Járt már ön a Sorbonne–on? De csak az épületet látta vagy valóban a Sorbonne–ra járt? Nem mindegy. És mi a helyzet a nagy presztízsű magánegyetemmel, a New York University-vel? „Csiszolta-e ott is tovább a tudását?” Vagy csak arra(felé) járt? Ezekkel a kérdésekkel legfeljebb akkor kell szembesülnie, ha beírta az életrajzába, hogy „felfrissítette” tudását, illetve „tovább finomította” jogi ismereteit Cambridge-ben, a Sorbonne-on és a New York-i magánegyetemen. És ennek sem Nagy-Britanniában, sem Franciaországban, sem az USA-ban nem találja nyomát senki. És ha az olasz választások két nyertes, euroszkeptikus pártja – a populista 5 Csillag Mozgalom és a még populistább, még bevándorlóellenesebb, de korábban, a tavaszi választásokon a mérsékelt jobboldali szövetség tagjaként induló Északi Liga – Olaszországban miniszterelnöknek jelölte önt.
A szinte teljes ismeretlenségből előugró, és máris Pinokkióval versenyre kelő Giuseppe Contével ez történt. Mindeddig egy firenzei egyetemi tanár kiegyensúlyozott – és a nagy nyilvánosságtól jótékonyan távol eső – életét élhette, amikor a számára kedves 5 Csillag Mozgalom, amelyet a humorista Beppe Grillo alapított, felkérte őt miniszterelnök-jelöltnek. Az már nem vicces, hogy láthatóan Grillóék pártja is meglepődött az elmúlt 24 órában, mik derültek ki jelöltjéről. Ám az 5 Csillag Mozgalom egyelőre megvédte Contét és kitart miniszterelnökké jelölése mellett.
Fotó: Michele Spatari/NurPhoto/AFP
Mindazonáltal ez a kitartás nem biztos, hogy tartós lesz. Az olasz Rai Uno tévében máris egy többórás politikai magazin foglalkozott az új kormány lehetséges összetételével (a kormányalakításról a választások óta immár több mint két hónapja tárgyalnak az olasz politikusok), és Conte életrajzának furcsaságai ennek a műsornak a jelentős részét kitöltötték.
A Luigi di Maio, az 5 Csillag választási listavezetőjének ügyvédjeként is ismert Conte biográfiája tényleg számos „misztikus” elemet tartalmaz – és ezt nemcsak az olasz állami televízió, hanem a világsajtó is felfedezte magának. Az osztrák Der Standard azon szórakozik, hogy a firenzei jogászprofesszor biográfiája szerint a bécsi „International Kultur Institut”-ot (is) látogatta. Az csak hagyján, hogy ilyen nevű intézmény Bécsben nincs, csak egy Internationales Kulturinstitut, de az már tényleg némi képzeletre utal, hogy az intézményben Conte jogot tudott tanulni, mivel alapítása óta az intézet némettanítással foglalkozik. (Németül viszont aligha tanult meg Conte, hiszen akkor a semleges nemre utaló -es végződést nem hagyta volna le az intézet nevéből.)
A New York Times egyik újságírója annak nézett utána, volt-e a New York Universitynek Giuseppe Conte nevű hallgatója vagy előadója. Ám az adatkérésére az egyetem nem talált Giuseppe Conte nevű hallgatót, és a tanszékek munkatársai között sem akadt ilyen névre. Azt nem zárták ki, hogy egy-kétnapos kurzusokon részt vehetett, mert azokról nincs nyilvántartásuk. Így Conte biográfiájának ez az eleme is megkérdőjeleződött.
Újságírói kérdésekre az angol Cambridge-i Egyetem és az osztrák Internationales Kulturinstitut, de a párizsi Sorbonne sem adott ki adatot Contéról. Ezek az intézmények a személyiségi jogokra hivatkozva tagadták meg az információközlést. Így általában csak a spekuláció maradt a zsurnalisztáknak, hogy mit is csinálhatott az angliai Cambridge-ben, az osztrák fővárosban és az USA keleti partján a firenzei jogász, aki még a Yale egyetemet is beírta CV-jébe.
