Eddig két párt nevezte meg miniszterelnök-jelöltjét. Pontosabban Botka Lászlót még csak ajánlja az MSZP, kongresszusi döntés még nem született róla. Esetében egyelőre azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy Botka eredetileg „az” ellenzék – a baloldali-liberális tömb – miniszterelnök-jelöltjének jelentkezett be, és nem csak a szocialistákénak. Szeged polgármesterének ambíciója mellé megérkezett a Párbeszéd taggyűlésének döntése is, amelynek értelmében a párt Zugló polgármesterét, Karácsony Gergelyt állítja kormányfőjelöltnek.
Ma Botka és Karácsony a Jobbikon kívüli ellenzék legismertebb- és népszerűbb politikusai. Ehhez képest és a Medián legutóbbi mérése szerint, míg az MSZP elutasítottsága már-már mozdíthatatlan szinten áll, addig a Párbeszéd támogatottsága – jó esetben – 1 százalék a közvélemény-kutatások szerint.
Jelenleg az ellenzéki szövetségi politika kultúrája erősen kétségessé teszi, hogy akár Botka, akár Karácsony közös miniszterelnök-jelölt legyen. A helyzet ugyanakkor annyiban talán jobb (vagy inkább más), mint négy éve, hogy akkor hiába futott versenyt Mesterházy Attila és Bajnai Gordon egy előválasztás nélküli előválasztás során, távolról látszott, hogy egyikük sem lesz alkalmas integrálni az ellenzékiek és bizonytalanok táborát. A fent említetteknek erre nagyobb az esélyük, más miatt indulnak nehéz helyzetből.
A láthatatlan ember
Botka miniszterelnök-jelölti kampánya messze láthatatlanabb, mint Mesterházyé vagy Bajnaié volt – amikor ők még csak jelöltjelöltek voltak. Holott tény, hogy Botka meghirdetett egy programot, amely fölött most lehet matematikázni, hogy alaposan kiszámolt-e, elég konkrét-e. Mindenesetre a „Fizessenek a gazdagok!” a szociális válság Magyarországán megfelelő üzenet, csomagolható bele egy miniszterelnök-jelölt, és olyan politikát sugall, amit az MSZP már évek óta kíván képviselni (legalábbis most áll programszinten a legközelebb ahhoz, amit eddig szavakban óhajtott).
Ezt a kampányt nem is az tompítja, hogy Botkát – ahogy várható volt – támadja a habonyizált jobboldali nyilvánosság, hogy Szigetvári Viktor, az Együtt politikusa populizmusként értelmezi a terveit, vagy hogy Gyurcsány Ferenc személyeskedő kritikával illeti Szeged első emberét, hanem az,
Erre pedig elégtelen válasz, hogy van, csak éppen nem látszik a budapesti laptopokból. Aki ugyanis áttekinti a kampányeseményekről szóló felvételeket, beszámolókat, az láthatja, hogy bár mozgósítanak azokra a helyi MSZP-szervezetek, de ennek hatékonysága összehasonlíthatatlan a 2010 előtti helyi aktivitásokkal. A láthatatlanságot csak „erősíti”, hogy Botka László úgy folytat ismertségnövelő, népszerűsítő kampányt, hogy lényegében véve nem szerepel a nyilvánosságban. Még Bajnai Gordon is állást foglalt – azért ő a példa, mert tőle különösen idegen volt a „politikusi” fellépés és gondolkodás – minden aktuális kis és nagy politikai kérdésben.
Akkor beszél, ha kérdezik
Ehhez képest Botka kampányának lényegében egész időtartama alatt csak akkor beszél, ha kérdezik az egyes kormányzati botrányokról, a napirenden lévő ügyekről. És miért kérdeznék őt, ha újdonsággal nem szolgál? Helyette a szokásos politikusi témafelosztás gyakorlatának megfelelően a párt elnöke vagy egy-egy szakpolitikus beszél. Lehet, az jár Botka és stábja fejében, hogy nem akarják elhasználni jelöltjüket. Ezzel a probléma csak annyi, hogy amíg Botka László leginkább az egykori szocialista fellegvárakban és politikai vonzáskörzetükben látszik, aközben a médiából tájékozódó választó az MSZP-t Molnár Gyulával, Hiller Istvánnal vagy más kevésbé népszerű arccal azonosítja.
