Egy nemzetközi kutatókból álló csapat még 2013-ban fúrt át 800 méternyi jeget, hogy elérje a Nyugat-Antarktisz mélyén fekvő Whillans-tavat. A szakértők több ezer éve elzárt víz- és üledékmintákat gyűjtött be.
Alexander Michaud, a Montanai Állami Egyetem munkatársa szerint a felfedezés nem csak a globális éghajlatra gyakorolt hatása miatt fontos, hanem azért is, mert a metánevő mikroorganizmusok igen elterjedtek lehetnek a nyugat-antarktiszi jégpáncél mélyén.
A csapat a baktérium genomját, illetve a minták metánkoncentrációját elemezte.
Bár kevesebb a metán, mint a szén-dioxid, mégis igen veszélyes üvegházhatású gázról van szó. Az elmúlt 20 év során a metán 86 százalékkal nagyobb arányban melegítette a bolygót, mint a szén-dioxid. Éppen ezért, ha a jeges kontinens mélyén valóban rengeteg gáz található, mindent meg kell tennünk, hogy megakadályozzuk a légkörbe jutását. A szakértők szerint a Whillans-tóban élő baktériumok a metán több mint 99 százalékát fogyaszthatnák el.
John Priscu, a Montanai Állami Egyetem kutatója azt mondta, bő egy évtizednyi tudományos és logisztikai tervezésre volt szükség, mire sikerült begyűjteni az első mintákat az antarktiszi szubglaciális környezetből. Az eredmények megváltoztatták a szakértők Antarktiszhoz való hozzáállását.
A kutatás azonban nem csak a globális felmelegedés és a földi élővilág szempontjából lehet fontos. Nem kizárható, hogy az új létforma felfedezése egy nap még segíteni fog az űrkutatóknak, amikor idegen, jeges égitesteken, például az Enkeláduszon fogják keresni a potenciális élet nyomait.