Pártja, az 5 Csillag Mozgalom közleménye szerint Conte sosem állította, hogy valamilyen mesterképzésben vagy hasonló programban beiratkozott diákként vett volna részt az említett oktatási intézmények kurzusain. Az Északi Liga vezetője, Matteo Salvini pedig megerősítette: az ő és Luigi di Maio közös jelöltje marad Conte.
Fotó: Silvia Lore/NurPhoto
Conte életrajzában nem csak a tanulmányai vitatottak. Amit biztosan tudni lehet róla, az sem nyugtat meg sokakat Olaszországban. Bár védőként, ügyvédként nem tehető felelőssé ügyfeleiért, de azért Itáliában sokan emlékeznek az úgynevezett Stamina-botrányra, amikor egy súlyos idegrendszeri problémákkal küszködő kisgyereket szülei egy vitatott – és két Nobel-díjas tudós által is elítélt – módszerrel, egyfajta őssejtkezeléssel (ha tényleg azzal) vontak „terápia” alá. A vitatott eljárást az olasz közvélemény nyomására egy ideig a római kormány is támogatta pénzzel 2013-ban, de a nemzetközi tudományos élet képviselőinek felháborodása miatt ezt a dotációt egy év múlva leállították. Conte ebben az ügyben exponálta magát a szülők védőügyvédjeként, s az olasz sajtóban ez a botrány majdnem akkora hangsúlyt kap, mint jogi „tanulmányai” szerte a világon.
A CNBC szerint Mattarellát nem elsősorban a jelölt egyetemi tanulmányai foglalkoztatják, hanem az őt jelölő politikai pártok programja. A rendkívüli módon eladósodott Olaszországban az 5 Csillag Mozgalom és az Északi Liga kihívást akar intézni az európai költségvetési szabályozás ellen, és növelni akarja a közkiadásokat. Részben visszavonnának a nyugdíjrendszert érintő korábbi szigorításokat is, szintén az államháztartás deficitjét fokozva, továbbá bevezetnék az úgynevezett alapjövedelmet. Ugyanakkor az alapjövedelem folyósítását időben korlátoznák.
A pénzpiacok mindenesetre idegesek a két euroszkeptikus olasz párt hatalomra kerülése miatt. A milánói tőzsdére és az olasz állampapírok piacára – azaz áttételesen az olasz költségvetési hiány finanszírozására – is negatívan hatottak az alakuló kormánykoalícióról érkező hírek. Az idegességet – ami számos hír szerint a magyar forint gyengüléséhez is hozzájárult, bár a magyar pénzre inkább valószínűleg a feltörekvő országok, így Törökország piaci megítélésének bizonytalanságai hatnak – fokozza, hogy kedden az Északi Liga vezére, Matteo Salvini bejelentette, hogy Paolo Savonát szeretné gazdasági miniszternek.
Savona – akinek a miniszterségét azért nem lehet biztosra venni – közismerten euroszkeptikus, sőt magáról az euróról, a közös európai pénzről is negatívan szokott nyilatkozni. Hogy mennyire negatívan, azt az angolszász sajtó különbözőképpen értékeli. A CNBC szerint korábban nyilatkozott Savona arról is, hogy az eurózónából ki kéne lépnie Olaszországnak, magát az eurózónát pedig egy alkalommal állítólag egy „német börtönhöz” hasonlította. A Financial Times ennél visszafogottabb mondatokat idéz tőle, miszerint csak szükség esetén kéne elhagynia Itáliának az eurózónát.
Arról persze Savona egyáltalán nem beszélt semmilyen forrás szerint, hogy gyakorlatilag a németek finanszírozzák az Európai Központi Bankon keresztül – amelyet egy olasz irányít egyébként – az itáliai költségvetési hiányt.
Kiemelt kép: Silvia Lore/NurPhoto/AFP
