Tízszeres fizetéskülönbség! Évi 12 millió forintot keresnék már tanársegédként is, ha ezerötszáz kilométerrel, de akárcsak háromszázzal is nyugatabbra születek annak idején, s tudományos pályára adom a fejem! – jegyzi meg a Budapesti Gazdasági Főiskola fiatal oktatója. Hangjában nincs önsajnálat, tárgyszerűen közli, tudatában van a hazai előmeneteli rendszer minden korlátjának, ami számára nem pusztán a fizetési kondíciókat jelenti. Épp ezért a nem túl távoli jövőben előirányzott magának néhány év külföldi egyetemi kutatói ösztöndíjat. Addig pedig vár. Egyetemi tanévnyitó. Változik-e valami jövőre? ÁTSZABÁS.
Vitapontok
A felsőoktatás tervezett reformkoncepciójának több pontja is heves vitákat váltott ki a szakmai közvéleményben. Ezek közül veszünk sorra néhányat.
1.Jelenlegi gyakorlat
2. Tervezett modell
3. Elhangzó bírálatok
VEZETÉS
1. A szenátus a fő irányító testület, tagjait az oktatók saját maguk közül választják.
2. Az intézmény élén az irányító testület áll, tagjainak 50 százalékát az Oktatási Minisztérium delegálja.
3. A politikai kinevezettek sértik az egyetemi autonómiát.
ÖNÁLLÓSÁG
1. A vezetést alig illeti meg stratégiai intézményirányítási és gazdálkodási jog.
2. Nagy gazdasági és intézményirányítási jogkörrel rendelkezik az irányító testület, az intézmény ingatlanjait megterhelheti, bevételeit saját fejlesztési céljaira fordíthatja, vállalkozhat, gazdasági társaságot alapíthat.
3. A gazdasághoz kötődő „élelmes” főiskolák talpon maradnak, a túlzottan elméleti, és elitképzést megvalósító, kevéssé piacosítható szakok, tanszékek elvéreznek.
KÉPZÉS
1. Kétszintű, egymástól mereven elhatárolt főiskolai, egyetemi képzés folyik.
2. Át kell térni a lineáris – bachelor, master, doktori – képzésre.
3. A bolognai folyamatot sem kell elkapkodni, a több száz éves oktatási rendszer átstrukturálása időigényes.
BÉREZÉS
1. Mindenki egységesen a közalkalmazotti bértábla alapján kapja a fizetését, ha kiegészítő oktatásban vesz részt, külön díjazásban részesül.
2. A kezdő, fiatal oktatókat határozott idejű szerződéssel alkalmazzák, s általában is érvényesül a teljesítményarányos, minőségi bérezés.
3. Sakkban tartják a fiatal oktatókat. Ki az, aki tudományos oktatói pályára adja a fejét, ha nem biztos abban, hogy négy év múlva is szerződést kötnek vele? A teljesítmény mérése nem lehet objektív, szubjektív szempontok is közrejátszhatnak az értékelésben.
FINANSZÍROZÁS
1. Jórészt az állami költségvetés köldökzsinórján lógnak az intézmények, ami ugyan szűkös, de legalább biztos forrást jelent.
2. Az állami finanszírozás mellett az intézményeknek kiegészítő, piaci finanszírozásra kell törekedniük, s fel kell készülniük arra, hogy egyre nagyobb mértékben fogadjanak költségtérítéses képzésre jelentkező, valamint külföldi hallgatókat.
3. Mi lesz azokkal az intézményekkel, amelyek diplomásaira a piac csak kismértékben vevő, ugyanakkor társadalmi értéket képviselnek?
ÖNÁLLÓSÁG
1. A vezetést alig illeti meg stratégiai intézményirányítási és gazdálkodási jog.
2. Nagy gazdasági és intézményirányítási jogkörrel rendelkezik az irányító testület, az intézmény ingatlanjait megterhelheti, bevételeit saját fejlesztési céljaira fordíthatja, vállalkozhat, gazdasági társaságot alapíthat.
3. A gazdasághoz kötődő „élelmes” főiskolák talpon maradnak, a túlzottan elméleti, és elitképzést megvalósító, kevéssé piacosítható szakok, tanszékek elvéreznek.
KÉPZÉS
1. Kétszintű, egymástól mereven elhatárolt főiskolai, egyetemi képzés folyik.
2. Át kell térni a lineáris – bachelor, master, doktori – képzésre.
