Vészterhes idők áldozatot kívánnak – szűrhető le a publicisztikából, amely már év elején átfogó elemzést ad közállapotainkról. Váncsa István emlékeztet rá, hogy komoly szorításban az ország, délről muzulmán invázió, nyugatról Soros György fenyeget, teljesen helyénvaló tehát levél és csekk (élőknek, holtaknak, még Simicskának is), hogy a hívek,
akik a maffiaállam uralmának üdvös voltáról meg vannak győződve, időről időre kinyilvánítsák elkötelezettségüket a rémségek e kicsiny boltja iránt, amivé a rendszerváltás utáni Magyarország fajult.
Sehonnai bitang számolná csak ki, hogy
hogy ha a Fidesz-szavazók fejenként átlagosan ötezer forintot adnak be a közösbe, akkor összejön tizenötmilliárd,
amit különösebb erőfeszítés nélkül összedobhatna Matolcsy és Mészáros gyerekeivel Orbán veje is. Sehonnai bitang firtatná csak, hogy a határon túli magyar futball támogatására, a kormány kommunikációjára
e sorsfordító időkben, amikor a nemzet léte vagy nemléte a tét, miért kell hatalmas summákat költeni.
Ez a mi fényes jövőnk, további sikereink és győzelmeink záloga, jön Soros a muszlimok élén, határainkhoz közeledve megpillantja a nemzeti nagytőkét, visszatorpan, megfordul, sírva megy haza.
Az orbánhitű megingathatatlan, tudja, amit tud, ahogy például az egyre sokasodó laposföldhívők is tudják: világunk áldott életöböl, búrával fedett, gyönyörű és mozdulatlan korong a végtelenben.
Kiemelt kép: MTI / Bruzák Noémi