A Leicesteri Egyetem csapata a helyszínen egy 5 méter széles árkot tárt fel, melyben agyagedények és fegyverek töredékeire bukkantak – számol be az IFLScience. A maradványok szénizotópos vizsgálata alapján a leletek az időszámítás előtti 1. századból származnak. A szakértők szerint ez az első régészeti bizonyíték Iulius Caesar britanniai inváziójára.
Az árok sokban emlékeztet a franciaországi Alesiaánál feltárt római védelmi rendszerre. A kutatók szerint a nyugat-angliai árok egy nagyobb erődhöz tartozhat, mely akár 20 hektáros is lehet.
A hatalmas erőd védhette Caesar 800 hajós flottáját, amely egy közeli partszakasznál kötött ki. A Pegwell-öböl a környéken az egyetlen nyílt öböl, mely elég nagy ennyi hajó befogadásához. A helyszín ráadásul a Caesar által leírtakkal is összhangban van.
Andrew Fitzpatrick, a Leicesteri Egyetem munkatársa szerint a szirtek, a nagy nyílt öböl és a közeli, magasabban fekvő terület mind arra utalnak, hogy az időszámítás előtt 54-es partra szállás a Pegwell-öbölben történt. Korábban a szakértők úgy gondolták, hogy a régió túl messze fekszik a parttól, 2000 évvel ezelőtt azonban jóval közelebb lehetett a tengerhez.
Bár a középkorig Thanetet egy csatorna választotta el a szárazföldtől, a római hadseregnek feltehetőleg nem okozott problémát az átkelés.
Britannia római inváziója nem sokkal azután kezdődött, hogy Caesar elfoglalta Galliát. A helyiek ellenállása, a szélsőséges időjárás és egy gall felkelés miatt azonban a hadjárat kudarcba fulladt.
Bár Britanniát Claudius császár 43-as hódításáig nem csatolták a birodalomhoz, Caesar nem volt teljesen sikertelen, hiszen több szerződést is kötött a helyiekkel. Ezek a szövetségek a későbbiekben sokat segítettek a rómaiaknak.
Ez volt a kezdete Britannia állandó, közel 400 évig tartó római megszállásának, amely Walest és Skócia bizonyos részeit is érintette, ami azt sugallja, hogy Claudius később kiaknázta Caesar örökségét
– mondta Colin Haselgrove, a régészeti projekt vezetője.
(Kiemelt kép: University of Leicester)
