Tudomány

Elveszett római város romjaira bukkantak Tunézia partjainál

Elveszett római város maradványaira bukkantak Északkelet-Tunézia partjainál. A felfedezés alátámasztja azt az elképzelést, mely szerint a települést egy hatalmas szökőár pusztította el 1600 évvel ezelőtt.
Korábban a témában:

A várost a Tunéziai Nemzeti Örökségi Intézet és a Sassari Egyetem munkatársai találták meg. A szakértők eddig utcák, emlékművek és erjesztett halak tárolására alkalmas edények maradványait azonosították. Mounir Fantar, az olasz-tunéziai misszió vezetője szerint a felfedezéssel alá tudták támasztani, hogy Neapolis a garum – azaz a római fermentált hal – és a sózott hal meghatározó központja volt a korszakban.

A Neapolis – azaz “új város” – igen gyakori elnevezés volt a görög és római települések közt – gondoljunk csak Nápolyra vagy Konstantinápolyra. A kutatók által megtalált város a mai Nabeul közelében feküdt, a Szicília felé kinyúló Cap Bon-félszigeten.

Fantar kollégáival 2010 óta kutat Neapolis romjai után.

A források szerint a települést egy hatalmas szökőár nyelte el időszámítás szerint 365-ben.

A romok közt a házak és ipari létesítmények mellett jól kidolgozott mozaikok maradványait is fellelték. A felfedezésnek köszönhetően a kutatók megállapíthatták, hogy a település közel egyharmadát valóban ellepte a víz.

365. július 21-ének reggelén egy 8,5 magnitúdójú tenger alatti földrengés rázta meg a Kelet-Mediterráneumot. A földmozgás epicentruma Krétánál volt, ahol a települések többsége el is pusztult. A katasztrófa hatásait azonban jóval messzebb, a mai Görögország, Ciprus, Szicília, Spanyolország és Észak-Afrika területeinek lakói is megszenvedték.

Ammianus Marcellinus, római történetíró eképpen írta le az esett:

Kevéssel napkelte után egymást követték a félelmetesen cikázó villámok, utána az egész föld megrázkódott, egyensúlya megrendült, a tenger pedig kettéválva, fölkorbácsolt hullámokkal visszavonult. Ezt követően kitárult a mélytengerfenék, és látni lehetett az iszapban vergődő különféle tengeri állatokat. Hatalmas völgyek és hegyek, amelyeket a természet ősidőktől fogva a mérhetetlen víztömeg alá rejtett, valószínűleg akkor látták először a Nap sugarait. Sok hajó került a szárazföldre, mintha zátonyra futott volna, az emberek pedig bátran gázoltak a visszamaradt pocsolyákban, hogy puszta kézzel fogjanak halakat és más állatokat. Ámde ekkor a zúgó tenger, mintha megneheztelt volna a kényszerű visszavonulásért, ellenkező irányban visszazúdult. A buborékoló zátonyokon dühösen átcsapó hullámok elárasztották a szigeteket és a szárazföld partvidéki területeit, elsöpörve számtalan épületet a városokban és más helyeken. Az elemek ádáz harcába belekeveredett föld felszíne különös látványt nyújtott. A tenger hatalmas víztömege, amely akkor áramlott vissza, amikor senki sem várta, sok ezer embert ölt meg és nyelt el.

A fentieket olvasva nem meglepő, hogy a part menti város a tenger mélyére került.

(IFLScience)

Ajánlott videó mutasd mind

Ha kommentelni, beszélgetni, vitatkozni szeretnél, vagy csak megosztanád a véleményedet másokkal, a 24.hu Facebook-oldalán teheted meg. Ha bővebben olvasnál az okokról, itt találsz válaszokat.

Nézd meg a legfrissebb cikkeinket a címlapon!
24-logo

Engedélyezi, hogy a 24.hu értesítéseket
küldjön Önnek a kiemelt hírekről?
Az értesítések bármikor kikapcsolhatók
a böngésző beállításaiban.