1911. áprilisában a hollandiai Leiden egyetem alacsony hőmérsékletű anyagokkal foglalkozó laboratóriumában Heike Kamerlingh Onnes fizikus és kutatótársai folyékony héliumba merítettek egy higanykapillárist. Azt tapasztalták, hogy a higany ellenállása a nullára esett vissza, amint elérte a hőmérséklet a 3 Kelvin fokot (kb. -270°C).
Ma már tudjuk, hogy a szupravezetés volt az első a felfedezett kvantumjelenségek sorában, noha a kvantumelmélet mint olyan, nem létezett. Az azóta eltelt időben a kutatók új anyagcsaládokat fedeztek fel, amelyek egyre magasabb és magasabb hőmérsékleten mutattak szupravezető tulajdonságokat – a jelenlegi csúcstartó “már” -90°C-on működik.
Az energiaveszteség nélküli energiahálózatok, a hihetetlen sebességgel túlmelegedés nélkül működő számítógépek és a mágneses térben lebegő vonatok, azaz a szupravezetés ígéretei száz év alatt sem váltak teljesen valóra. Persze vannak gyakorlatban is használt, szupravezetőknek köszönhető technológiai újítások: ilyen például az MRI készülék, amely mágneses erejét ennek köszönheti. Ugyanígy a svájci Nagy Hadronütköztető is szupravezető tekercsek alkalmazásával képesek protonnyalábok irányítására.
AJÁNLOTT LINKEK:
További képek és részletek – angolul (Scientific American)