3. A bolognai folyamatot sem kell elkapkodni, az oktatási rendszer átstrukturálása időigényes.
BÉREZÉS
1. Mindenki egységesen a közalkalmazotti bértábla alapján kapja a fizetését, ha kiegészítő oktatásban vesz részt, külön díjazásban részesül.
2. A kezdő, fiatal oktatókat határozott idejű szerződéssel alkalmazzák, s általában is érvényesül a teljesítményarányos, minőségi bérezés.
3. Sakkban tartják a fiatal oktatókat. Ki az, aki tudományos oktatói pályára adja a fejét, ha nem biztos abban, hogy négy év múlva is szerződést kötnek vele? A teljesítmény mérése nem lehet objektív.
FINANSZÍROZÁS
1. Jórészt az állami költségvetés köldökzsinórján lógnak az intézmények, ami ugyan szűkös, de legalább biztos forrást jelent.
2. Az állami finanszírozás mellett az intézményeknek kiegészítő, piaci finanszírozásra kell törekedniük, s fel kell készülniük arra, hogy egyre nagyobb mértékben fogadjanak költségtérítéses képzésre jelentkező, valamint külföldi hallgatókat.
3. Mi lesz azokkal az intézményekkel, amelyek diplomásaira a piac csak kismértékben vevő, ám társadalmi értéket képviselnek?
Éppen erre hivatkozik Magyar Bálint is. „Az intézményeknek ma csak akadémiai, tudományos autonómiájuk van, pénzügyileg és irányítás tekintetében erősen meg vannak kötve, a karalapítástól a szakindításig minden engedélyezés az oktatási miniszter hatásköre.” Ezeknek a jogosítványoknak a túlnyomó többségét éppen hogy átadja a törvény az irányító testületeknek. „Mi ez, ha nem az autonómia kiterjesztése?” – érvel a miniszter.
Az értelmezésbeli különbség is jelzi, hogy a tárca és az érdekvédelmi szervezetek közötti „árok” egyre mélyül. A frontvonal azért alakult ki, mert az intézmények túlnyomó többsége úgy véli, a túlzott egyenlősdi jegyében mindenkit bedobnak a „piaci mélyvízbe”, boldoguljon, ahogy tud. Ha nincs pénze, vállalkozzon, adja bérbe ingatlanjait, vagy értékesítse, alapítson vagy szüntessen meg karokat, szakokat, mikor, mire van piaci igény. A törvénytervezet ellenzői szerint a bolognai folyamat csupán a képzési reformot indokolja, ennek ürügyén azonban a politika a gazdasági, irányítási reformot is ráerőlteti a hazai felsőoktatásra. „Márpedig nyugaton sem kapkodnak az új modell után, egyetlen ország sem siet, hogy a céldátum, 2010 előtt bevezesse”- érvel számos érintett. Meglátásuk szerint évszázados intézményeket kell átformálni, amihez idő kell.
NAGYÜZEM. Ám az is tény, hogy a felsőoktatás kapacitásának jelenlegi formában történő finanszírozása, már csak a munkaerőpiactól való teljes elszakadása miatt is, fenntarthatatlan.
Ma a magyar felsőoktatásban a legfrissebb adatok szerint 422 ezer index van – ennyi hallgató tanul nappali, esti, levelező és távoktatási formában. Őket pedig 20 ezer oktató tanítja. Egy évtized alatt nagyot változott az arány: most a fejlett európai országokban átlagosan 15, nálunk 21 hallgató jut egy oktatóra. „A létszámnövelésre elsősorban a politika ösztönözte a felsőoktatást, indokolatlanul megnőtt a hallgatói létszám. Tudomásul kell venni, hogy egy korosztály negyven százalékát nem lehet magas színvonalon oktatni, ezt a problémát a reform igyekszik majd megoldani” – szögezi le Magyar Bálint.
A tárcavezető szerint az a helyes, ha a megreformált magyar felsőoktatásban nem a kormány, nem a parlament, hanem a diák dönt a legfontosabb kérdésről. Ő határozza el, hová jelentkezik, vagyis hová viszi a pénzét (akár a családjáét, akár az állam által finanszírozott összeget), így végső soron ő dönti majd el, melyik felsőoktatási intézmény fog egyáltalán életben maradni és tovább fejlődni. Ez év szeptemberében Magyarországon 71 felsőoktatási intézmény működött, ebből 24 egyetem. Ez már ma is sok; hát még milyen sok lesz akkor, ha a felsőoktatást eléri a demográfiai mélypont, és kiélezi a versenyt az intézmények között! „Valaminek történnie kell, hiszen ebben a tanévben 102 ezer új hallgatót vettünk föl a felsőoktatásba, pont annyit, amennyi hatéves beiratkozott az első osztályokba” – mondja Besenyei Lajos, a miskolci egyetem rektora, a Rektori Konferencia elnöke. Figyelmeztető jel már most is, hogy a diplomás munkanélküliség nő: tavaly 13 ezer felsőfokú végzettségű munkanélküli volt, 23 százalékuk 24 évesnél fiatalabb.
