Élet-Stílus

Halálos betegséggel küzdő gyerekek meséltek arról, hogy miért jó élni

A világ egyik legnehezebb munkája lehet egy kórház gyermekosztályán dolgozni. Túl sokszor kell feldolgozni, túl fiatal életek elvesztését. A dél-afrikai Fokváros egyik kórházában dolgozó Dr. Alaistar McAlpine az ideje nagy részében halálos betegségekkel küzdő gyerekekkel foglalkozik, mégis képes megtalálni a szépséget a munkájában. Azt mondja, nagyon sokat tanul az életről kis pácienseitől.

McAlipine beteg gyerekeket kérdezett arról, hogy mi számukra az élet értelme, mi az, amit legjobban szeretnek és mi az, ami aggasztja őket. Megdöbbentő válaszokat kapott, amiket a Twitteren osztott meg. Íme, a tizenegy poszt magyarra fordítva:

Egy gyerek sem mondta,

hogy szeretne többet tévézni,

hogy több időt szeretne eltölteni a Facebookon,

hogy szeret a többiekkel veszekedni,

hogy szeret kórházban lenni.

Többen említették viszont az állataikat:

„Imádom Rufust, mert a vicces ugatása mindig megnevettet.”

„Szeretem, amikor Ginny éjszakánként mellém bújik és dorombol.”

„Akkor voltam a legboldogabb, amikor a tengerparton Jake hátán lovagoltam.”

Sokan mondták, hogy a szüleik miatt aggódnak a leginkább:

„Remélem, minden rendben van anyával, olyan szomorúnak tűnik.”

„Apának nem kellene ennyire aggódnia, hamarosan úgyis találkozunk.”

„Isten majd gondját viseli anyának és apának, ha én már nem leszek.”

Minden gyerek imádja a jégkrémet, és azt, ha felolvasnak neki. Emberek, olvassatok a gyerekeiteknek, minél többet!

„A Harry Pottertől mindig bátrabbnak érzem magam.”

„Nagyon szeretem az űrben játszódó történeteket.”

„Nagyszerű detektív leszek, mint Sherlock Holmes, ha majd jobban leszek.”

A legtöbb gyerek azt kívánta, bárcsak sokkal kevesebbet törődött volna azzal, mit gondolnak róla mások, és többre értékelte volna azokat, akik normálisan bántak vele.

„Az igazi barátaimat nem érdekelte, hogy kihullott a hajam.”

„Jane eljött hozzám a műtét után, és még csak észre sem vette a sebemet.”

Sok gyereknek  volt a legkedvesebb emléke egy kirándulás a parton.

„Óriási homokvárakat építettem!”

„Nagyon izgalmas volt a hullámzó tengerben lenni! Még a szemeim sem fájtak.”

Mindegyikük mindennél többre értékelte a kedvességet.

„A nagyim nagyon kedves velem. Mindig megmosolyogtat.”

„Johnny nekem adta a fél szendvicsét, amikor nekem nem ízlett az enyém. Kedves volt tőle.”

„Szeretem, amikor az a kedves nővér van itt. Ő annyira gyengéd, nem fáj minden annyira.”

És minden gyerek imádta azokat, akik megnevették őket.

„Az a bűvész annyira buta volt! Leesett a nadrágja, nem bírtam abbahagyni a nevetést.”

„Imádom, amikor apukám vicces pofákat vág.”

„A gyerek a szomszéd ágyban pukizott egy nagyot! Hahaha!”

Minden gyerek ragaszkodott a kedvenc játékához és a szuperhősökhöz.

„A Sophia hercegnő a kedvenc babám.”

„Imádom Batmant!” (Minden fiú odáig van Batmanért)

„Szeretem a macimat ölelgetni”

Végül minden gyerek számára a családdal töltött idő volt a legfontosabb.

„Anya és apa a legjobbak a világon!”

„A nővérem mindig szorosan megölel.”

„Senki sem szeret úgy, ahogy az anyukám szeret.”

„Vidd haza magaddal ezt az üzenetet! Légy kedves, tölts több időt a családoddal, süss el poénokat, menj le a partra. Öleld meg a kutyádat. Mondd el annak a különleges embernek, hogy szereted. Ezek azok a dolgok, amiket ezek a beteg gyerekek többször szerettek volna csinálni. Minden más csak részletkérdés. Ja, és egyél sok jégkrémet” – zárta sorait Dr Alaistar.

(via 9gag)

Ajánlott videó

Olvasói sztorik