Az adóverseny az Európai Unión belül sem ismeretlen fogalom, vélhetően azonban még nagyobb hangsúlyt kap majd a bővítés után, sőt a jelek szerint már a bővítés előtti utolsó percekben is. A tíz csatlakozóval kibővülő
Mindenképpen nagy a különbség
A mannheimi Európai Gazdaságkutató Központ (ZEW) és az Ernst & Young által kiadott tanulmány szerint a tíz május elsején csatlakozó ország közül Lengyelországban a legmagasabb a vállalati adóteher (a szakértők számítása szerint 25 százalék) és Litvániában a legalacsonyabb (13 százalék). Ugyanez a tanulmány Németországra 37 százalékos szinten állapította meg a vállalatokat közvetlenül terhelő adók szintjét. Ez aligha nevezhető újdonságnak, a pohár azonban – úgy tűnik – mégiscsak most, a bővítést megelőző órákban telt be Nyugat-Európában, legfőképpen Németországban.
Német-balti tengely
Az unió legnagyobb gazdaságában, Németországban már az ország kancellárja sem rejti véka alá a problémával kapcsolatos negatív érzelmeit. Legutóbb igen élesen rohant ki a csatlakozók adópolitikája ellen. Szerinte az nem mehet tovább, hogy országát elhagyják a cégek a „tisztességtelen adóverseny” miatt, és közben Németország mint az EU legjelentősebb nettó befizetője, finanszírozza is ezeknek az országoknak a felzárkózását. A kancellár azt is hozzátette: „nem fogadható el az, hogy javarészt a német adófizetők pénzéből elősegítjük a munkahelyek elvándorlását”.
A német kancellár szavai – pártállástól függetlenül – nem arattak egyértelmű sikert, a meglepetést pedig csak fokozta, hogy Schröder
legnagyobb riválisa, a konzervatív bajor miniszterelnök, Edmund Stoiber is egyetértett vele. Igaz őt rendre is utasította a CDU-elnöke, Angela Merkel, aki rosszízűnek és irigynek nevezte az államférfiak kijelentéseit. Schröder szavainak időzítése is meglehetősen szokatlan, Németországban ugyanis éppen április 15-én kezdődött az Európai Unió bővítését népszerűsítő kampány, amelyet azért kellett elindítani, mert a német polgárok egyre kevésbé lelkesednek a volt kommunista országok befogadása miatt.
A németek mellet a svédek is kitettek magukért a bővítés megítélésének befolyásolásában. A svéd kormányfő éppen a német kancellárral egy napon mondta, hogy „hiába hiszik azt az újonnan csatlakozók, hogy a balti államok magas adókulcsokat alkalmaznak majd, és a pénzt keletre küldjük, ahol a jómódúak nem fizetnek adót, mert ez így nem tartható”.
Osztrák út
Szomszédunkban a néppárti-szabadságpárti kabinet – éppen a Kelet-Európa felől fenyegető adóversenyre reagálva – tavaszra tervezi, hogy elfogadtatja a január elején nyilvánosságra hozott, „szenzációsnak” mondott adóreform-tervezetét. Az osztrák lapokban, az utóbbi időben el is szaporodtak az idei és a jövő évtől esedékes adókulcsokról, illetve az elérhető megtakarításokhoz szükséges számításokról szóló írások. (Ausztria adóreform-tervezete – önvédelmi reflex)
Az adóversenynek természetesen az európai szabályok is teret engednek mindaddig, amíg nem diszkriminál. Ha azonban „a vállalatok, szektorok egy országban jobb elbánásban részesülnek, mint mások, akkor valószínűleg az állami támogatások problémájával állunk szemben” – nyilatkozta a közelmúltban éppen a Figyelő című lapnak Mario Monti, az unió versenyügyekért felelős biztosa. (Nem kell tiltani az adóversenyt – az unió versenyjogi biztosa Budapesten)
A biztos, az újonnan csatlakozók adószabályozását megvédve rögtön hozzá is tette: „ha egy országban lineáris az adózás és viszonylag alacsony az adókulcs, akkor nincs miért közbeavatkozni. Ebből a szempontból inkább az a kérdés, hogy a huszonötök majd milyen mértékben akarják harmonizálni az adókat.”
A probléma orvoslására persze több eszköz is kínálkozik. Egyrészt, amint azt Ausztria példáján is láthatjuk, a tagországoknak lehetőségük van arra, hogy költségvetésük teherbíró képességét mérlegelve beszálljanak az adóversenybe. Az adóverseny enyhítésére is volna lehetőség, átfogó európai szabályozás keretében, ám ennek egyelőre nyoma sincs. Mario Monti, ugyancsak a Figyelőnek adott interjúban ezzel kapcsolatban csupán annyit mondott: „Az adóharmonizáció – különösen a vállalati, társasági adók terén – érzésem szerint az elkövetkező években az egyik leglényegesebb vitatéma lesz az unióban.”
