartaná elképzelhetőnek. Szerinte nemcsak ösztönözni kell tudni a fiatalokat a vállalkozásra, de ha valaki alkalmatlan, le is kell tudni beszélni őt arról, hogy mindenáron vállalkozói tevékenységbe kezdjen. „A szituációs gyakorlatokban kiderülne, hogy kinek érdemes egyáltalán vállalkozóként dolgoznia, és ki az, akinek jobb, ha nem adja ilyesmire a fejét, mert csak belebukna” – állítja.
A főiskolák és egyetemek szakmai gyakorlatai felemás eredményekkel járnak. A vendéglátóiparban a tapasztalatok alapján szívesen látják a diákokat, kommunikáción viszont gyakran végzik a kötelező gyakorlatot nem megfelelő helyen, csak azért, hogy meglegyen az igazolásuk.
Külső források
Külsős szakértőként a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara is bekapcsolódott a vállalkozásoktatásba. „Ott szeretnénk lenni a vállalkozóvá válás bölcsőjénél – mondja Petykó Zoltán, a BKIK elnöke. – Nagyon fontos a kapcsolatépítés, ez pedig csak személyesen történhet.” Az iparkamara több magyar felsőoktatási intézménnyel kötött együttműködési megállapodást. Nemcsak a személyes kapcsolatok kiépítésében segédkeznének, hanem a kamara rendszeréről szóló ismereteket is integrálnák a tananyagba.
A vállalkozói készségek fejlesztésében sokat segíthetnek a külföldi szakmai gyakorlatok is. Ilyenek például a Leonardo mobilitási pályázatai, mellyel a pályakezdők általában két-három hétre utaznak külföldre tapasztalatot gyűjteni, de nem ritka a hat hónapos kint tartózkodás sem. A Leonardót koordináló Tempus Közalapítványnál azt tapasztalják, hogy a program erősíti az olyan vállalkozói készségeket, mint az önállóság, a döntéshozatal, a kooperativitás.
külföldön így csinálják
Európa több országában is figyelmet fordítanak arra, hogy a vállalkozói készségeket a fiatalok minél előbb elsajátítsák. Franciaországban létrehozták a vállalkozói készséget fejlesztő tanítási módszerek kutatóintézetét, amely a vállalkozásoktatást végző intézmények szakmai programjait hangolja össze, Finnországban pedig külön vállalkozáspolitikai irányítócsoport működik az oktatási minisztériumban. Hollandiában már a hetvenes évektől léteztek az iskolákban „minivállalatok”, melyeket a gyerekek virtuálisan alapítanak és működtetnek. Az iskolákban folyó kísérleti projektek végrehajtásához a gazdasági minisztérium adja az anyagi forrást. Ausztriában is kormányzati szintű kérdés a fiatalok vállalkozóvá válása, az Európában egyedülálló „vállalkozói jogosítvány” létrehozása az oktatási minisztérium, a gazdasági minisztérium és az osztrák kereskedelmi kamara együttműködésének eredménye. Ennek lényege, hogy a diákok még a középfokú oktatás ideje alatt a munkáltatók által is elismert bizonyítványt szerezhetnek, emellett pedig kötelező gyakorlaton vesznek részt helyi cégeknél. Norvégiában is megfigyelhető a minisztériumok szoros együttműködése: a Kereskedelmi és Ipari Minisztérium, az Oktatási és Kutatási Minisztérium mellett a Regionális Fejlesztés és Helyi Önkormányzatok Minisztériuma is bekapcsolódott a kormány nemzeti vállalkozói oktatási stratégiájába.
Vállalkozási ismeretek forrása az internetes vállalkozói kisokosok böngészése is. Emellett a munkaügyi központok és vállalkozói központok által szervezett tréningekből is lehetne tanulni. Habár működnek Magyarországon ilyen jellegű tanácsadással foglalkozó szervezetek, a tanácsadások nem rendszeresek. Az ilyen pályázatok kiírása nem folyamatos, viszont ha a tanácsadónak nincs rendszeres bevétele, nem mer erre infrastruktúrát alapítani. „Ha másfél hónapig tart egy tréning, arra nem nagyon vesznek fel oktatót, pedig nagy szükség lenne egy átfogó tanácsadói hálózat működtetésére” – mutat rá Braun Márton.
Agyonszabályozva
A jogszabálykáosz rendezése és az adminisztrációs terhek csökkentése sokat lendíthet a kezdő vállalkozók helyzetén. Már egy kezdő vállalkozónak elképesztő adminisztrációs és jogszabálytömeget kellene ismernie, pedig ezek még csak a működés alapjaihoz kellenek.
A 2007-es üzleti környezet felmérésben Magyarország e téren jelentős előrelépést könyvelhetett el. Az elemzők a cégalapítás kapcsán rávilágítottak arra, hogy a társasági törvény alapján több mint felére apadt a cégalapítás adminisztrációjának időigénye, és az alapítás költségei is csökkentek.
A költségcsökkenés ellenére sok esetben még mindig gondot jelent a kezdőtőke hiánya. Kevesebb pénzből is kijönnek azok a leendő vállalkozók, akik saját tudásukat kívánják kamatoztatni, például könyvelői vagy ügyvédi irodát szándékoznak nyitni. Viszont ha valaki termelni szeretne, annak már komolyabb befektetéssel kell számolnia. Különösen azoknak a fiataloknak nehéz előteremteniük a vállalkozásuk beindításához szükséges összeget, akik otthonról semmilyen támogatást nem kapnak. Többféle módon is juthatnak pénzügyi támogatáshoz a vállalkozáskezdő fiatalok, de ezekhez is szükség van bizonyos önerőre.
Hinora Ferenc a saját bőrén tapasztalta ezt. „Nem volt semmilyen információs közeg, amely segített volna eligazodni, hogyan is kell eljárnia egy kezdő vállalkozónak. Senki nem magyarázott el semmit, a lassú ügymenet miatt pedig sosem sikerült hitelt felvennem” – meséli. A kommunikációs területen dolgozó vállalkozó két nagy lapkiadónál is dolgozott, alkalmazottként és egyéni vállalkozóként is kipróbálta magát, ma pedig több kft.-je van.
Saját tapasztalatai és élményei alapján döntöttek úgy testvérével, Hinora Bálinttal – aki bátyjához hasonlóan szintén vállalkozó, és ma már több cégben tulajdonostárs –, hogy létező érdekképviselet híján ők maguk veszik kézbe a fiatal vállalkozók ügyét. A Fiatal Vállalkozókért Alapítvány, több támogatóval a háta mögött, a vállalkozásindítás és a szektorközi kapcsolatok segítését tűzte ki elsődleges célként. Előadássorozatokat és kapcsolatteremtő üzleti vacsorákat szerveznek, és a BKIK-hoz hasonlóan ők is szeretnének együttműködni a felsőoktatási intézményekkel.
