Két lépcsőben négyszázmilliót költhettek volna leszakadó családok felzárkóztatására, támogatására Kerecsenden, de az álom szertefoszlott, mert májusban a hét fős képviselő-testület három nemmel, három igennel és egy tartózkodással „leszavazta” a megnyert pályázatok elindítását, írja a Népszava.
A település egyebek mellett egészségügyi szűrőprogramokra, szociális bérlakások kialakítására, sportpályára, szolgáltató házra, járdákra költhetett volna, hogy a nyomorúságos körülmények között élő családok integrálódhassanak a falu jobbik felébe.
A deszegregációs program egyik ellenzője a település fiatal alpolgármestere, Prokaj Milán volt. A lapnak arról beszélt, a négyszázmilliós pályázat nagy része kamu-dolgokra menne el, egy-egy mentor óradíja harmincezer forint, az előadóknak kiégés ellen külön tréninget szerveztek volna hétvégente, naponta nyolcvanezer forintért.
A periférián csak a lumpenek maradtak, s az elmúlt évek tapasztalatai bebizonyították, hogy rajtuk akkor se lehet segíteni, ha megfeszül az ember
– nyilatkozott a politikus.
Számára az sem érv, hogy ez a pénz csak úgy az ölükbe pottyant, nem kellett érte tenni semmit, mert ő az ország közös pénzét sem szeretné elherdálni.
Sári László polgármester viszont másként látja a helyzetet. Szerinte szomorú, hogy szűk látókörű indokokkal elvették Kerecsendtől a fejlődési lehetőséget.
Nekünk nem tisztünk megítélni, sőt, ítélkezni afölött, hogy egy pszichológus óradíja magas vagy alacsony. Biztosan nem annyi, mint egy nyolc osztályt végzett szakmunkásé.
– vélekedett a falu vezetője.
Suha József, a helyi cigány kisebbségi önkormányzat vezetője szerint puszta irigység vezette azokat, akik mindkét pályázatra nemet mondtak:
Nehogy má´ jó legyen a cigányoknak! Erre gondolhattak, pedig nemcsak a cigányoknak lett volna jó, errefelé mindenki szegény.
Kiemelt képünk illusztráció. Fotó: MTI/Balázs Attila
