Még az 1970-es évek vége felé történt, hogy az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetéinek egyik tanácskozásán hirtelen kritikusra fordult a hangulat – emlékszik vissza Tomka Miklós vallásszociológus, egyetemi tanár, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Szociológiai Intézetének vezetője. Két részre oszlott a társaság, s egyre hangosabban kezdtek kiabálni, méghozzá ilyeneket: „Ti gaz katolikusok!”, meg „Ti ronda reformátusok!”. „Egész megzavarodtam – hol vagyok?” – meséli Tomka. A jelenlévők valójában nem voltak katolikusok, sem reformátusok, egyáltalán nem voltak vallásosak, hiszen abban az időben ateistának illett lenni. „És mégis számon tartották egymásról, hogy ki jön egy másik kultúrából, ami miatt másként gondolkodik”- hoz példát a vallásszociológus a múltból arra, mennyire mélyen ágyazódtak be a társadalomba a vallási-kulturális különbözőségek.
Laza kötődések
Kutatásai alapján Tomka Miklós állítja, a népesség nagyjából egytizede számára a vallás a legfontosabb téma, 70 százalék pedig ha nem is az első helyen, de számon tartja kötődését, s ez alapján is megkülönbözteti magát a környezetétől. Ezzel együtt a vallási alapon való kapcsolati háló építése – különösen a nagy egyházaknál – nem jellemző. A professzor magyarázata szerint ennek részben az az oka, hogy nem tartanák tisztességesnek, ha szakmai, emberi kvalitás híján, sógor-koma alapon, az adott közösséghez tartozás jelentené a kiválasztási szempontot. Másfelől az egyházak köré szerveződő igazgatási közösségek (egyházkerületek) heterogén összetétele is kizárja a networkösödést. „Nem elit csoportokról, pozícióban lévő potentátokról van szó, hanem zömükben kisemberekről” – húzza alá Tomka.
A kisebb egyházakon belül már nagyobb a kohézió, s ezek tagjai a külső társadalmi életben is segítik egymást. Jó példa erre a baptista egyház. Tagjai meglehetősen magas erkölcsi normát képviselnek, s ezt kifelé is következetesen érvényesítik. Mivel erőteljes a teljesítmény-motivációjuk, a baptisták Amerikában, de másutt is a középső és felső társadalmi réteghez tartoznak.
Támadási célpont
Magyarországon a kisebb vallási közösségek társadalmi elfogadottsága nem ilyen egyértelmű. Az SZDSZ-ben háttérbe kellett vonulnia Hack Péternek, akinek a Hit Gyülekezetében vállalt szerepe állandó potenciális támadási célpontul szolgált politikai ellenfelei számára. „Ma is küzdünk a mesterséges kirekesztés ellen” – fogalmaz lapunknak az SZDSZ egykori vezetőségi tagja, az ELTE jogi karának oktatója.
A kapcsolati hálókról szóló teljes összeállítást a Figyelő 2003/52 számában olvashatja el, a FigyelőNet részleteket közöl.