Botka kampánya ennek megfelelően – és az MSZP bajait ismerve, érthetően is – rövid távon aligha húzhatta meg a párt támogatottságát. Érdemi elmozdulást a közvélemény-kutatók többsége nem rögzít. Megnehezítette Botka dolgát a pártokat kitakaró CEU-ügy, és minden, ami azzal járt, így a pártokat nélkülöző antipolitikai tüntetések sora, ahogyan a Simicska-felületeken országszerte látható Jobbik-plakátkampány is. Botka erejét nem növeli az sem, hogy Gyurcsány Ferenc állja a kihívást, saját országjárása során összehúzza helyi aktivistáit, jelenlétével megerősíti őket abban, hogy marad, és vélhetően ő vezeti majd a DK választási listáját. Botkának a kezdetek óta az volt (az lehetett) az egyetlen megoldása a Gyurcsány-kérdésre, hogy kampánya majd megnöveli az MSZP támogatottságát, és a küszöb alá viszi a DK-t, mindennek eredményeként pedig lesz Gyurcsány pártjában egy olyan alulról, illetve kívülről, a véleményvezérektől és nyilvánosságukból érkező nyomás, hogy a volt miniszterelnök hátralép. Ma ennek semmi jele, az előbbi feltételekből egy sem látszik egyelőre teljesülni.
Majd ősszel
Az MSZP ennek megfelelően ma már őszre tolná ki az együttműködésre vonatkozó megállapodások tető alá hozását, és a szocialisták tisztviselői egyre kevesebbet beszélnek az összefogás kérdéséről. Ha igen, úgy Botka roncsolódik azáltal, hogy belemegy Gyurcsánnyal az adok-kapokba, és nem erősíti pártját azáltal sem, hogy inkább csak egy embere annak, mintsem az első embere. Hiába van programja, kampányának nincsenek szakaszai: ahogy indult, úgy folytatódott,
Nincsenek új bejelentések, nincsen dinamika, nincsenek arra érkező reflexiók, nincsen innovatív kampánytechnika, és amint látszik, nincsen benne jelentősebb – az MSZP-t korábban jellemző – anyagi és szervezeti ráfordítás sem.
Mindebből nem következik, hogy ez nem változhat, viszont annyi igen, hogy korábban az MSZP tudatosabban kampányolt ennél, és Botkánál is volt jobb rétor a pártban – a május elsejei beszédének fő állításai se voltak se retorikailag, se dramaturgiailag (meg)rendezve, és erre nem mentség, hogy a többi beszélő is annyi hibát követett el, amennyit csak lehetett.
Botka kampánya ezek szerint őszig tarthat, hacsak addig hivatalos miniszterelnök-jelölti megerősítést nem kap. Ám nem lehet felejteni, hogy ő „mindenki” miniszterelnök-jelöltjének jelentkezett be, és kérdés, hogy ha nem húzza fel addig ő az MSZP-t, mi lesz majd az a politikai innováció, ami a listák versenyében, tehát egy eleve konfliktusosabb környezetben odáig emeli a szocialista pártot, hogy Botka ne kockáztassa azt: esetleg a Jobbik mögött, a harmadik helyen végez csak az általa vezetett lista.
Ennek az esélye megvan, ahogyan laboratóriumi körülmények mellett – amelyek a valóságban könnyebben előállíthatók, mint elsőre tűnne – egy rezsimváltásnak is.
Láthatósági mellény
Botka mellett hamarosan Karácsony Gergely is megkezdheti kampányát. Előnye számos: Zuglóban egy sajátos nagykoalícióban egyensúlyoz, 2010-ben kezdődő politikusi pályája előtti tapasztalataiból adódóan feltételezhető, hogy kommunikációs értelemben és politikailag kevésbé megy a falnak. Ugyanakkor amíg Botka mögött van egy szervezet, amely tehetetlenségében is mozog, addig Karácsony pártja a kis pártok kenyerét eszi, és annak ellenére, hogy mind az előválasztás, mind az alapjövedelem a Párbeszéd olyan projektje, amely sokáig a napirenden szerepelt, tudható volt, hogy önmagukban nem lesznek a növekedés katalizátorai.