Ma az oktatási intézmények a normatívából, a költségtérítéses hallgatók tandíjából (az összes hallgató körülbelül fele költségtérítéses) és a saját bevételekből élnek. Az egyetemek sok mindennel próbálkoznak – az aulát bálokra adják ki, pályáznak projektekre, vagy ahol az egyetem profilja ennek megfelelő, ott a vállalatok szakképzési támogatását is igénybe veszik. „A mi egyetemünk él a vállalati szponzorálás lehetőségével. Még Chikán Attila rektor alapította meg az úgynevezett professzori székeket. Ebből jelenleg 13 van a Corvinus Egyetemen, vagyis nagyobb, gazdagabb cégek egy-egy évre teljes egészében állják egy jó nevű professzor fizetését járulékokkal. Az egyetem így fiatal tehetségeket hozhat oktatónak” – mondja Mészáros Tamás, a Budapesti Corvinus Egyetem (volt Közgáz) rektora. Ő a reform nagyobb gazdálkodási szabadságát pozitívnak tartja, hiszen az egyetemek a törvénytervezet szerint valóban gazdálkodhatnak majd a vagyonukkal, hitelt vehetnek föl, tőkebevonást hajthatnak végre, a felesleges pénzüket befektethetik, vagyis kvázi üzleti alapon működhetnek, ami nagyobb szabadság, de persze nagyobb kockázat is. Egészen másképp vélekedik erről a likviditási gondokkal küszködő ELTE rektora. Klinghammer István keserűen mondja: ő is üdvözölné a nagyobb gazdálkodási szabadságot, amelyet az új törvény ad majd, de hogyan éljenek vele? Az ELTE-n végzettek 70-80 százaléka a közszolgálatban helyezkedik el, „mögöttünk nem áll ott a bankszféra, mint a Közgáz mögött”. Az elitképzést pedig – az ELTE bölcsészkarának szakjait – aligha lehet piaci alapokra helyezni, mert az egyenlő lenne a „halálukkal”.
Magyar Bálint oktatási miniszter szerint az a helyes, ha a felsőoktatásban nem a kormány, hanem a diák dönt a legfontosabb kérdésekről.
Magyar Bálint szerint azonban soha ilyen anyagi lehetőséghez nem jutott a magyar felsőoktatás, mint most. A miniszter sorolja: a Nemzeti Fejlesztési Terv keretében – pályázatok formájában – 6,7 milliárd forintot juttatnak a felsőoktatásnak a bolognai átállásra. Hagyományos költségvetési forrásokból az idén csaknem 8 milliárdot fordítottak infrastrukturális beruházásokra, jövőre közel ugyanekkora öszszeg jut. Mintegy 170 milliárd forintot szánnak – magántőke bevonásával – 2005 és 2007 között épületfelújításra, kollégiumi férőhelyek létrehozására. Az idén 33 milliárd forint, jövőre 43 milliárd forint pályázható az innovációs alapból, ezeket az összegeket a felsőoktatási intézmények kutatás-fejlesztésre fordíthatják. „Az új felsőoktatási törvény bevezetésével, amelyet reményeim szerint még ebben az évben megvitat a parlament, folytatódik az egyetemek nagykorúsítása. Az új törvény minden jogosítványt a felsőoktatási intézményhez kíván telepíteni, döntsenek ők felelősen” – mondja a miniszter.
EGYEZTETÉSEK. Ez akár lehetne végszó is. Pillanatnyilag mégis kérdéses, heves szakmai ellenállás esetén is a parlament elé viszi-e a Gyurcsány-kormány a javaslatot, s elfogadtatja-e az országgyűléssel 2005 elején, hogy hatályba léphessen már jövő ősszel, a következő tanév kezdetén. Az egyeztetések mindenesetre tovább folynak, miközben – reformtól függetlenül is – a felsőoktatási dolgozók szakszervezete 14 százalékos béremelést követel, amit nehéz lesz kigazdálkodni: a 2005-ös költségvetés tervezete reálértékben 5 százalékos csökkenést ígér a felsőoktatásnak.
