A kutyák több ezer év alatt váltak az ember tökéletes társaivá: az állatok önzetlenül követnek minket a fürdőszobába, feltétel nélküli hűséget tanúsítanak. Háziasításuk már lényegében befejeződött. A technológia térnyerésével az ember
Először a bádogszerű masinák bukkantak fel a nyolcvanas években, majd egyre inkább humanoid jellemzőkkel kezdték felvértezni a szerkezeteket, hogy az emberek könnyebben elfogadják őket, na és persze a mesterséges intelligencia is eddig nem ismert távlatokat nyitott meg. Mára eljutottunk a személyiségekkel felszerelt szexrobotokig, sőt addig, hogy néhányan már érzelmileg is elkezdtek annyira kötődni hozzájuk, hogy családtagként tekintenek rájuk.
A CSALÁD KEDVENCE
Már 1982-ben is azzal próbálták vonzóvá tenni a lakásba költöző robotokat, hogy azok az ember kényelmét szolgálják, olyan feladatokat végeznek el majd helyettünk, amiket mi kevésbé szeretünk, emellett pedig szórakoztató társakká is válnak.
Itt van például egy reklám 1982-ből az Omnibot MK II-ről, amely a felvételen begurul a nappaliba és frissítőket szolgál fel a család apraja-nagyjának. Az ehhez hasonló retrofuturisztikus videókból nincs hiány.
A nyolcvanas években még arról szolt a tudományos diskurzus, hogy a robotok a barátaink lesznek, sőt, a legjobb barátaink, vagy akár a családunk részei, és minden generáció megkapta maga „robotos” ígéretét, amely végül aztán nem teljesült. Ez az elmúlt években változott meg jelentősebben, a fejlettebb, finomabb kialakítású otthoni társrobotok eljövetelével és a mesterséges intelligencia fejlődésével.
A korabeli reklámokkal és víziókkal több baj is volt: nem reprezentálták megfelelően a robotok akkori képességeit. Manapság már kedvezőbb áron kaphatók az otthoni robotok, de azért nem sokkal, ha azt vesszük figyelembe, hogy például mennyivel olcsóbban hozzáférhetők mondjuk a számítógépek, vagy az okostelefonok.
Napjainkban a pittyegő masinák helyett jellemzőbb trend lett az automatizáció és a virtuális asszisztens megjelenése. Ezek pont azokat a feladatokat látják el, amikben egy háztartási segédrobot hasznos lehet a mindennapokban. Virtuális asszisztensekkel lekapcsoljuk a lámpákat, kereshetünk az interneten, szabályozhatjuk a fűtést, parancsra zenét játszhatunk le, vagy kérdezhetünk a szoftvertől.
Ráadásul a mesterséges intelligencia olyan eszközökbe épül be, mint az okoshangszórók, telefonok, amik már a nappalik részei. Kérdéses, hogy ki akar ezek után egy lakásban kóricáló robotot vásárolni? Manapság már több otthoni robot is akad, de egyáltalán nem számítanak annyira hétköznapinak, mint a többi nappaliban található kütyü.
HASONLÍTSON MESEFIGURÁRA, EMBERRE
Egy területen viszont sokkal hasznosabbnak bizonyulnak a társrobotok: az idősek és betegek gondozásában, a legtöbb otthoni robot gyártója napjainkban is főleg erre a célra fejleszt.
Főleg Japánban okoz gondot a társadalom elöregedése, egyre kevesebb a fiatal munkaerő, nincs, ki gondozza az időseket, ezt a feladatot pedig a robotok képesek lehetnek ellátni. A szerkentyűk egyben enyhítik a magány érzetét is.
Például a Softbank nevű cég Pepper nevű humanoid robotjáról korábban már sokat hallhattunk, Japánban a mindennapok részévé vált. A 120 centiméter magas, 28 kilogramm súlyú Pepper
Használják bolti és reptéri kisegítőként, pultosként, illetve kórházakban idősek gondozására, és buddhista papként is levezényel komplett ceremóniákat, korábban egy galérián keresztül mutattuk meg, hogyan vált a mindennapok részévé:
Vagy ott van az Asus Zenbo nevű robotinasa, amely énekel, táncol, kapcsolódik az internethez, szórakoztatja a gyereket, segít a konyhában, vigyázza az időseket. Zenbo egy halom dologra használható, így rajta bevásárol, különböző netes felületekre lép be, emlékeztetőként is használható, sőt, még egyfajta önjáró szelfibotként is megállja a helyét.
