Felgyorsult világban élünk: gyorsérlelésű gyümölcsöt eszünk, száguldunk az interneten, instant tudást szeretnénk kapni, lehetőleg semmivel se kellje sokáig bíbelődni. Ne kelljen valamit alaposan megrágni, mert nincs időnk élvezni az ízeket. És hát kevés a (faj)súlyos könyv is. Pedig szükség lenne (van) rájuk, hiszen a világ egyre kisebb szeleteiről tudunk meg egyre többet – a polihisztorok, a globális játékterek játékmestereinek ideje lejárt.
Ha igazán időt szánunk az elmélyülésre, ne adjuk alább Henry Kissinger Diplomácia című könyvénél. Kissinger a XX. század egyik legnagyobb hatású (és hatalmú) diplomatája, aki a sportolókhoz, zenészekhez hasonlóan sztár – a politika sztárja. Kissinger maga a primer diplomácia, hiszen nem kis szerepe volt abban, hogy a diplomácia és a globális hatalmi egyensúly megteremtette azt a világot, amelyben élünk.
Műve annyira sokrétű, hogy felsorolni is nehéz. Posztmodern regény ez, amelyben mindenki megtalálja a saját ízlésvilágának megfelelő témát – mondanivalót. A Harvard professzora három évszázad történetét tekinti át – háborúkat, békekötéseket, erődemonstrációkat –, hogy bemutassa, hogyan is született meg a mai modern diplomácia. Olyan rendkívüli figurákat szerepeltet, mint Reagen, Gorbacsov, Mao Ce-tung – vagy éppen Richelieu bíboros, s egy folyamatba ágyazva ismerteti, melyik államférfi mit tett hozzá a modern világ kialakulásához.
Ugyanakkor izgalmas kémregény is lehetne a könyv, hiszen bepillanthatunk a titkos tárgyalások kulisszái mögé, s ebből talán jobban kiderül, mi miért alakult az utolsó három évtizedben úgy, ahogy. Politikai szatíra is a könyv egyben, hiszen Kissinger szellemesen ugyan, de mégiscsak lerántja a leplet a hatalmi játszmákról, a politikusok emberi esendőségéről – még ha mindezt igazi diplomatanyelven fogalmazza is meg. Kötelező olvasmány mindenkinek, aki hatalommal bír – legyen cégvezető vagy óvónő.
Henry Kissinger: Diplomácia, Panem könyvkiadó
