168 évvel ezelőtt, 1849. október 6-án végezték ki Aradon az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 13 tábornokát.

Egy évvel a világosi fegyverletétel után

Kossuth Lajos 1890-es, híres torinói beszédében (melynek hanganyaga rögzítésre is került) Magyar Golgotának nevezte Aradot, ahol egyébként nem is 13, hanem 16 magas rangú tisztet végeztek ki bő egy évvel 1849. augusztus 13-át követően, amikor Görgei Artúr tábornok, a magyar honvédhadsereg főparancsnoka az orosz cár előtt letette a fegyvert.
Görgei sokat vitatott, Kossuth által kifejezetten elítélt cselekedete első sorban szimbolikus volt: a magyar honvédséget ugyanis végeredményben nem az osztrák császári csapatok, hanem a segítségükre rendelt oroszok győzték le – így hivatalosan is. Mindez sajnos nem sokat változtatott azon a tényen, hogy a szabadságharc Világosnál véget ért.
És bár az osztrákok a fegyverletétel kapcsán korábban bizonyos mértékű amnesztiáról beszéltek, I. Ferenc József megtorlására nem sokat kellett várni.

1849. október 6.

Ferenc József úgy döntött, hogy az oroszokkal történt korábbi egyezségét megváltoztatva ő maga kíván eljárni a magyar forradalmat vezető, eredetileg az ő seregéből átállt tisztekkel szemben. Az oroszok ennek megfelelően minden elfogott tisztet átadtak Haynaunak, ezzel pedig megfosztották a 13 főtisztet a “tisztnek járó halál” esélyétől, a golyó általi haláltól. Ferenc József példát akart statuálni, illetve emlékeztetni akarta az ellene lázadókat arra az 1848. október 6-i eseményre is, amikor a forradalmárok Bécsben felakasztották Theodor Baillet de Latour hadügyminisztert.

Batthyány Lajost, Magyarország első miniszterelnökét azonban nem sikerült felakasztaniuk, mert Batthyány az ítélet szerinti akasztása előtti éjjelen súlyosan megsebesítette a nyakát egy, a felesége által a börtönbe csempészett tőrrel. Őt másnap Pesten, az Újépület udvarán fegyveres kivégzőosztag ölte meg. Utolsó mondata így hangzott: “Éljen a haza, rajta vadászok!”

Kossuth Görgeit hibáztatta

Kossuth Lajos a fegyverletételt követően  végül elhagyta az országot, majd az emigrációból egészen halálig igyekezett fenntartani a forradalmi hevületet mindazokban, akikhez eljuthatott a szava.
Politikailag érhető, de etikailag sokak által erősen kifogásolt módon végig Görgeit hibáztatta a forradalom elbukásáért. Úgy gondolta (minden esetre erre reflektált mindvégig), hogy Görgei Artúr elárulta a szabadságharcot azzal, hogy megadta magát.

A történészek nagy része ma már úgy gondolja, hogy Görgei logikus katonai döntést hozott a fegyverletétellel, hiszen erősen megtizedelt serege a súlyos túlerőben lévő orosz csapatokkal szemben már tökéletesen tehetetlen volt. Görgei nehéz, de szakmai és emberi tekintetben felelős lépést tett 1849. augusztus 13-án.