Nagy a fejetlenség a vizes vébé fogalma körül

Nyakunkon a vizes vébé, jegyek már csak korlátozott számban kaphatóak és – ahogy azt egy tegnap esti budapesti kerti parti során tapasztaltam – sokan még mindig nincsenek tisztában azzal, pontosan mit is takar ez az esemény.

Takarja természetesen egy kokainista rablóhorda fosztogató habzsolását, de ezzel én most nem szeretnék foglalkozni, nem szeretnék ünneprontó lenni, engem csak a sport érdekel.

A kerti partin egy hölgy azzal az ötlettel állt elő, hogy meg kéne nézni legalább a kajakosok versenyét, arra azért kíváncsi lennék, mondta, és a férje sem mondott nemet, mi több, azt felelte: jó ötlet, kicsim, végül is, miért ne?

Na, és akkor itt álljunk meg egy szóra, kezdjük az alapoktól, és tisztázzuk, mi is az a vizes vébé, mik azok a vizes sportok, továbbá, melyek azok a sportok, amik első látásra vizes sportnak tűnnek, de korántsem azok.

Ha a gyerekeinknek a lehető legegyszerűbben szeretnénk elmagyarázni, melyek a vizes sportok, mondjuk azt:

kicsim, a vizes sport olyan sportverseny, mely során az ember szánt szándékkal lesz vizes, a vízbe saját akaratából ugrik, mászik bele, és a futam- vagy játékidőt általában végig a vízben, vizesen tölti.

Ha ezt megértettük, azt is értjük, miért nem vizes sport a kajakozás, miért butaság arra biztatni barátainkat, hogy látogassunk el a kajakosok versenyére egy vizes vébé alkalmával, hiszen a kajakos a vízbe már a futamidőn túl ugrik (egyesek szerint dől) bele, ha egyáltalán beleugrik (vagy dől), a kajakos versenyen kívül lesz vizes, tehát a kajakozás nem vizes sport, hanem vízi sport.

– Érdekes, amit mondasz, szólt a férj, azt hiszem értem is. Engem igazából az érdekelne, van-e olyan vizes sport, amely közben a versenyző száraz marad?

Nem, természetesen nincs. A tudomány jelenlegi állása szerint ilyen vizes sport nincs, hiszen, mint mondtam, a vizes sportok lényege, mintegy kvintesszenciája, hogy az ember a vízben versenyezve vizes legyen. Ehhez mindenekelőtt az kell, hogy a sportoló bejusson a vízbe. A vízbe különböző technikákkal lehet bejutni, ugrással, mászással, lépcsőn, létrán, illetve úszva.

Olyan vizes sport is akad, nevezzük nevén, a műugrás, amely éppen a vízbe történő bejutás technikai kivitelezésének esztétikájára összpontosít, más vizes sportok esetében lényegében mindegy, hogyan jut be a versenyző a vízbe, egy vízilabdázónak például általában elnézik, ha nem a test kereszttengelye mentén előre és hátra végrehajtott szaltókkal ugorva jut be a medencébe.

– És, ha bent vagyunk, akkor ott sportolnunk kell – mondta a férj.

– Nem. Nem egészen. Azután, hogy bementünk a vízbe, magunk dönthetünk arról, hogy sportolunk-e, vagy sem.

– Értem. De mi mást lehet a vízben csinálni?

– Mi mást? Ezer dolgot. Ezt felsorolni is nehéz. Van aki nézelődik, mások, üldögélnek, pancsolnak, és olyan is akad, aki azért megy be a vízbe, mert pisálnia kell.

– És mi a helyzet a horgászokkal?

– Ők általában a fák tövében pisálnak.

– Nem úgy értem. A horgászat az nem vizes sport?

– Nem értem a kérdést – feleltem, de hazudtam, értettem a kérdést, csak nem szerettem volna megsérteni, a felesége előtt nevetségessé tenni a férfit, elszámoltam magamban tízig, mert a kérdés természetesen orbitális hülyeség, valóban előfordul, hogy a horgász horgászás közben bemegy a vízbe, de sportolást a szárazon maradt technikai eszközével, a horgászbotjával végzi, a horgászat nem vizes, hanem vízi, azon belül is technikai vízi sport, nem pedig vizes sport.

Szóval nagy a zűrzavar a fejekben, pedig már csak három nap és kezdődik a világtörténelem legnagyobb szabású vizes sporteseménye, amit csak Magyarországon tízmilliárdan kísérnek majd figyelemmel a helyszínen és a tévéképernyők előtt.