Egy új elemzés kimutatta, hogy az Australopithecus sediba valójában nem az emberi nemhez, hanem dél-afrikai hominidákhoz állt közel. Ezen emberfélék az ember családfájának oldalágán találhatóak.
Egy 2008-as ásatás során számtalan egyed maradványai kerültek elő a dél-afrikai lelőhely, Malapa egyik beomlott barlangjában. A Witwatersrandi Egyetem paleoantropológusai Lee Berger vezetésével akkor arra jutottak, a felfedezéssel sikerült betömniük az emberi nem fejlődéstörténetében tátongó 2-3 millió évvel ezelőtti űrt. Ez volt az a korszak, amikor bizonyos Australopithecusok az emberi nem legősibb képviselőjévé váltak.
Sok tudós azonban úgy hiszi, a Homo nem egyes korai tagjai – néhány jóval primitívebb hominida – nagyobb valószínűséggel lehet a keresett felmenő. A tudományt régóta megosztja ez a kérdés, ahogy az is, hogy a híres emberféle, Lucy – azaz az Australopithecus afarensis – volt-e ezen élőlények közvetlen őse, vagy egy egészen más Australopithecina faj.
Mivel az A. sediba csupán 1,98 millió éves, korábban sokan úgy vélték, egyszerűen lehetetlen, hogy a felmenőnk legyen. Berger csapatával azonban 2010-óta többször is kimutatta, hogy a fajnak kifejezetten emberszerű vonásai voltak. Éppen ezért a malapai fosszíliák továbbra is jó jelöltnek, egészen mostanáig.
Bár az általa vizsgált maradványok egy fiatal, még fejlődőben lévő egyedhez tartoztak, a példány így is közelebb állt a dél-afrikai Australopithecusokhoz, mint az ősi emberekhez. Kimbel kutatócsapatával egyéb leleteket felhasználva azt is modellezte, miként nézhetett volna ki az elemzett élőlény kifejlett korában. Ez megerősítette a szakértőket abban, hogy az A. sediba nem kapcsolódott nemünkhöz.
Az új eredmények már most megosztják a szakmát. Sokan meggyőzőnek találták Kimbelék eredményeit, más kutatók ugyanakkor épp az ellenkező állásponton vannak. A kérdést az dönthetné el végérvényesen, ha sikerülne megtalálni egy felnőtt példány csontjait is.
(Science)