Persze ezekért a kütyükért jellemzően borsos árakat kell fizetni, akár egymillió forintot is eléri az áruk, és azért a hétköznapi otthonokban koránt sem olyan elterjedtek.
Különösen érdekes, hogyan alakult át az otthoni társrobotok külseje az idők során az ormótlan kis bádogemberektől a robotállatkákon át a kedves arcú humanoidokig. Ennek pszichológiai háttere van: ha emberre, vagy állatra hasonlít a szerkezet, arcot kap, akkor vonzóbbá válik, hiszen az emberek így közelebb érzik őket magukhoz.
De bármennyire kedvesek, Ken Goldberg a Berkeley Egyetem kutatója nem hisz abban, hogy barátainkká válnak a robotok:.
Nem hiszem, hogy az emberek erre vágynának. Amikor magányos vagyok, az utolsó dolog, amit szeretnék, hogy bejöjjön egy robot és valahogy a barátom legyen. Ez a gondolat szerintem sokkal lehangolóbb.”
David Levy robotikai szakértő szerint az elmélyült ember-robot kapcsolatok kulcsa az lehet, ha a robotok úgy néznek ki, mint az emberek, és úgyis viselkednek, ennek példái a szexrobotok.
A robotok kinézetével kapcsolatos érzéseinket a pszichológiában használt „borzongás völgye” (uncanny valley) nevű jelenség foglalja össze, ami Masahiro Mori robotkutató nevéhez fűződik. Ennek lényege, hogy minél inkább emberszerű egy mesterséges lény, annál nagyobb az elfogadottsága az emberek által, ám mikor már túlságosan is élethű, az elfogadottság hirtelen óriásit zuhan. Az emberi jegyeket viselő, de már zombiszerű, hullaszerű lényektől pedig nagyon irtózunk. A robotikai szakemberek régóta boncolgatják, hogy ezt a völgyet bármikor megtudjuk-e ugrani.
Az biztos, hogy egyelőre nem tudunk még olyan robotokat készíteni, amilyenek mondjuk a Westworld című sorozatban láthatók. Vannak az emberi külső jegyeket magukon hordozó manökenrobotok, szexrobotok, de még jócskán messze vannak a tökéletes replikáktól. A szexrobotok viszont már komoly etikai kérdéseket feszegetnek.
EGY BABA ANYA HELYETT?
A kutatók és a közbeszéd legmegosztóbb diskurzusa a tavaly megjelent Samantha nevű szexrobot körül alakult ki mostanában,
A mesterséges intelligenciával felszerelt robotnő személyisége ebben az állapotban kedves lesz: nem hagyják el perverz mondatok a száját, vicceket, motivációs idézeteket olvas fel (akár gyerekeknek), nem reagál a pajzán érintésekre.
Aaran Lee Wright brit felhasználó azzal került be a tévéadásokba, hogy valódi családtagként tekint az eszközre, és ez ellen felesége sem ellenkezik. A férfi két gyermeke, akik három és ötévesek például a babával együtt tévéznek a kanapén, miközben kommunikálnak vele. Még inkább furcsább a helyzet, hogy az édesanyjukat ez nem háborítja fel különösebben.
Nem aggódom amiatt, hogy helyettesíthet engem. Olyan, mint egy másik családtag”
– mondta. Természetesen ez még korántsem elterjedt jelenség, de mint látható, van rá valós életbeli példa, ami már magában elgondolkodtató. Dr. Kathleen Richardson, a De Montfort Egyetem robotikai kutatója és etikai szakembere szerint ez a hozzáállás főleg gyerekek mentális fejlődésére lehet rossz hatással, hiszen eddig nem tapasztalt mintákat láthatnak a családban. Ez akár komoly önértékelési zavarokhoz is vezethet a későbbiekben.
A gyerekek imitálni fogják a gépeket, ha velük nőnek fel. Egy kislány felnő, és azt gondolhatja: ez azért történhetett, mert anya nem volt elég szép – én vajon az vagyok?”
Dr. Kathy Hirsh-Pasek pszichológus professzor szerint a szexbabák a Barbie babához hasonlóan egy követendő ideált sugallhatnak a lányoknak. Még elkeserítőbb, hogy a felnövő lányok azt látják, hogy az apjuk szexbabát használ, ez pedig a férfiakhoz fűződő viszonyukat is befolyásolhatja.
Bár egyelőre nem kell attól félnünk, hogy a jövő családjai így festenek majd, már a példák is ijesztő képet festenek.
