Az utolsónak felfedezett emberszabású faj tagjai az emberhez hasonlóan hangjelzésekkel adják egymásnak át információt.
A skóciai St. Andrews Egyetem kutatóinak április 27-én közölt tanulmánya a maga nemében egyedülálló. A tudomány először talált bizonyítékot arra nézve, hogy a majmok értik egymás rikoltozását, azaz a bonobók egy csoportja “közös nyelvet” beszél.
A tudósok a bonobók társalgásával az Egyesült Királyságbeli Twycross Állatkertben kísérleteztek. A majmok hangjelzésekkel különböztetik a kiwit és az almát. A kiwitől – mely a kedvenc eledelük – magasabb hangot bocsátanak ki, az alma esetében alacsonyabbakat.
A kutatók az ételre vonatkozó hangjelzéseket lejátszották más főemlősöknek is, akik ezután tudták merre keressék a finomabb ételt, azaz a kiwit.
A bonobók a kiwit is máshogyan „nevezik”, minősége alapján. Azaz a gyümölcsöt osztályozzák rikácsolásukkal, és véleményüket megosztják a velük egy csoportban élő bonobókkal is.
A bonobó az utolsóként felfedezett emberszabású majomfaj. 1929-ben bukkant maradványaikra egy német kutató egy belga múzeumban. Kezdetben a közönséges csimpánz alfajának gondolták, és ezért törpe csimpánznak nevezték, de azóta kiderült, a fajmintegy 2,5 millió éve vált külön a közönséges csimpánztól.
Szabadon már csak a Kongó-medencében élnek. Az elmúlt két évtizedben létszámuk az orvvadászat eredményeként mintegy negyedére csökkent. Állatkertben is keveset tartanak.
Főként szaporodási viselkedésük hasonlít az emberéhez. A bonobók nem pusztán a szaporodás érdekében élnek szexuális életet: az örömszerzés és a társas kötelék erősítése is fontos hajtóerő.
A nőstények folyamatosan készek a párzásra. A bonobók konfliktusaikat nem agresszíven, hanem szexszel oldják fel.
AJÁNLOTT LINKEK:
Hallgass bele a bonobók nyelvébe! (BBC News)
Tanulmány a Bonobók “beszédéről” (PLoS ONE)