Karácsonnyal most a Párbeszéd láthatósági mellényt kapott,
Botka hibáiból – így a láthatatlanságából – tanulhat Karácsony kampánya. Más miatt nehéz a helyzete: lényegében ez pártja utolsó esélye arra, hogy megemelje a támogatottságát, és arra, hogy olyan ügyek, amelyeket a Párbeszéd korábban felkarolt és képviselt, most más megvilágításba és valahogy napirendre kerüljenek.
Hogy a Párbeszéd Karácsonnyal meg tudja-e ugorni külön indulás esetén az 5 százalékos küszöböt, az erősen kérdéses. Mai tudásunk alapján a most küszöb alatt mért pártok közül aligha juthat be mindegyik a 2018 utáni törvényhozásba.
Pólus, center
A Juhász Péter által emlegetett „új pólus” egyre kellemetlenebb helyzetbe hozza Juhászt és pártját, az Együttet. Nemcsak azért, mert ez már egy blame game-ben is gyenge pozíció (az Együtt lenne e téren a küszöb alattiak DK-ja, azaz az összefogás pártja), hanem mert légüres térbe tolja ki a pártot, amelynek 1-2 százalékra csontosodása – különösen a Momentum megjelenése után – nem megnyugtató egy különinduláshoz.
Márpedig a posztliberális, technokratikus Momentum világosan kifejezte azt, amit már az LMP is az Együtt felé:
Ezt állítják.
Juhász – mint Gyurcsány szokta a nagy játszmában – meg se hallja a választ, még május elsején is arról beszélt, hogy új pólusra van szükség, és induljanak külön listákon a „régi pártok”. Sajátos, amikor egy pártvezető nem csinálja a stratégiáját, hanem inkább elmondja a nyilvánosságban. Az Együttnek miniszterelnök-jelöltje jelenleg nem látszik, Karácsonyhoz hasonló alkalmas politikusa ma nincs is a pártnak.
Mindebből még nem következik az Együtt-PM formáció mint „új pólus” megszületése – ráadásul ez két szereplő esetén aligha is nevezhető pólusnak. Nyilván a felek most még bíznak abban, hogy valami érési folyamat eredményeként mindkettőjüket egyszerre érintő jelentős és pozitív változás áll be támogatottságukban.
Holott egy Momentummal és LMP-vel terhelt versenyben számos egyéb, lassan már „objektívvé” váló körülmény miatt ennek együttes esélye ma erősen kétséges.
Ennek ellenére nőhet annak esélye is, hogy a növekedési várakozások beteljesedésének elmaradása új szövetségi politikát eredményez. Az biztos, hogy ilyen ellenzéki kavalkád és többszólamúság közepette egy ilyen új formáció (ismételt) bevezetésére nem elég pár hónap. Megfelelő miniszterelnök-jelölt, perszonalizált politika nélkül erre eleve kicsi az esély, és amíg Karácsony azzal viccelődik, hogy az édesanyja sem tudja, melyik pártban politizál, képzeljük el, egy sokszereplős térben mennyi idő, míg a választók megismernek egy új együttműködést.
Megint előkerülhet az Unicum
Botkában és Karácsonyban annak ellenére, hogy utóbbi csak félciklusos polgármester, több a közös tulajdonság, mint a különbözőség. Népszerűek a saját maguk világában – részben azon túlnyúlóan is –, van programjuk, eddigi tevékenységük referencia, helyben tudnak kormányozni – ami nem jelenti, hogy automatikusan jó vezetők is –, és mindkét reménységnek megvan az esélye, hogy egy rossz indulási konstrukcióban odakozmálhat 2018-ban.
Ideje egyiküknek sincs, 2017 nyara után hamar 2018 áprilisa jön. A kettő közötti politikai időben már letisztult viszonyok és leütött szövetségi politikák szükségesek. Még egy ellenzéki káosszal terhelt „2013-as ősz” simán eredményezheti azt, hogy ismét előkerül az Unicum.
De szemben 2014 januárjával, ekkor már nem csak Párbeszéd politikusai húzhatják meg azt.
Böcskei Balázs politológus, politikai elemző
